2022.01.01-02.

Január 01. Szombat

Áldás, békesség!                                                                    

Máté evangéliuma 4. rész 12-17. versei: "Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"

„A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.” Nagy volt a sötétség: Keresztelő János börtönben, az Úr Jézus Názáretből elköltözik Kapernaumba… A nép sötétségben él. Vannak, a kik vágyva várják Isten Világosságát, de a legtöbben félreértik. Politikai felszabadítót várnak. E világban gondolkoznak, nem a Mennyországban.

Ma is ez történik. Leginkább e világi jóllétüket várják az emberek Istentől – és mindenkitől -, s nem fontos a lélek. Ma is sötétség van. Sőt egyre nagyobb a sötétség. S ebben a sötétségben ma is egyetlen jó irány, ha megértjük, nekünk is erre van szükségünk: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” E világ minden kincse – de minden nyomorúsága is – egyszer itt marad. Mi elmegyünk ebből a világból, s amiért fáradoztunk egy életen át, minden itt marad. Jó esetben a gyermekeinkre. Rossz esetben teljesen szemétre kerül. Amit magunkkal viszünk, az egyedül az Istennel való kapcsolatunk. Hát akkor nem erre kell fektetnünk minden hangsúlyt?! Istent keresem, hiszen egyre közelebb van a Vele való szemtől szembe találkozás ideje. S ha most nem, akkor halálom után már késő. Istenhez fordulni, „megtérni” itt lehet. Mostanában többször látom: „Apa, mondd, milyen az élet „odafenn”?” Az Úr Jézus azért jött el, azért született „idelent”-re, hogy elmondja: „Térjetek meg!” – különben nincs „odafenn”. Aki a maga Isten-nélküli életén nem akar változtatni „idelenn”, annak nincs „odafenn”. Azért jött az Úr Jézus, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hisz Őbenne.

Úr Jézus, újév első napján kérlek, hadd ragadjuk meg hitünk karjaival a Te bűnbocsátó, örök életet adó ajándékodat itt és most. Ámen

1.„Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy! Életed tavaszát, derűjét neki add! Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté, Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül, Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül. Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót? El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő. Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő. Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá! Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!”

466. ének:

1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán. 

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!              

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Január 02. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                       

Máté evangéliuma 4. rész 18-22. versei: "Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt."

„Jöjjetek utánam.” Isten Fia megállt a tenger partján, meglátott két testvért, megszólította őket, s ők követték Őt. Ismeretlenül, vagy alig-alig ismerve Jézus Krisztust. Valószínűleg ésszel nem is tudták, hogy hová indultak el. De elindultak, mert a szívük nem tehetett mást. Jézus nem az eszüket, hanem a szívüket szólította meg.

Új esztendőt kezdtünk. De jó, hogy mi is kezdhetünk így, - akár egy egészen újat, - hogy Jézus Krisztus most nekünk mondja: „Jöjjetek utánam.” Más fordítás szerint Kövess engem. Nagy kihívás. Bátor döntés, de jó döntés, ha úgy indulunk, hogy igen, ebben az esztendőben minden nap, minden dolgomban tanácsot fogok kérni Jézustól. Mit tegyek? Hogyan tegyem? Merre induljak? Hogyan szóljak? Mikor maradjak inkább csendben?

Jézust követni nagyszerű dolog. Ha a nyomában járok, akkor nem tévedhetek el. Ráadásul biztonságban lehetek. Védelmében. Láthatatlanul, és mégis teljes biztonságban. Szabad kipróbálni. Igen, az Őt követők védelmében vannak minden helyzetben.

289. ének:

1.Zengj nyelvem ékesen, Az én édes Jézusomnak, Kegyes lelki orvosomnak Szólj szerelmetesen, Mert csak ő érdemel Áldást és minden szerelmet, Ki reám önt bő kegyelmet S kőszálra felemel.         

 2. Jézus, én reményem, Bűnös lélek bizodalma S hozzád térőknek oltalma Gyönyörű Napfényem! Kegyes vagy azokhoz, Kik szívből téged keresnek, És ismerős híveidnek Béköszönsz házukhoz.        

3. Ó Jézus, élő kút, Szívemnek nagy édessége S elmémnek gyönyörűsége, Mely csupán hozzád fut; Tégedet keresni Legfőbb öröm és vigasság; Nincsen több lelki igazság, Mint téged követni.           

4. Jézus, kegyes király, Ki mindennek szívét bírod, S arra szent neved felírod, Kérlek, hozzám is szállj; Mert ha te elfoglalsz, Elszáll a világ szerelme, Tündöklik bennem az elme, Ebben sok jót találsz.              

5. Kedves szereteted, Mert szent véredet jókedvből, Kiontád, hogy, mint kútfőből, Folyjék ismereted. Megnyerted, hogy lássuk, Szent Atyádnak dicsőségét, Es hogy lelkünk idvességét Tovább ne halasszuk.     

6. Dicsérd hát minden nép Az Úr Jézust és szeres­sed, Buzgó szívedből keressed, Mert minden dolga szép. Ő a kegyelemnek és minden jónak kútfeje, Reménylő szívnek ereje, S oka az örömnek.         

7. Uram, hadd érezzem Hű szerelmednek bőségét, Hogy biztos jelenlételét Kincsül megszerezzem. Bár ne érdemeljem, De jóvoltod bizodalmát Nyújtsd, hogy ezen birodalmát Kérni merészeljem.

9. Tégedet dicsérlek, E világnak megváltóját, Kár­hozatnak elrontóját, Mert szívből szeretlek. Valahol hát lészesz, Szívemmel utánad járok, Mit tőled vissza nem várok, Mert hozzád felvészesz.