2022.02.07-13.
Február 07. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 13. rész 36-43. versei: „Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot." Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"”
Nem szeretünk az ítéletről hallani, beszélni sem. A kárhozatról meg főleg nem. Az Úr Jézus egyértelműen mondja, hogy VAN. S ha Ő azt mondja, hogy „ott sírás és fogcsikorgatás lesz”, akkor tudom, hogy nem szeretnék ott lenni. Azt is tudom, hogy nagyon komoly dolog, ha az Úr Jézus a keresztfán szenvedni, meghalni is kész volt, hogy megmentse tőle az Őbenne hívőket. Azt is komolyan kell vennem, hogy az ördög, amíg ez a világ, világ, addig veti szorgalmasan a „konkolyt”. Nem más ez a konkoly, mint minden hamisság, amivel becsaphat, rávehet, hogy távolodjak Jézustól, s addig távolodjak, míg elszakadok Tőle. A szántóföld a szívem, ami kész mindenféle magot befogadni. A föld nem tud tiltakozni az ellen, hogy milyen mag kerül bele. A mi szívünk viszont úgy teremtetett, hogy szabadsága van nemet mondani nemcsak a jóra, hanem a rosszra is. Isten azért beszélget velünk naponta az Ő igéjéből, hogy észrevegyük, meglássuk a rosszat. Felnyitja szemünket arra, amit jó elkerülnünk. Arra, amit a saját érdekünkben jó abbahagynunk. Azért adta az imádkozás lehetőségét, mert általa, imádkozás közben beszélget a szívünkkel. Tanácsol. Utat mutat. Nekünk nem kötelező konkolyt nevelgetni a szívünkben. Nekünk szabad védelmébe menekülnünk, nem az ítélet napján, hanem itt és most. Megmenteni ma tud, ha kérem Tőle. Az ítélet napján késő lesz. Ma még időben vagyunk.
Úr Jézus, Te látod életem minden titkát. Látod, hogy mit nevelgetek a szívemben. Arra kérlek, segíts meglátni a „konkolyt”. Te takaríts ott még ma, hogy a szívem egyedül a Tied legyen. Ámen
512. ének:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Február 08. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 13. rész 44-46. versei: "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." "Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."”
„Eladja mindenét.” Amennyire komolyan kell vennünk a kárhozat valóságát, ugyanolyan komolyan kell vennünk, hogy Isten országához tartozni drága kincs. A legdrágább. Annyira drága, hogy itt három mondaton belül kétszer mondja az Úr Jézus, hogy eladja mindenét. Hogyan van ez? Krisztushoz tartozni nem annyit jelent, hogy elolvasom a napi igét (pedig ez nagyon jó dolog!) és ezzel a mai napra „kipipáltam” a keresztyénségemet, s mondok, teszek azt, amit akarok. Nem is annyit jelent, hogy vasárnap voltam templomban, s hétfőtől szombatig „mindent szabad nekem”. Káromkodhatok, megbánthatok bárkit, dühönghetek, hiszen majd vasárnap újra elmegyek, s újra minden rendben lesz. NEM. Isten országa drága kincs, amiért MINDENT ODAAD az, aki szeretné elnyerni. Nem kényszerből, hanem önként és örömmel. Még a pénztárcám felett is az Úr Jézus az Úr onnan kezdve, nem én. A szavaim felett, a gondolataim felett is, a tetteim felett is. Akarom, hogy Ő határozza meg minden dolgomat, úgy a vasárnapomat, mint a hétköznapjaimat. Kész vagyok-e mindenemet Istenre bízni? Mindenemet, és mindenkit. Ki tudom-e mondani akkor, amikor szeretteim élete pengeélen táncol, hogy legyen úgy, ahogy Te akarod? Nem baj, ha ezt könnyek között teszem, csak őszintén tegyem, s meglátom, megajándékozott leszek sokkal gazdagabban, mint gondolnám.
„Legyen csak úgy, ahogyan Te kívánod, Legyen csak úgy, ahogyan akarod, Legyen csak úgy, legyen csak úgy Minden csak úgy, ahogyan akarod.
Csak Te tudod, mi a jó, mi az érték, Csak Te tudod, mi a jó nekem itt. Csak Te tudod, csak Te tudod, Hogy mi a hasznos, a jó nekem itt.
Nem harcolok, megadom magam néked. Nem harcolok, leteszem kezemet, Nem harcolok, nem harcolok, Szégyenkezve leteszem kezemet.
Nem szabom már a kezed hova érjen, Nem szabom már, vigye véghez a jót, Nem szabom már, nem szabom már, Vigye csak véghez a kezed a jót.” (Vándor Gyula)
Úr Jézus, nem akarok semmit magamnak tartogatni. Te vagy a legfontosabb nekem. Legyen mindenben a Te akaratod szerint az életemben. Ámen
469. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Február 09. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 13. rész 47-50. versei: "Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."”
Ó, jaj! Mennyire fontos az Úr Jézusnak az életem! Az üdvösségem! Immár harmadik napja figyelmeztet: nem mindegy, hogy hogyan telik az életem. Így iskolaválasztás idején azt gondolja, aki éppen ebbe jutott, hogy ez a legfontosabb döntés az életben. Akinek pályát kell választani, azt hiszi, hogy minden ezen múlik. Aki társat keres az életéhez, annak ez tűnik a legfontosabbnak. Aki munkahelyet keres, az úgy véli, hogy az élete függ ezen a lehetőségen. Aztán, aki ott áll, hogy búcsúznia kell az élettől, az látja, hogy sem egyik, sem másik nem megtartó erő. Teljesen lényegtelen az életből távozás küszöbén, hogy milyen iskolába jártam, milyen végzettségekre tettem szert, mi volt a munkám, ki volt a házastársam, barátom, ismerősöm. Egy dolog számít igénk megfogalmazása alapján így mondom: az, hogy „ehető-e” az életem. Vagyis gyümölcstermő-e. Másképpen fogalmazva: kértem-e hogy Jézus Krisztus legyen az Úr benne? Kértem-e, hogy Ő irányítson, Ő vezessen? Övé-e a szívem? Van-e örökéletem? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma 3:16.)
Úr Jézus, kérlek, mentsd meg az életem! Ámen
266. ének:
1.Egek nagy Királya, Magasztalunk téged, Térjen nevedre dicséret! Mulandó és gyarló Életünk átjárja Végtelen kegyelmed árja. Jöjj, segíts, Jóra ints; Rólad zengjen nyelvünk, Vígan énekeljünk!
2. Dicsérjed, világom, Alkotód hatalmát, Mindenek felett uralmát! :/: Hirdesse a csillag Ránk sugárzó fénye, Mily csodás az Isten lénye! Nagy égbolt, Nap és hold, Kik ott fennen jártok: Ti is Őt áldjátok!
3. Zengjen minden szívben Boldog hálaének A világ Teremtőjének! :/: Nagy kegyelmessége Gondot visel rólunk, számon tartja minden dolgunk. Égben fenn, Földön lenn Áldassék jósága, Nagy irgalmassága!
4. Halleluját zengve, Magasztalva áldjad Krisztus által jó Atyádat! :/: Ha az Istent élő, Igaz hittel féled És a szíved Jézusé lett: Boldogság, Üdv vár rád Fenn az ég honában, Hófehér ruhában.
Február 10. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 13. rész 51-52. versei: „"Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: "Igen." Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából."”
„Tanítványává lett a mennyek országának.”
Megértettétek? Felfogtátok? Beláttátok, amit nektek jelent? Okultatok belőle? Ezt mind jelenti az eredeti görög szó. Érezzük, mekkora súlya van annak, hogy akarom-e, keresem-e, megtalálom-e az Isten országát? Engedem-e, hogy megtaláljon Ő engem? Mindennél fontosabb. Tanítványává lettünk Isten országának? A tanítvány először tanul, de a tanulása nem öncélú. Azért tanul, hogy azután használhassa a megszerzett ismereteket. Éljen belőle, vagy maga is taníthasson. Az imént láttam egy volt tanítványom most szerzett bizonyítványát. Nagyon örültem neki. Ő sem azért tanult, hogy ország-világ lássa a bizonyítványát, hanem azért, hogy a megszerzett ismeretekből éljen. Nos, így van ez a mennyek országával is. Tanítványa azért lettem, hogy tovább adjam azt, amit kaptam. Sokszor nem könnyű dolog ez, mégis csak így érdemes. Aki Isten országának tanítványa lett, az olyan, mint aki régit és újat hoz elő az éléskamrából. Szóval az éléskamrából: tehát ehető ételnek kell lenni annak, amit Isten országa tanítványai beleélnek ebbe a világba. Mondhatnám, „felszolgálnak”. Régit, és újat? Igen. Nem minden „régi” romlott és kidobásra való. Van, amelyik éppen az idővel nemesedik, s lesz egyre finomabb. S de jó annak, akinek VAN mit elővennie az „éléskamrájából” régit, ehetőt, nemeset. S de jó, ha újat is vehet elő. Eszembe jut drága szeretett munkatársunk, aki azt mondta: „üres kamrának bolond a gazdaasszonya”. Vagyis dolgozni kell, hogy új is kerüljön a kamrába. Mire érthette ezt az Úr Jézus? Igéjét naponta táplálja tanítványai szívébe. Ott az érlelődik, nemesedik, s hoz nagyon jó, ehető, mások számára is örömteli gyümölcsöket. Mi, idős emberek tudjuk, hogy egy-egy jó gondolat, cselekedet milyen sokáig érlelődött, vagy érlelődik a lelkünkben, amíg onnan előkerül mások lelkének táplálására. De nem szabad nekünk a múltba nézésnél megállnunk. Az ige ma is táplál. Ma is érlel új gyümölcsöket. Azt is várják a körülöttünk élők.
Uram, hadd legyek jó tanítványod, aki tud, és akar tovább is adni. Ámen
480. ének:
1.Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.
4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.
5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.
Február 11. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 13. rész 53-58. versei: „Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?" És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában." Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.”
„Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” Aki nem akarja látni Isten hatalmát, erejét, az nem is fogja látni. Valaki nemrég azt mondta: „Akkor hinnék, ha az életemben minden szép történne csak.” Óóó. Akkor hinnék, ha… Akkor hiszek, amikor a szemem megnyílik Isten hatalmas erejére az életemben, vagy más életében. Akkor már nem az a kérdés, hogy: „hogy csinálja? Honnan van hatalma rá?” „Ugyan honnan van benne mindez?” Akkor térdet, szíven hajtva mondom: „Én Uram, és én Istenem!”
Nagyon fontos megértenünk: a hitetlenségünk akadálya Isten hatalmának, erejének meglátásában. Igen, megakadályozhatom, hogy Isten jót tegyen velem. Csupán azzal, hogy nem hiszek benne. Kereshetem inkább ezerfelé testem-lelkem gyógyulását, s közben gúnyt űzhetek az Úr Jézusból, vagy csak éppen elkerülöm, mert jelentéktelennek tartom, hiszen „csak az ácsmester fia”. Az eredeti szöveg a csodatételre a δύναμις (dünamisz) szót használja, ami erőt, hatalmat jelent. Ha a „dinamit”-ra gondolunk, talán jobban értjük az ERŐ nagyságát, pedig Isten erejéhez képest a dinamit csak játék. S ezt az erőt mellőzi, nézi le, gúnyolja ki a hitetlen ember. De ebből az ERŐ-ből él a hívő ember akkor is, ha ez mások számára nem látható.
449. ének
1.Uram, téged tisztellek Méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, Szép dicséret-mondással, És hirdetem mindennek Nagy voltát kegyelmednek.
2. Mert te voltál Istenem Anyám méhétől fogva. Felkölt a bűn ellenem, Hogy tőrbe ejtsen fogva, De lelked engem megszánt, Rólam minden tőrt elhányt.
3. Igazságod palástját Reám kiterjesztetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megúju1ást végyek: Hozzád hasonló légyek.
4. Hát valyon hogy lehetne, Ó Jézus, egy drága kincs, Hogy lelkem ne szeretne, Holott nálad főbb jó nincs. Csak te vagy a valóság, Út, élet és igazság.
5. Szeretlek is bizonnyal, Lelkem hozzád kiterjed. Bár halnék meg azonnal, Ha szívem rád nem gerjed: Mert halál és ítélet Nálad nélkül az élet.
6. Szívem vallástételét Jó lelkiismerettel Megtartom, s adom jelét Kegyes és szent élettel, Hogy életem folyása legyen másnak lámpása.
7. Szent lábaidnál ülök, Hallgatok törvényedre, Bűnt útálok, kerülök, Hogy lehessek kedvedre, S megmutassam valóban: Örül szívem a jóban.
8. Mert tudom: akik járnak A romlott testnek útján, Tőled hiába várnak Áldást haláluk után. Jaj lesz vége dolguknak, El kell veszni azoknak.
9. De nékem reménységem Vagyon az én Uramban, Hiszem: lesz idvességem, Csak Járjak jó útamban: Ha követem világát, Meglátom szent országát.
10. De mivel, Uram, e test, Melyben lelkem sátoroz, Gyakran csügged s igen rest, A Sátán is jár, s oroz: Kérlek, oktass Lelkeddel, Végy körül kegyelmeddel.
Február 12. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 14. rész 1-12. versei: „Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét, és ezt mondta szolgáinak: "Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők." Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: "Nem szabad együtt élned vele!" Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Heródesnek; ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét." A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben, elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.”
Amikor nem hagy nyugodni a lelkiismeret. Hány ember betegszik bele a lelkifurdalásba! Mások meg mindent megtesznek, hogy elaltassák azt. „Megérdemelte. Nem az én bűnöm. Miért nem élt másként?” Mennyi felmentő mondatot tudunk megfogalmazni a saját mentségünkre, s mások elítélése érdekében! Jó, ha tudjuk, ilyenkor hamis úton járunk. Jó, ha megszólal a lelkiismeretünk. Úgy tűnik, Heródesé megszólalt, de ez nem vált számára segítséggé. "Feltámadt Keresztelő János!” – mégis minden megy a régiben. Majd az Úr Jézust is halálra ítéli Pilátussal egyetértésben. Eszébe sem jut, hogy ez a torkot szorító érzés: „János feltámadt!” - most megváltoztathatná az életét. Bűnbánatra indíthatná. Nem indítja. Hiszen ő a „király”.
Hogy vagyunk mi a lelkiismeretünkkel? Megszólal. Figyelünk rá? Hallja a fülünk, amit a szánk kimond? Érezzük, hogy a szent Isten jelenlététől nemcsak rettegni lehet, hanem a szeretetében élni is? Boldog ember az, aki ebben a szeretetben él.
165. ének:
1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon.
Február 13. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 14. rész 13-21. versei: „Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.”
Megszánta, meggyógyította, megáldotta, megtörte, adta.
Mit tennénk adott helyzetben? Kétségbeesnénk? Idegesen kapkodnánk? Fejben ellenőriznénk a bankszámlánkat, s aztán nagy sóhajjal hívnánk a futárszolgálatot? Ennyi telik tőlünk, s akkor már nagyon sokat tettünk. Mit tett Jézus: Megszánta, meggyógyította, megáldotta, megtörte, adta. Megszánta. Szíve egész szeretetével, mert olyanok voltak – olvassuk másutt -, mint a pásztor nélkül való nyáj. Segítségre szorulunk. Ma is. S Ő megszán. Főleg, ha Őt keressük életünk nehéz kérdéseivel. Sose feledjük: szabad Hozzá fordulnunk. Ő megszán, és meg is gyógyítja a problémánkat. Legyen az bármi, nála van az egyetlen jó megoldás. S ha Tőle kértem segítséget, akkor Ő megáld. Amit úgy kapunk, hogy Ő megáldotta, akkor az egész életünkre szóló biztos ponttá válik. Megbánhatatlanná. Akit Isten megáld, az a legtöbbet kapja, amit csak ember kaphat ebben az életben. Az áldás, Isten ajándéka. Nem szerezhető be zsarolással, erőszakkal, sem sírással, sem veszekedéssel. De kapható ingyen ajándékként. Mindannyian kaphatjuk, ha hittel rábízzuk magunkat Isten szavára.
Uram, add, hogy értsem, s ne értsem félre a Te szavadat. Add, hogy Rád bízzam magam. Köszönöm, hogy engem is megszántál, mint nélküled elveszettet. Köszönöm gyógyító szeretetedet. Köszönöm áldásodat, ajándékaidat. Ámen
226. ének:
1.Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.
2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.
3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.
4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.