2022.05.30-06.05.
Május 30. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 2. rész 1-10. versei: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Halott voltam. Vagy halott vagyok? Nehéz ezekkel a gondolatokkal birkózni. Azzal sem szeretünk, hogy halott leszek, pedig ezt mindannyian tudjuk, igyekszünk elnapolni, nem gondolni rá. Erre mondják, hogy „struccpolitika”: homokba dugom a fejem, és azt hiszem, hogy amit nem látok, az nincs. Kár. Sokkal bölcsebb szembenézni azzal, ami úgyis vár ránk. S ha hittel olvassuk az igét, akkor látjuk a megoldást is. Krisztus nélkül halott az életem. Itt és most. Igen, a szívem ver, a kezem, lábam mozog, az elmém gyártja a különbnél különb ötleteket, a szám is kimondja, amit gondolok. Ezek mind életjelek. De nem az örökélet jelei. De ha mindezeket Krisztus nélkül teszem, akkor nyugodtan megfordíthatom, amit olvastam: Krisztus halott a számomra, mert nem törődök vele. S most visszafordítom: én vagyok halott Krisztus nélkül. Isten számára már most halott vagyok. Akkor pedig bajban vagyok. Nincs örökéletem, nincs segítségem ebben az életben sem. Ha megértem, hogy ez így nagyon rossz, akkor kezdem keresni Őt. Akkor kezdek imádkozni. Kezdek vágyódni utána. S akkor megtörténik a csoda: kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.
Úr Jézus, köszönöm, hogy soha nem bízhatom el magam azzal, hogy „nekem jár” az örökélet. Köszönöm, hogy a Te ajándékod, amikor a szívem dobbanhat a Te szavadra. Köszönöm, hogy vársz rám, hogy alázattal Téged keresselek. Köszönöm, hogy rám találtál. Ámen
239. ének:
1. Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam, Viseld gondomat, vezérld utamat, mert csak rád maradtam.
2. Add meg énnékem én reménységem szerint való jódat! Áldd meg fejemet, ki bízik benned, viseljed gondomat!
3. A szép harmatot miként hullatod tavasszal virágra, Sok jódat, Uram, úgy hullasd reám, te régi szolgádra.
4. Hogy mind holtomig szívem legyen víg, téged magasztalván, Mindenekelőtt s mindenekfölött szent nevedet áldván.
Május 31. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 2. rész 11-22. versei: „Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”
Beleremeg a lelkem, hogy az én Krisztus nélküli életemért, - aki számára idegen volt Krisztus, s aki idegen volt Krisztus számára, s akinek nem volt reménysége, - eljött Krisztus, és békességet szerzett nekem Istennel. Békességet hirdetett és békességet adott. Feledhetetlen emlékem, amikor 23 éves koromban egy vizsganapon a napi ige az volt, hogy „Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, megfogja őrizni a szíveteket…” Mint áramütés ért ez a mondat. Azonnal elmúlt belőlem minden vizsgadrukk. Békességgel a szívemben indultam vizsgázni. Várakozni kellett. Közben a többi vizsgázóval beszélgettünk. Egyikük azt mondta: „De jó neked, te nem izgulsz.” Nem tudom, hányasra vizsgáztam, de azt tudom, hogy az Isten békessége minden értelmet felülhaladt. S azóta is kérhető újra és újra. S kapható. Nemcsak nekem. Mindenkinek.
Uram, köszönöm a Te békességedet. Ámen
828. ének:
1. Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tetőled várja, Ki védő szárnyad árnyában pihen, Világteremtő, áldott Istenem!
2. Boldog, kit tiszta szeretet vezérel, Miként a vándort csillag fénye éjjel, Ki minden sértést, bántalmat feled, S ellenségnek is nyújt mentő kezet.
3. Boldog, kit nem kínoznak földi vágyak, Akinek lelke sóvárog utánad, És hite mindig tereád tekint. Boldog, ki él szent tetszésed szerint.
4. Boldog, ki tűrni tud minden fájdalmat, Akinek szíve tiszta, mint a harmat, Ajkán nem támad vádoló panasz, Kegyelmed néki enyhítő vigasz.
5. Ó, add, Atyám, míg itt a földön élek, Teljes szívemből szolgáljak tenéked. És verőfényben vagy kereszt alatt Keressem nálad boldogságomat!
Június 1. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 3. rész 1-13. versei: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.”
„A pogányok örököstársaink, velünk egy test…”
Kik a „pogányok”? Akkor kétezer évvel ezelőtt azokat nevezték így, akik nem voltak zsidók. Aztán a történelem során nevezték így a keresztyének, a nem keresztyéneket. Sőt a mohamedánok is a keresztyéneket. Miért fontos ez? Mert a lelkünk mélyén vannak, akiket mi is „pogányoknak” tartunk. Úgy gondoljuk róluk, hogy semmi közük az Úr Jézushoz. Mai igénkből azt érzem, hogy nagyon rosszul tesszük, amikor így gondolkodunk: XY pogány, vagyis nem tartozik Istenhez. Pál apostol magát a legkisebbnek tartja a keresztyének között, de arról ír, hogy fogságot is vállal azért, hogy a „pogányok” „örököstársakká” legyenek. Mi hát az én dolgom? Úgy szeretni az általam „pogánynak” vélt embert, ahogy Krisztus szereti. Mert ez a „Krisztus titka”: úgy szerette ezt a világot, hogy életét adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mi az én dolgom? Úgy szeretni embertársaimat, hogy meglássák, megérezzék Krisztus szeretetét, s testvérekké válhassunk Krisztusban.
Úr Jézus, ne engedd, hogy olyant tegyek, szóljak, ami másokat elfordít Tetőled. Segíts minden helyzetben szeretni. Ámen
829. ének:
1. Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet!
2. Te vagy nékem bizodalmam: A veszélyben légy oltalmam, Mert kegyelmed árnyékában Lehetek csak biztonságban!
3. Hitet, Uram, tőled nyertem, Tartsd épségben ezt a kincsem, Szent igéddel erősítsed, Növekedni te segítsed!
4. Országodat hadd keressem, Akaratodat kövessem, Az igazság útját járjam, És az áldást tőled várjam!
5. Annyi részt adj földiekben, Mennyi hasznos az életben; Kevéssel is elégíts meg, Dolgaimra erősíts meg!
6. De ha adnál nagy bőséget, Távoztasd a kevélységet; Vegyek mindent háladással, Siessek jót tenni mással!
7. Ha meghosszabbítod éltem, Gyámolítsad öregségem; Te légy, Uram, bizodalmam, Reménységem és oltalmam!
Június 2. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 3. rész 14-21. versei: „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”
Nemcsak nekik, hanem róluk! Pál nemcsak ír, nemcsak tanít, hanem imádkozik azokért, akiknek ír. Fontosnak tartja, hogy róluk beszéljen Istennel, s fontosnak tartja, hogy tudják is, hogy imádkozik értük. Sok-sok levelet kaptunk életünkben. Kedveset is, haragosat is, hivatalosat is. Közülük ma egy áll elém az emlékeimben: „Akarom, hogy tudjátok, hogy imádkozunk értetek.”- írta a levél szerzője, s de jó volt tudni az akkori távolra szakadásunkban, hogy vannak, akik imádkoznak értünk.
Ma érezzünk bátorítást arra, hogy Pál apostollal együtt mi is összekulcsoljuk a kezünket, vagy hajtsuk meg a térdeinket, s könyörögjünk azért, hogy ébredjen, s erősödjön meg a hit azok szívében, akik most éppen „eszünkbe jutnak”, mert nem véletlen, hogy eszünkbe jutnak: szeretteink, gyermekeink, unokáink, keresztgyermekeink, szomszédaink, gyülekezeti tagjaink. Igen, kérjük Istent, hogy az Úr Jézus irántuk való szeretete ragyoghassa be az életüket, tölthesse be egészen a szívüket.
Nemrég olvastam valahol, hogy ha „késztetést érzel” arra, hogy imádkozz valakiért, akkor tedd meg, mert ez a legnagyobb jó, amit tehetsz érte. Évek óta, újra és újra imádkoznom kell valakiért, akinek a nevét sem tudom. Mégis imádkoznom kell érte. Hiszem, nem véletlen. Hiszem, Isten készíti az ő élete számára is a legfőbb jót.
Úr Jézus, köszönöm, hogy a legnagyobb fegyvert adtad a kezünkbe, amikor imádkozni tanítottál. Köszönöm, hogy így küzdhetünk szeretteink lelkéért. Ámen
5. zsoltár:
1. Úr Isten, az én imádságom, Kérlek, vegyed füleidbe És hallgass meg kérésembe'! Én Istenem és én királyom, Értsd meg mondásom.
2. Tekintsed meg esedezésem, És halld meg kiáltásomat, Midőn hívlak, királyomat! Meghallgatod én könyörgésem, Bizonnyal hiszem.
3. Jó reggel meghallgatsz engemet, Uram, még virradta előtt, Idején a nap hogy feljött; Elődbe számlálom ügyemet, Várván kegyelmet.
7. És hogy azok mind örüljenek, Akik bíznak csak tebenned, Szívből szeretik szent neved: Engedd, hogy vígan Felségednek Énekeljenek.
8. Az igazat, mert te megáldod, Te nagy irgalmasságoddal Körülveszed, mint paizzsal; A gonosz ellen őt megtartod És oltalmazod.
Június 3. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézus beliekhez írt levele 4. rész 1-16. versei: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek. Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”
„Egy test tagjai vagyunk.” Mi, akik együtt olvassuk naponta az igét, mi, akik egy istentiszteletre járunk, mi, akik mind reformátusnak valljuk magunkat, „egy test tagjai vagyunk”. Vagyis, Krisztushoz tartozunk, az Ő testének tagjai vagyunk. Isten ma arra kér bennünket, hogy Őhozzá méltóan éljünk. „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” Vagyis: szeretem az Úr Jézust? Igen, szeretem. Akarom, hogy Ő legyen a „feje”, vagyis az irányítója az életemnek? Igen, akarom. Ebből természetességgel az következik, hogy egész szívemmel ragaszkodom Krisztushoz. Magától értetődik, hogy azt teszem, amit Ő mond nekem. Teljes alázatossággal, szelídséggel, türelemmel, szeretettel. S mindezeket nem csupán az Úr Jézus felé. Könnyen mondom, hogy szeretem Jézust, hiszen tapasztalom újra és újra, hogy Ő szeret engem. De szeretem-e embertársamat, aki időnként értetlen, másképp gondolkozik, megbánt, vagy éppen haragszik rám? Teljes alázatossággal, szelídséggel, türelemmel. Szeretem-e? Elviselem-e szeretetben? Isten segítségével tehetem, és tegyem. Ma is.
Úr Jézus, kérlek, segíts nekem ebben! Ámen
586. ének:
1. Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál.
2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett.
3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut.
4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!
Június 4. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 4. rész 17-32. versei: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
Ne éljetek úgy, ahogy az Isten nélküli emberek, akiknek elméjükre sötétség borult, erkölcsi érzékük eltompult. Hányszor hagyják el meggondolatlan szavak a szánkat! Több rendben átéltem, hogy emberek kimondott szavai évekig meghatározták a gondolataimat, tetteimet. Újra és újra eszembe jutottak, aggodalmat, máskor szomorúságot igyekeztek bennem kelteni. Vajon hány ember él ebben a világban, aki az én szavaim nyomán érezheti, vagy érezte magát így? Pál azt mondja: Ti nem így tanultátok a Krisztust! Hazugság, harag, tolvajlás nem a keresztyén ember útja. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét.” Jó ma komolyan vennem, hogy csak akkor szóljak, amikor szükséges, és úgy, hogy az áldást hozzon, ne szomorúságot.
Úr Jézus, kezedbe teszem a szívem, a gondolataim, a szám. Kérlek, Te vigyázz rá! Ámen
135. zsoltár:
1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.
2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
5. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!
Június 5. Pünkösdvasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 5. rész 1-14. versei: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus."”
„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben”. Pünkösd vasárnapja van. Ünnepelhetünk. Mit is? Azt, hogy Isten Szentlelke élővé tette a számunkra Isten ajándékát. Ma is, a mi szívünkben is lángra lobbanthatja, - s ne kérjünk kevesebbet, mint hogy lobbantsa lángra – megérteti, átélteti velünk Isten irántunk való nagy szeretetét. Számomra hatalmas kincs, hogy Isten szeretett gyermeke lehetek. Olyan jó életemet átölelő szeretetében élni. Történhet pedig ez azért, mert Isten egy napon belépett az életembe. Szentlelke világossá tette a szívem számára azt, amit addig csak az eszem tudott, és a szám el tudott mondani.
„Én is tudom, él a Jézus, jaj, de jó nekem! Boldogan ezt így énekelem. Megkerestem, Ő keresett, s talált egy napon. Oly csodás, volt, ki sem mondhatom. Rájöttem, hogy bűnös vagyok, s mi lesz így velem? Éreztem, hogy átkarol és megfogja kezem. Átéltem, hogy él a Jézus, oh, de jó nekem, oh, de jó, hogy itt van most velem.
Sokan kérdik, miért hiszek s miért jó nekem, hogy lehet, hogy Jézust szeretem? Én sem tudom, hogy lehet, de minden új napon, szüntelenül ezt tapasztalom. Szavam érzem eljut Hozzá s hallom válaszát. Lénye betölt sok baj között békességet ád. Átélem, hogy él a Jézus, s azt is, hogy szeret. Szívem így hát mást nem is tehet.” (Vándor Gyula)
541. ének:
1.Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybe gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!
2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!