2022.05.02-08.

Május 2. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                              

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 7. rész 1-13. versei: „Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!" De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.”

Gondolom, mindenki találkozott már azzal, hogy ha egy kisgyereknek azt mondja valamire, hogy nem szabad, azt a gyermek minden áron ki akarja próbálni. A tiltás felcsigáz, kíváncsivá tesz. Milyen érdekes, izgalmas lehet az, amit nem szabad. Erről beszél a fent olvasott ige. Ám arról is, hogy ha az Úr Jézusé vagyok, akkor Ő felszabadít annak a terhe alól is, hogy minden áron ki kelljen próbálni azt, ami annyira izgató. Szabad vagyok arra, hogy nemet mondjak a kísértésre. Szabad vagyok arra, hogy cselekedhessem a jót. Boldog vagyok, hogy Övé lehetek. Nem kell bizonytalanságban lennem. Ez a világ mindenben el akar bizonytalanítani. Jézus Krisztus biztos pontja, legfőbb pontja az életemnek.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Tiéd lehetek. Ámen

Új énekeskönyv 801:

1.Szívből köszönöm, Uram, az életet, Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem, Zengek hálaéneket. Szívből köszönöm, Uram, a békémet, Most hozzád száll az öröm hangjain! Halleluja!

2. Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz, Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz, Felém nyújtod szent kezed. Szívből köszönöm, Uram, az új erőt. A lelkem hálaimát mond Neked: Halleluja!

Május 3. Kedd

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 7. rész 14-25. versei: „Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.”

„Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” Igen, nyomorult ember vagyok, aki küszködik a mindennapi élet gondjaival. Nyomorult ember, akinek harcai vannak a „szembejövőkkel”, de harcai vannak önmagával is. Gyűlölöm, amikor haragra lobbanok. Gyűlölöm, amikor megsértődök. Gyűlölöm, amikor régi sérelmek újra és újra felbukkannak a gondolataimban. Igen, nyomorult ember vagyok. Döbbenten gondolok rá, hogy Pál apostol is így gondolta önmagáról. Az a Pál, aki azt írja: „szüntelenül imádkozom értetek”. Tudom, hogy igazat ír. S tudom, hogy az is igaz, hogy ő is szenvedett a „benne lakó bűntől”. Talán vigasztal, erősít is, hogy nem vagyok egyedül. József Attila írta: „bár lennétek ily bűnösök mindnyájan, hogy ne maradjak egész egyedül.” Valóban erősít, hogy nem vagyok egyedül a gondommal. Az igazi erőt, vigasztalást mégis más adja: „Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” Van Úr Jézus Krisztusom! Így húsvét után boldogan mondhatom, vallhatom: Feltámadott, élő Úr Jézus Krisztusom van! Ő a Szabadító. Amikor elbukom, felemel. Hozzá fordulhatok minden pillanatban, amikor rám tör, s elönteni kész a nyomorúság.

Úr Jézus, köszönöm, hogy még mindig nem utáltál meg engem, nyomorult embert! Ámen

272. ének:

1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

Május 4. Szerda

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8. rész 1-17. versei: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

Isten Lelke él-e bennem? Isten Lelke él-e benned? Lehet ezt tudni? Igen, ezt tudni kell. Tudom, hogy kértem Őt erre. Tudod, ha kérted, hogy vezesse életedet a Szentlélek. S főleg tudod, mert tapasztalod, ha vezeti. Nem kiérdemelni, nem kikövetelni kell ezt. Isten ajándéka ez. Kérni szabad, s hálás szívvel elfogadni. Örömmel kiáltani: gyermeked lettem, köszönöm, Atyám, hogy azzá lehettem!

Köszönöm, Atyám, hogy haza vársz a Te országodba. Köszönöm, hogy elkészíted a lelkem, mire odaérek. Áldalak, Uram. Ámen

346. ének:

1.Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Május 5. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8. rész 18-30. versei: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.”

A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Miért? Mert Isten gyermekeként felelősek vagyunk ezért a világért. Nem kihasználva, elpusztítva, megrontva. Az egész teremtett világ sóhajtozik a Teremtő rendje után. Itt most nem egy „zöld párt” programját hirdetem, hanem Pál apostol 2000 évvel ezelőtti mondataira figyelünk. Megnyomorítjuk a világot. Nyög miattunk. Nemcsak mi emberek szenvedünk egymástól és önmagunktól, hanem az egész teremtett világ szenved tőlünk. Várja, hogy Isten gyermekeivé legyünk. Várja, hogy Isten munkatársai legyünk. S ha kérjük, engedjük, hogy Szentlelke vezesse a gondolatainkat, tetteinket, akkor csodálatos cél felé haladunk.

8. zsoltár:

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mely csudálatos a te neved nékünk! Nagy dicsőséged ez egész földre Kiterjed és felhat az egekre.

2. Dicsérnek téged még a csecsszopók is, Szájukban viselik nevedet ők is, Kik által ellenséget megejtesz, És bosszúállót megszégyenítesz.

3. Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak, Melyeket a te kezeid formáltak, Az eget, holdat, a fényes napot, És szép renddel a sok csillagokot:

4. Csudálván mondom: micsoda az ember, Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer? De micsoda az embernek fia, Kiről Felségednek van ily gondja?

5. Az angyaloknál noha egy kevéssé Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé Teremtéd őtet és magasztalád, Nagy dicsőségre felkoronázád.

6. Kezed munkáin őtet úrrá tevéd, Hogy azokkal bírna, néki engedéd, Valamit e világra teremtél, Mindeneket lába alá vetél.

7. Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk, Mely csudálatos a te neved nálunk! Felségednek mely nagy dicsősége, Mellyel teljes e föld kereksége.

Május 6. Péntek

Áldás, békesség!                                                                          

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8. rész 31-39. versei: „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”

Semmi sem választhat el Tőle. Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység. Semmi. Ha Jézus Krisztusé a szívem, akkor senki ki nem ragadhat az Ő kezéből. Hatalmas ígéret. Hatalmas ajándék. Különösen akkor, ha valósággá válik az életünkben, hogy Krisztusért kell szenvednünk. "Teérted gyilkolnak minket nap, mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." Nem várjuk, de eljöhet ez az idő is ránk. S akkor nagyon fontossá válik az, hogy még ez sem szakíthat el Krisztustól. S ha „ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”

(2. Timóteus 4:7-9.)

Köszönöm, Uram, hogy Te vagy mindennek a biztosítéka, nem én. Áldalak ezért. Ámen

„Semmi sem választhat el tőle már. Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár. Akaratom sokszor oly erőtelen, Hogy magam uralni nem tudom, De bízom abban, Hogy gyengeségemben, Ő megbocsát, s így elmondhatom: Semmi sem választhat el tőle már. Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár. Néha senki sincs velem, Mégsem retteg a szívem, Az Ő szavában nem kételkedem soha! Semmi sem választhat el tőle már. Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár.”

200. ének:

1.Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.             

2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.       

3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.     

4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.                     

5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.

6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.

Május 7. Szombat

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 9. rész 1-5. versei: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen.”

Mennyire fontos nekünk a családtagjaink üdvössége? Pál apostolnak nagyon fontos volt. Nagy szomorúság, szüntelen fájdalom gyötörte. Mi hogy vagyunk ezzel? Annyi sok idő telt el, hogy megszoktuk, hogy vannak hitetlen családtagjaink? Jó esetben valaha próbálkoztunk, aztán reménykedtünk, hogy még sok időnk van, majd csak alakul valahogy… Aztán hirtelen itt az idő. Ebből az életből elköltözés órája. Mondani kellene, de mit is? Valaki egyszer keményen szólt a haldokló menyének: „Bánd meg a bűneidet, mert elkárhozol!” S noha igaz ez a mondat, nem tudjuk, hogy elérte-e a célját…

Most őszintén nézzünk szembe önmagunkkal: szoktunk-e imádkozni a gyermekeinkért, unokáinkért, dédunokáinkért, testvéreinkért, házastársunkért? Fáj-e az életük, a jövőjük, a templom nélküli életük, a hitetlenségük? Fáj-e annyira, mint Pálnak, aki ha tehette volna, inkább maga megy kárhozatra, csak megmenthesse a szeretteit. Jó, ha kész vagyunk naponta imádkozni értük. Jó, ha készek vagyunk naponta kérni rájuk Isten áldását. Jó, ha készek vagyunk naponta Isten hatalmába ajánlani őket. NINCS MÁS, AKI IMÁDKOZNA ÉRTÜK! Ez a mi feladatunk. Szent, és örömteli feladatunk. Kezdjünk bele bátran, s megtapasztaljuk, hogy Isten imádság meghallgató Úr, aki válaszol arra, amikor szeretteink lelkéért, üdvösségéért könyörgünk. MOST TEGYÜK, AMÍG MÉG ÉLÜNK, S AMÍG MÉG ÉLNEK. Utána késő lesz. Most van itt az ideje. Tegyük naponta.

Uram, köszönöm, hogy imádság meghallgató Úr vagy. Köszönöm, hogy naponta Rád bízhatom szeretteimet. Áldalak Uram, mert láthatom kezed munkáját máris az életükben. Ámen

Új énekeskönyv 747. ének:

1.Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár,
Ma még lehet, ma még szabad:
Borulj le a kereszt alatt.

2. Elszáll a perc, az életed,
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább:
Ma kérd Atyád bocsánatát!

Május 8. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                              

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 9. rész 6-13. versei: "De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: "Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának." De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy "a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek", úgy ahogyan meg van írva: "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem."

ISTEN IGÉJE NEM VESZÍTETTE EREJÉT! Ha nincs bennünk, akkor mi magunk veszítettük el Isten erejét. Meg kellene keresnünk. Meg kellene találnunk. Semmi nem jogosít fel bennünket arra, hogy eldöntsük, hogy Isten kizárt bennünket a kegyelméből, s bárhogy is erőlködhetünk, nem tartozhatunk Hozzá. Hiszem, és vallom, hogy aki kezébe veszi, és olvassa naponta az igét, azt azért teszi, mert Isten keresi Őt. Magához akarja ölelni. Amíg élek, amíg „tart a ma” lehetőségem van a Mindenható Istent keresni, és megtalálni. Nemcsak nekem. Neked is. Igéje nem veszítette el az erejét még ma sem, felfordult világunkban sem, sőt egyre inkább szükségünk van rá. Nincs másban biztos útmutatónk, vezetőnk, segítőnk, vigasztalónk. De Őbenne van.

Uram, add a Te erődet, hogy életem utolsó percéig Veled élhessek. Ámen

276. ének:

1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön, ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!