2022.04.04-10.
Április 4. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 25. rész 1-13. versei: „Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Akik a VŐLEGÉNYT várják. Igen, várom az Úr Jézust. Egyre jobban. Készülök. Lehet, hogy közben el-elfáradok. Elalszom. De lelkem az Urat várja. Nem menekülésből ennek a világnak mindenféle furcsasága elől. Örömmel várom. Ünnepre készülök. Nem szeretnék kint rekedni. Ma készítem a szívem. Nem tudom, mikor jön. Jól is van ez így. De mindig készen kell lennem, mert bármelyik pillanatban megérkezhet. Jó, hogy Őt várhatom. Nem a halál angyalát kell várnom, hanem Isten Fiát várhatom.
Úr Jézus, köszönöm, hogy így lehet. Ámen
304. ének:
1.Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik, Ím, jő fejedelmetek, Az idő hajnallik: Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.
2. Ímhol jő a Vőlegény, Lelkem, menj elébe, Keresd nyugtod, mint szegény, Gazdag kebelébe. Kedves vendéget várok, Szívem ajtajárul Hulljanak a závárok, Mert már közel járul.
3. Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóba; Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!
4. Az utat egyengessed, Szívemben a mérget S ürömgyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki Szememből, hogy lássak.
5. Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is, Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is. Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak, Hűségedre hűséggel Másokat unszoljak.
6. Isten Báránya, jövel, Mutasd szelídséged; Uram, felemelt fővel Várom idvességed. Igazság napja, támadj, Adj világosságot, Magamnak nincs: reám adj Örök igazságot.
7. Dávid gyökere s ága, Fényes hajnalcsillag, Pogányok kívánsága, megígért áldott mag; Isai törzsökéből Származott vesszőszál: Nékem Atyád kedvéből Erős torony s kőszál!
8. Bennem az Úr temploma Általad készüljön, Vesszen a bűnnek nyoma, Lelked újjászüljön. Méltóztass személyedre E gyarló világon, Dicső jelenlétedre Dűljön le a Dágon.
9. Tégy szívedre pecsétül, Bélyegül karodra: Így lelked erejétül Élek csak számodra. Mindvégig velem maradj Mennyei erővel, Holtom óráján ne hagyj, Jövel, Ámen, jövel!
Április 5. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 25. rész 14-30. versei: „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Hosszú idő múlva. Hosszú a várakozási idő addig, amíg az Úr Jézust szemtől szembe fogom látni. Így aztán van, hogy nem is vesszük komolyan. Máskor meg elfeledkezünk róla. De jó, ha a szemünk előtt van a „feladat”, amivel Isten megbízott, mert azt egy napon számon kéri. Adott hozzá mindent, hogy megvalósíthassam. Kinek sokat, kinek még többet. Az egy talentum is hatalmas összeg volt. Egy napon számot kell adnom az életemről. Hogyan éltem azzal, amivel Isten megbízott? Szerettem? Imádkoztam? Jó szóval szóltam? Segítettem? Türelmes voltam? Békességgel éltem embertársaim között? Örömet osztogattam?
Uram, segíts, hogy jól éljek azzal, amit rám bíztál ebben az életben. Ámen
459. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
Április 6. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 25. rész 31-46. versei: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
Eljön. Ha a hosszú várakozás meg is téveszthet némelyeket. Eljön. Előtte fogunk állni. Pál apostol írja: „Jézus nevére meghajol minden térd: mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” SENKI nem kerüli el ezt a találkozást. S akkor valamit mond nekem, neked: vagy azt, jöjj, Atyám áldotta, vagy azt, hogy távozz, átkozott. Mindez min múlik? Tettem-e jót a legkisebbel, a legszegényebbel, a legelhagyatottabbal úgy, mint aki az Úr Jézust látja abban az emberben.
455. ének:
1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Április 7. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 1-16. versei: „Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: "Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék." Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. De ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között." Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!" Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.”
„Megegyeztek.” Fenn a Mennyben Isten megegyezett az Ő egyszülött Fiával, hogy Szabadítója lesz az embernek. Itt a földön meg a nép vezetői megegyeztek, hogy megölik. Ma is számtalan egyezség születik. Mihez adom magam? Ahhoz, ami előnyösnek látszik? Ahhoz, ami igaznak látszik? Isten irgalmazzon nekünk, hogy ne adjuk magunkat mindenféle egyességhez. A történetünkben szereplő asszonyt nem érdekelte semmiféle egyesség. Ő tette egyedül, akár szembemenve mindenkivel, azt, amit a szíve diktált. Hallotta, nem hallotta, amit az Úr Jézus mondott, hogy Őt megölik, nem tudom. Valószínűleg nem hallotta. A szíve mégis azt diktálta, hogy ezt a drága kenetet az Úr Jézusra „pazarolja”. Milyen különös: ugyanaz a kenet, ha magamra használnám, azt pazarlásnak érezném (az is volna). Isten Fiának felajánlva viszont a szeretet jele, a „mindenemet odaadom Érte” készsége. Bonyolult az élet? Nem annyira, ha a szeretet igazgatja. Júdás ezt nem értette. Így az ő szívét az önzés igazgatta. Őrizzen meg Isten attól, hogy rosszul lássak, rosszul ítéljek meg dolgokat.
Úr Jézus, szeretnék mindenben a Te szolgálatodba állni. Szeretném nem nézni, hogy emberek mit mondanak, mit gondolnak, sőt mit tesznek azzal, amit Neked ajándékoztam. Segíts nekem, ebben kérlek. Ámen
343. ének:
1.Ó, Krisztus, láttam szenvedésed, S borzongásom véget nem ért, Jaj, hogy halálkín lett a részed Érettem, árva bűnösért.
2. A természet velünk zokogja Halálodért fájdalmait, Elbújt a nap, gyászukba rogyva Siratnak választottaid.
3. Szent áldozat, tedd, meg ne szűnjünk Kereszten látni tégedet! Szent véred mossa csak le bűnünk, Lelkünk előtt az tár eget.
4. Jóságod mély és mély a hála, Amellyel hozzád fordulunk; Bűnünkért mentél kínhalálba, Egyetlen Megváltó Urunk.
Április 8. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. részének 17-29. versei: „A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal." A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem." Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?" Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki. Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."”
Engem a keserűség, a bánat, a félelem mindig lehúz. Olyankor nem tudok, nem akarok beszélni arról, ami már egészen közel van. Az Úr Jézus pedig beszél róla. „Nem rejti véka alá.” Nem akarja, hogy meglepetésként, váratlanul érkezzen. Akarja, hogy a tanítványai felkészüljenek, hiszen, Ő maga felkészülten várja. Milyen jó a mai igéből látni, hogy amikor valami előre jelezve „fenyeget”, az azért történik, hogy felkészülhessünk. Hogyan? Jézus Krisztushoz menekülve. Vele beszélve meg a dolgot. Mindig fáj, amikor nem tudunk, nem merünk beszélni a legnehezebb kérdésről. Pedig milyen jó lenne. Valamikor természetes volt, hogy a haldokló nagyapa maga köré gyűjtötte a családot, s elmondta mindazt, ami még fontos volt. Jó lenne így búcsúzni. Az Úr Jézus erre ad itt példát. Jó lenne nem magunkkal vinni, ha békesség van a szívünkben. Jó lenne itt hagyni örökségül, ha az örökélet reménységében tesszük meg az utolsó lépést.
Az Úr Jézus ott, akkor adja számunkra, akik élni kívánunk vele az úrvacsora nagy ajándékát. Életem, hitem erősítő ajándékot.
Uram, köszönöm, hogy enyém is lehet nagy ajándékod. Ámen
294. ének:
1.Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!
2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!
3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!
Április 9. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 30-35. versei: „Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom." Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”
Úgy szeretnék az egyre félelmesebb sötétségben vigasztaló szót hallani. Várom, hogy Isten igéje mellém álljon. Elűzze az árnyakat. Az árnyak meg egyre nagyobbak. Az Úr Jézus szavai most nem oszlatják a sötétséget. Az egyre nő. „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” Nem ezt szeretnénk hallani. Azonnali menekülési útvonalra vágyunk. Úr Jézus, segíts! Neked hatalmad van rá! Most nincs azonnal: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Nincs. Életünkben is vannak ilyen „keserű poharak”, amiknek nem látjuk a végét. Szeretnénk szabadulni, de nem lehet. Azért VAN vigasztalás: „miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába”. Van vigasztalás ma is. Bármilyen hosszú, félelmetes, fájdalmas az alagút, a végén ott áll és rám vár a FELTÁMADOTT JÉZUS. Vannak keservek, amiket nem kerülhetünk ki. Eljönnek. Pedig nem akarjuk. Mégis. De van vigasztalás: „előttetek megyek”. Mégsem vagyok egyedül. Az ember azt gondolja, hogy a halállal egyedül kell megküzdenie. Igen, az Úr Jézus egyedül küzdött meg, de azért, hogy nekem, neked ne kelljen egyedül maradnod a rettenettel, az „utolsó ellenséggel”, ahogy a Biblia nevezi a halált. Előttem megy – ígérte. Hiszem, hogy velem.
Uram, köszönöm, hogy a legnagyobb kínok között is kereshetlek, s Te velem leszel. Áldalak, Uram.
422. ének:
1.Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal, ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád, ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!
Április 10. Virágvasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. részének 36-46. versei: „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."
Virrasszatok és imádkozzatok. Imádkozzatok! Elindul az Úr Jézus a 12 tanítvánnyal. Aztán már csak hármat visz magával. Majd egyedül marad. Azt gondoljuk az imádkozásról, hogy olyan egyszerű. Sokan azt hiszik, hogy arról szól, hogy elsorolják a kéréseiket. Mások ismerik a gyermek éneket: imádkozz, adj hálát, kérjed Őt, dicsérd Őt. Azt tudjuk, hogy az imádkozásban hatalmas erő van. Nagy szükség lett volna rá ott a Gecsemáné kertjében. A tanítványok elaludtak. Ha megfigyeljük, a mi imádságainkat is sokszor megakasztja az elalvás. Lehet, hogy ugyanaz történik ilyenkor, mint ott akkor a tanítványokkal? Valaki meg akarja akadályozni az imádságot. Azért, mert ő pontosan ismeri az imádság erejét. Mi pedig úgy járunk, mint a tanítványok… Nem tudjuk, hogy hogyan, és miképpen, de az tény, hogy Isten munkatársául hívott bennünket. Ebben a munkában eszközünk az imádság. Ilyenkor nem Istent kell rávennünk arra, hogy teljesítse, amit mi akarunk, hanem imádságainkkal mellé állhatunk az Ő akaratának. Áldhatjuk hatalmát, jóságát.
Ha nem értem is jól, Uram, legyen meg a Te akaratod. Áldalak azért, mert Te mindenható vagy, s amit cselekszel, az mindig értünk való. Köszönöm, hogy munkatársad lehetek. Köszönöm, hogy Te Győztes Úr vagy. Ámen
425. ének:
1.Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.
2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.
3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.