2022.01.03-09.
Január 3. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 5. rész 13-16. verse: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."”
„Ti vagytok a föld sója.” Mire való a só? Ízesítésre. Előfordul, hogy a húslevesbe gondosan teszek számos finom zöldséget, ami nagyon jó ízt ad a levesnek, de elfelejtek sót tenni bele. Hiába van a többi finomság, a remek illat, senkinek sem ízlik, mert sótlan. Az Úr Jézus azt mondja, hogy mi sóként vagyunk ebben a világban. Azért, hogy „ehető” ízt adjunk neki. Mi teszi az életet „ehetővé”? Elviselhetővé, vagy élvezhetővé? Isten szeretete. Minden más adhat kiváló „illatot”, extra zamatot, de azok ideig-óráig élvezhetőek, életünk legnehezebb idején nem segítenek át. Isten szeretete az, ami a legnehezebb időkben is „ízt” ad az életnek. S ha ez a szeretet lakik benned, akkor ízesítesz magad körül. Nem kényszerből, hanem természetesen.
Előfordulhat, hogy a só megízetlenül? Úgy gondolom, magától nem. De, ha keverjük, felhígítjuk, például nagyon sok liszttel, vagy homokkal, vízzel, akkor egy idő után már nem érződik a sóssága. Valóban nem jó másra, mint kiszórni, eltaposni az úton.
A szívünkben Isten szeretete így fel tud hígulni? Sajnos, igen. Amikor arra gondolunk, hogy a munkahelyünkön, a barátaink között, a családban megengedhetjük magunknak mi is, hogy „lazítsunk”. Belefér egy kis kétértelmű beszéd, vagy egy másik ember kibeszélése, vagy az, hogy haragunkat hangosan kifejezzük, vagy megfeledkezzünk a bennünket szertő Istenről a bennünket szerető emberek kedvéért. Olyan sok módon hígítjuk Isten iránti szeretetünket. Egészen addig, amíg nem lesz észrevehető. Megízetlenül a beszédünk – vagy rossz ízű lesz – a cselekedetünk, a hitünk. S még képesek vagyunk ilyenkor azt hinni mi, és mások is, hogy „Isten ma már nincs jelen ebben a világban.” És tényleg nincs, ha az övéi „megízetlenültek”. Csak akkor már nem vagyunk jók semmire.
Úr Jézusom, kérlek, ebben az új esztendőben töltsd újra a szívem a Te szereteteddel. Segíts, hogy megbecsüljem, ne hígítsam, hadd éljek vele, belőle általa drága kincsként minden nap. Ámen
280. ének:
1. Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje Telék el a mulandóságnak: Az égi testek órája Lefolyván, lett új példája A közös változandóságnak; Elmúlt vége, mint kezdete, Már van csak emlékezete.
2. Boldog, ki csendes lélekkel, És nem könnyező szemekkel Tekinthet vissza folyására, Ki, ha magát megkérdezi, Belső örömmel érezi, Hogy szolgált ez jobbulására, Hogy ment mind az ismeretben Előbb, mind a szeretetben.
3. Boldog, kinek nem kell szánni Elvesztett idejét s bánni Megbecsülhetetlen óráit, Kinek hív emlékezeti Elébe nem helyezteti Helyrehozhatatlan hibáit, Ki az időt megbecsülte, A hivalkodást kerülte.
6. Minthogy azért te teheted, Véghez egyedül viheted, Hogy a jót akarjam és tégyem: Engedd, hogy a múlt esztendőt, Mint már vissza nem jövendőt, Magamnak tükörül felvégyem; A jót benne követhessem, A rosszat elkerülhessem.
Január 4 Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 5. rész 17-26. verse: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." "Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."”
Jézus Krisztus Új Szövetséget hozott. Az Ószövetség eltöröltetett volna? NEM. Az Úr Jézus betöltötte azt, amit a próféták megjövendöltek. A törvénynek pedig megmutatta a lelkét. Olyan könnyen törvényeskedünk. Már régen megszabtunk minden keretet magunk körül, s aki nem fér bele, azzal könyörtelenül „elbánunk”. Az Úr Jézus valahogy egészen másképp élte, tanította a törvényt. A szeretet szemüvegén keresztül. Mit jelent ez nekem? Azt, hogy a másik ember szemszögéből tanuljak meg nézni. Mai igénkben nem az a kérdés, hogy haragszik rám atyámfia, hanem az, hogy mi van akkor, amikor én haragszom? Azt mondom, joggal haragszom? Meglehet, de nagy rosszat teszek vele. Az Úr Jézus ahhoz kapcsolja: „ne ölj”. Mi köze van a haragnak a gyilkossághoz? Nagyon sok. Tegnap hallottam valakiről, aki „jogos” haragból utcára lökte a gyermekét. Hallottam egy másik emberről, aki „jogtalan” irgalomból befogadta. A gyermek ma ennek az irgalmazónak köszöni nemcsak az életét, hanem az üdvösségét is. Vigyázzunk hát, mert haragunk halálba vihet másokat. De árt saját magunknak is. Érdemes újra gondolni: A GYŰL-ÖLET, A SZER-ETET. Engem is, téged is, mindenkit.
Úr Jézus, köszönöm, hogy megmented a lelkem a saját haragomtól. Köszönöm, hogy megmented tőle azokat is, akiket szerethetek. Ámen
133. zsoltár:
Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj, ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.
Szeretet áradjon köztünk, Szeretet gyúljon bennünk, Szeretet töltsön el minket Add ezt nekünk, Urunk, Hadd legyünk testvéri szívvel, Mindnyájan egyek Benned, Lobbantsa lángra szívünket Szereteted.
Január 5. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 5. rész 27-32. versei: „Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." "Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el."”
Nem öncsonkításra bátorít itt az Úr Jézus, hanem tiszta életre. Tv, rádió, internet, reklámok, újságok bátorítanak a tisztátalanságra. „Miért bűn s paráznaság, ha mind a kettőnek jó?” – kérdezte egyszer valaki. Micsoda hazug gondolat! Az e pillanat jónak vélt élményéért dobj oda egy életet, egy családot, gyermeket! Nem számít, ha gyermeked belerokkan – lényeg, te jól érzed magad. Ha csak pár percig? Na és?! A gyerek tanulja meg, hogy „ez az élet!” Igen, ez az ördög, aki mindenképpen meg akar buktatni, be akarja szennyezni a lelked. Mert hát ez történik. Az a „nagyon jó”, bemocskolja a lelked. Sokszor még az egészségeddel, vagy az életeddel is fizetsz. Aztán „szabad” az embernek Istent számon kérni az AIDS miatt: milyen gonosz, hogy nem ment meg tőle! Tényleg gonosz? A fent olvasottaknál hangosabban már kiáltani sem lehet! Ember! Térj észre! Ne paráználkodj! Isten teremtett neked EGY MÁSIK EMBERT, akivel biztonságban, örömben, békességben élhetsz. Ne rontsd el. Isten boldogságodra adta Őt. Azt az egyet. Nem mindig egy másikat.
„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.” (Énekek éneke 8:6.) Nem mindegy hát, hogy minek nyitunk ajtót. „Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok.” (Énekek éneke 2:15,16.)
Uram, őrizd meg a szívem elsősorban az irántad való hűségre, hogy aztán hű lehessen, hű maradhasson a Tőled kapott egy-hez. Ámen
472. ének:
1.Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.
2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, Értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.
3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kínt; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!
Január 6. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 5. rész 33-42. versei: „Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van." "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."”
„Egyáltalán ne esküdjetek.” Az eskü: valami szép, komoly pecsét egy nagyon fontos elhatározáson. Ilyen például a házasságkötés. Amikor Isten színe előtt kívánjuk megpecsételni komoly és szent elhatározásunkat, akkor Isten áldását kérjük erre az elhatározásra. S Isten segítségét kérve működik is: „Isten segítsen engem ebben!” Ha ez a mondat életem minden idején elkísér, s naponta imádságommá válik, akkor védelmet nyújt a hamisság ellen. Láttam már olyant, hogy valaki éppen a bűne eltakarása céljából mondogatta: „Esküszöm!” Az Úr Jézus, úgy gondolom, hogy erről beszél: ne esküdözzetek. Hamis takaró, csak növeli a rosszat. Az őszinte, igaz szó, segítségünkre van minden időben. Akkor is, ha ezzel le kell mondanunk a szégyen takargatásáról. De az őszinte, igaz szó, az őszinte, igaz bűnbánat gyógyít, s készít utat ember és Isten között, ember és ember között.
Úr Jézus nem szeretnék semmit hamisan ígérni. Mégis tudod, hogy olykor igaztalanná válnak a szavaim. Kérlek, Te tisztítsd meg a szívemet, adj tiszta szavakat az ajkamra, hogy Téged áldjon egész életem. Ámen
24. zsoltár:
1.Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsessége.
2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik? Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.
3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.
4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.
5. Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!
Január 7. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 5. rész 43-48. versei: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."”
Legyetek tökéletesek. Nem tudok. De Atyám tökéletes. Gyermekévé fogadott. Mellém áll – ha kérem – örömben, bánatban, mert mindegyikben elbukhatok. Főleg, ha állítom, hogy én tökéletes vagyok. Már akkor elbuktam. Lássuk, hogy működik a tökéletesség? „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai.” Szeretni ellenségeinket? Ez nem megy magunktól. Ha az ellenségemre gondolok, görcsbe áll a gyomrom. Szeretni? Hogyan kell? Imádkozzatok értük – mondja az Úr Jézus. Annyira nem akarjuk hinni, hogy ez így működik. Pedig, csak így működik. Imádkozni értük. Nem magunkért, hogy Isten óvjon meg tőlük, hanem értük. Azért, hogy Isten ölelje magához a lelküket. Könyörüljön meg a beteg lelkükön. Gyógyítsa meg őket. Ne azért, hogy nekünk végre nyugtunk legyen, hanem azért, hogy ne szenvedjenek a maguk nyomorúságától. S amikor elkezdek imádkozni értük, akkor egyszerre szeretet ébred a lelkemben irántuk. Ez a szeretet gyógyít. Végső soron engem is, de itt már nem én vagyok a fontos, hanem az az ember, aki Krisztus nélkül elveszett, s azért ellenségeskedik, mert elveszett. S itt válok olyanná, amilyennek az én Uram szeretne látni.
Úr Jézus, a legnehezebb dolog az ellenségemet szeretni. Mégis akarok megbocsátani neki. Akarom Őt szeretni. Kérlek, munkálkodj az ő szívében, s az enyémben is. Hadd áldjunk mi együtt téged. Ámen
470. ének:
1.Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.
Január 8. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 6. rész 1-8 verse: „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."”
Nem jó, ha valamit azért teszek, hogy lássák az emberek. Hogy lehet úgy segíteni, hogy ne lássák mások? Úgy, hogy ne zsebeljük be érte a dicséretet? Van egy játék, amit a táborainkban szoktunk gyakorolni: mindenki húz egy nevet, s titokban jót tesz a kihúzott emberrel egész héten. Úgy kell ezt végezni, hogy ne derüljön ki, hogy ki volt a jótevő. Jó aztán, ha az év többi napján is ezt gyakoroljuk: úgy adni, hogy senki se lássa, senki ne tudja. Miért? Mert nem azért tesszük, hogy emberek dicsérjenek. Isten látja a szívünket, bizony elronthatjuk a „dicsekedésünkkel” azt, ami jó lenne. Hasonló módon így van az imádsággal is. Nem jó azért imádkoznom, hogy mások hallják. Nem más embereknek szól az imádságom, hanem az én Istenemnek. Az imádság a legbensőségesebb kapcsolatom Istennel. Nem arra született, hogy mutogassam, hanem arra, hogy építse, erősítse a lelkem, az Úr Jézushoz tartozásom, az életem, hogy mások javára lehessen. Ez ott legbelül a lelkemben végződik el a „belső szobában”. Adja Isten, hogy így olvassuk naponta Igéjét, hogy keressük a csendet, ott a lelkünk mélyén, ahol Vele megbeszélhetjük napi gondjainkat, s az Ő erejével indulhatunk a legnehezebb feladatoknak, de a legkönnyebbeknek is.
Úr Jézus, köszönöm, hogy hívsz oda a „belső szobába”, hogy Veled lehessek, s a Te erőddel indulhassak tovább a mai napon is. Áldalak ezért. Ámen
469. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Január 9. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 6. rész 9-15. versei: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."”
Az Úr Jézustól tanult imádságot mondjuk el legtöbbször. Talán minden nap. Ezért fenn áll annak a veszélye, hogy annyira ismerjük, hogy nem figyelünk arra, hogy mit mondunk. Pedig ne azért mondjuk, hogy „ezt is kipipáltuk”, hanem úgy, hogy minden szavát meggondoljuk: Atyánkat keressük az imádságunkkal, s legyen szent az Ő neve a szívünkben, a szánkon minden időben. Készek vagyunk meghajolni az Ő akarata előtt? Elfogadni, ha nagyon fáj is? Megbecsüljük, megköszönjük a napi eledelünket? Imádkozunk, esetleg teszünk azokért valamit, akiknek nincsen? Kész vagyunk megbocsátani, és bocsánatot kérni? Szembeszállni a kísértésekkel, s a gonoszsággal? Szoktuk minden nap Őt dicsérni?
Az Úr Jézus a bűnbocsánat kérdését újra aláhúzza: Ha megbocsátotok az embereknek, Isten is megbocsát nektek. Ha nem bocsátotok meg, Isten sem bocsát meg. Rajtam múlik hát, hogy bűneimben maradok-e. Rajtam múlik, hogy kinyílik-e előttem a Menny kapuja, vagy örökre bezáródik előttem. S mindösszesen ennyin múlik: kész vagyok-e megbocsátani? Nem könnyű, de mindenkinek döntenie kell róla. Kész vagyok. Kész vagy?
Úr Jézus, köszönöm, hogy engem is Te tanítasz imádkozni. Köszönöm, hogy szent lehet a szívemben, s a számon a Te neved. Köszönöm, hogy tanítasz akaratod előtt meghajolni. Köszönöm, hogy Te munkálod a szívemben a megbocsátást is. Áldalak Uram, hogy velem vagy, s Veled minden lehetséges. Ámen
468. ének:
1.Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
3. Ti választottak, szent hívek, Mind, akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt, s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok, És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!