2022.01.17-23.
Január 17. Hétfő
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 8. rész 14-22. versei: „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki. Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta." Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy." Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"”
„Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”
Gondolunk-e ennek az igének a valóságára akkor, amikor szenvedünk? Olyankor, amikor felmerül a kérdés: Miért éppen én? Akkor, amikor már nagyon nehéz hordozni a betegség, az erőtlenség terhét? Gondolunk-e rá, hogy a prófécia ma is igaz? Gondolunk-e rá, hogy komolyan vehetjük azt, amit az Úr Jézus mondott: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok nektek.” Az Úr Jézus megígérte, tehát csak rajtam múlik, hogy Hozzá fordulok-e erőtlenségemben erőért? Mert tehetem. Meg el is hanyagolhatom a segítségkérést. Akkor viszont marad a panasz. Isten nem gyönyörködik a szenvedéseinkben. Ezért vállalta az Úr Jézus azt a segítséget, hogy még a betegségeinket, erőtlenségeinket is magára vette ott a keresztfán. NEM KELL EGYEDÜL SZENVEDNEM! Ha hívom, ha kérem, segít. Mellém áll. Joni Eareckson 17 éves korában fejest ugrott a tengerbe. Eltört a nyakcsigolyája, és teljesen lebénult. Ma 72 éves. Tőle olvastam a következőt: „Ha arra gondolnék, hogy még évtizedekig tolószékben kell élnem, nem tudnám elviselni a gondolatot. Ezért én minden reggel csak a mai napot kérem el az Úrtól.” 55 év tolókocsiban! És mosolyogva segít szavával, írásaival azoknak, akik testükben-lelkükben terheket hordanak. Nem ilyennek született. Neki is nehéz volt. Nagyon nehéz volt mindezt vállalni. De komolyan vette az Úr Jézus szavát. Mi is komolyan vehetjük. „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy velem vagy életem legnehezebb idején is. Áldalak érte. Ámen
Újénekeskönyv 771. ének:
1.Velem vándorol utamon Jézus, / Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, / Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus, / Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, / Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus. / Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, / Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.
4. Velem vándorol utamon Jézus, / Ez a vigaszom baj, ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, / Segít hordani, ott van ő, Segít hordani, ott van ő.
5. Velem vándorol utamon Jézus, / Túl a sír sötét éjjelén. Fenn a mennyei, angyali karban / Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.
Január 18. Kedd
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 8. részének 23-34. versei: „Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?" Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton. És egyszerre felkiáltottak: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?" Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, azért ezt kérték tőle az ördögök: "Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba." Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjetek!" Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.”
„Nagy csend lett.” Ahol az Úr Jézus jelen van, ott ma is nagy csend lesz. Körülöttünk is, de elsősorban a szívünkben. Ez a csend csodát terem. A szívünk békességét. A megbocsátani tudást, bocsánatkérést. Szeretetet. Örömöt. Jelenlétében minden elcsendesedik. A szívünk fájdalma, félelme. Ez a csend Isten ajándéka, de kérhetjük, sőt akkor adatik, ha keressük Őt. Mérhetetlen ajándék, hogy nekünk szabad keresnünk a Szent Isten közelségét. Szabad imádkoznunk érte, s szabad megtapasztalnunk, hogy átölel a csendben gyógyító szeretetével. S nyomában a szívemben csend marad, mely el nem vétetik. A világ körülöttem ugyanaz marad. Ugyanaz a Jézust elutasító. De a szívemben már ott van Ő, s ott marad akkor is, ha tombol kívül a világ zaja. Szívemben csend van. Béke van. Jézus Krisztus van. Ő segít át az összes fájdalmon, nyomorúságon egész a Mennyországig.
Uram, köszönöm a csendet, amit Te teremtesz, s amiben jelen vagy. Áldalak érte. Ámen
Református énekeskönyv 300. ének:
1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Január 19. Szerda
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 9. rész 1-8. versei: „Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja." Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj! Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.”
"Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." Valószínűleg mi magunk is felhorkannánk, ha betegségünkben valaki így szólna: „Megbocsáttattak bűneid.” Annyira testi gyógyulásra vágyunk, hogy elfeledkezünk, vagy el akarunk feledkezni a lelkünkről. Pedig arra annyi teher rakódott az évek hosszú során át. S ha ezek a terhek (amikkel mi bántottunk, amikkel bennünket bántottak) ott maradnak rendbe tétetlenül, azt gondolván, hogy „majd az idő megoldja”, „majd elfelejtjük”, akkor azok időzített bombaként élnek bennünk. Bármelyik pillanatban robbanhatnak akár betegség formájában is. Nagy szükségünk van rá, hogy Isten feloldozza a lelkünket a bűneink és mások bűneinek terhe alól. Ebben a feloldozásban előfordul ma is, hogy meggyógyulunk betegségünkből. Abból, amiről nem tudjuk, hogy honnan jött, miért van, mi lesz belőle.
Kár, ha mi csak azt szeretnénk hallani: „Kelj fel és járj!”, s nem vágyunk arra, hogy Isten rendbe tegye a lelkünket, s kimondja: „Megbocsáttattak bűneid.” A kettő együtt működik jól. Ne szégyelld hát, ne menekülj, ha azt hallod, Isten neked is megbocsát. Örülj, mert ott kezdődik az igazi gyógyulás. A meggyógyult lélek pedig boldogan dicséri az Urat, dicsőíti igazi gyógyítóját. De jó, ha én is az Őt dicsőítők seregébe tartozhatok!
Köszönöm Uram, hogy megbocsátottad a bűneimet. Köszönöm, hogy meggyógyítottad az életemet. Köszönöm, hogy a Te hazádba vársz engem is. Ámen
1.Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!
Január 20. Csütörtök
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 9. rész 9-17. versei: „Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt. És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."”
„Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?”
Könnyen felvesszük a keresztyén szokásokat: köszönési forma, imádság étkezés előtt, imádság reggel és este, vagy éppen a böjt, amiről mai igénkben szó van, s néhány hét és itt az ideje ebben az esztendőben is. Egy szeretett ismerősünk részt vett egy keresztyén táborban, s ott megtanult keresztyénül… beszélni. A könnyen tanulható forma. Az igénkből én ma azt értettem meg, hogy a forma az kevés. Nagyon kevés. Jó dolog, mert segít Krisztusra figyelni, de ha üres marad, akkor olyan, mint a télikabát a fogason: ott nem melegít. A formába tehát fontos a tartalom: a lélek. Az, ami Mátéban mozdult az Úr Jézus hívására. Az, ami bennem, és benned mozdulhat és mozduljon az ige olvasása közben. A lélek, ami felel az Úr Jézus hívására. Nem „áldás, békességgel”, hanem belső lelki örömmel: Itt van a VŐLEGÉNY! A Szabadító! Az Úr! A Király! Szent jelenlétének, jelenlétében örvendezhetek. Szomorúságra nincs okom, csak addig, amíg megvallom a bűneimet. Utána nincs, mert eltörli azokat, mert a szabadítás örömével ajándékoz meg. Velem van. Élhetünk ma is ennek az örömében.
Úr Jézus, köszönöm, hogy a legnagyobb terhek között is betölthet annak az öröme, hogy velem vagy. Jó a Te örömödben élni. Áldalak ezért. Ámen
327. ének (ha karácsonyi is):
1.Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el! Megszületett az angyalok királya: Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
2. Az életnek szent Ura, dicsőség Királya Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsőséges, szent és örök Isten! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
3. Ti angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak És vigadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsőség Istennek! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
4. Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek, testet öltött Ige! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Január 21. Péntek
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 9. részének 18-26. versei: „Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog." Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: "Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok." Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: "Bízzál, leányom, hited megtartott téged." És meggyógyult az asszony abban az órában. Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették őt. Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. És híre ment ennek az egész vidéken.”
„Azok pedig kinevették őt.” Mennyire fáj, ha kinevetnek. Mindent megteszünk, hogy „ne váljunk nevetségessé”. Inkább hallgatunk, nem vállaljuk a véleményünket, s főként nem vállaljuk a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Ki ne nevessenek. Aztán pedig lelkesen kinevetünk másokat. „Az más!” – mondjuk. Pedig nem. Azok az emberek ott kinevették az Úr Jézust. Olyant mondott, ami nem volt hihető. Amikor Isten igéje olyant mond, ami teljesen eltér a mindennapi megszokott dolgoktól, mit teszünk? Legyintünk? Nevetünk? Tovább megyünk? Egyszer valaki a lelkészt kereste, s így akaratán kívül az előszobából hallgatta a bibliaóra egy részét. Amikor annak vége lett, ezt kérdezte a lelkésztől: „Mit beszéltél te itt össze-vissza?” Nem értem. Hihetetlen. Tehát nevetséges. Pedig, ha rábízzuk magunkat erre a nevetségesen hihetetlen isteni szóra, akkor megtapasztaljuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Minden lehetséges annak, aki hisz! Ha hisszük Isten hatalmát, ha hiszünk szava gyógyító erejében, akkor megtapasztaljuk azt, hogy lehetségessé válik a lehetetlen. De igénkben azt olvassuk, hogy a nevetőket elküldték. Ők nem lettek részesei a Csodának. Vigyázat! Ha kinevetem, kimaradok. Ha hiszem Isten szavát, akkor benne élek szeretetének a védelmében.
Úr Jézus, légy áldott, mert a Te szavad minden időben áll és igaz. Köszönöm, a sok megtapasztalást az életemet körülvevő szeretetedről. Segíts, hogy akkor is vállaljalak, amikor kinevetnek érte. Ámen
230. ének:
1.Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
Január 22. Szombat
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 9. rész 27-38. versei: „Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!" Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Ezt felelték: "Igen, Uram!" Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti hitetek szerint!" Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!" De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken. Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Izráelben!" A farizeusok viszont ezt mondották: "Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket." Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."”
„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” Megszánta. Amikor én megszánok valakit, akkor rám telepszik a nyomorúsága, szorongat addig, amíg nem teszek érte, hogy jobb legyen a helyzete. Ha erre gondolok, akkor úgy érzem, hogy amikor az Úr Jézus meglátta az elgyötört embereket, s amikor ma rám tekint, vagy rád tekint, akkor ma is szánalom van benne. S ez a szánalom, nem magatehetetlen, mint az enyém, hanem cselekvő. Az eredeti szövegben levő ige nemcsak azt jelenti, hogy megszánta, hanem azt is, hogy könyörületességre indult. Megkönyörült rajtuk. Milyen nagy ajándék így látni az igét: az Úr Jézus ma is szánalommal nézi a vergődésem, és KÖNYÖRÜLETESSÉGRE INDUL. Segítségemre, segítségedre siet. Békességgel tölti be a lelkem, s már mindegy, hogy mi az, ami körülvesz, ami fenyeget, a lelkemben békesség van. Kívül elgyötört lehetek, de belül már ott él az én könyörülő Uram. Van Pásztorom, aki hazafelé terelget, s nem nyugszik addig, amíg haza nem érkezem az Ő csodálatos országába.
328. ének:
1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.
4. IRGALOMMAL SZÁNVA MINKET, NAGY JÓSÁGA RÁNK TEKINTETT, S ÖRDÖGCSALTA BÚS SZÍVÜNKET MENNYMAGASBÓL LÁTNI JÖTT.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.
Január 23. Vasárnap
Áldás békesség!
Máté evangéliuma 10. rész 1-15. versei: „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére." Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."”
„Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” Ma sincs másra szükség. El tudod-e mondani? Van-e mit mondanod? Ez az egyetlen, ami megtartatásunk az örök életre. Nekünk, és másoknak. Tudjuk-e? Megértettük-e? Vagy életünk hosszú során olyan sokszor hallottuk, hogy elmegy a fülünk mellett. Ha így van, nagy kár. Közel van, sőt egyre közelebb az Isten országa. Minden új nappal közelebb vagyunk hozzá. S ha odaérünk, s nem hittünk benne, nem bíztuk az Úr Jézusra az életünket, a bűneinket, a gondjainkat, akkor a kapu zárva van. Nem nyílik. Ha azt akarod, hogy nyitva legyen, beszéld meg még ma az Úr Jézussal.
Úr Jézus, hiszem, hogy azért jöttél, hogy megszabadíts minden nyomorúságomtól. Kérlek, hadd adjam át neked a szívem. Légy az Úr benne. Vezess el Hozzád. Ámen
397. ének:
1.Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!