Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.12.13-19.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

December 13. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                  

Péter apostol első levele. 3. rész 8-17. versei: „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.”

Mondjatok áldást. Néhány éve megnövekedett a számomra az áldás fontossága. Az ároni áldás (4. Mózes 6:24-27.) végén ezt olvassuk: „Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.” Mondjunk hát áldást, hogy Isten megáldhasson. Ez is egyértelmű: az Ő áldása alatt élő szívből áldás fakad a másik ember számára. De jó Isten áldása alatt élnünk. De jó tudnunk, hogy az Ő áldása alá kérhetjük szeretteinket. De jó tudnunk, hogy arra hívott el minket Isten, hogy áldást örökölhessünk. De jó, hogy az Ő szent kezébe téve az életünket, bármilyen helyzetben is örülhetünk az életnek, láthatunk jó napokat. Hadd mondjam így: Isten kezéből véve jónak látom a napokat. Míg ugyanazt a napot Isten nélkül átoknak érzem, Istennel áldásnak. Nem becsapás ez, hanem ajándék. Szívbéli öröm. Amíg áldom az Urat, hátat fordítok a gonosznak. Nem akarok vele közösséget vállalni. S Isten áldása alatt békesség terem a szívemben. Krisztust tartom szentnek a szívemben. Vagyis az iránta való szeretet tölt be, semmit nem kívánok jobban, mint Vele lenni. Semmi nem fontos már, csak Ő.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te megáldottál, s áldott lettem. Áldásod alatt élhetek. Köszönöm, hogy a Te áldásod annyi sok jó gyümölcsöt terem. Áldalak ezért. Ámen

Most nem sietek, most nem rohanok, Most nem tervezek, most nem akarok,
Most nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom, most elpihenek Békén, szabadon, mint gyenge gyerek,
És nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend, És árad belém és újjáteremt,
Míg nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten,
Új gyümölcs terem, másoknak terem, Érik csendesen erő, győzelem…
Ha nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg engedem, hogy szeressen az Isten, Engedem, hogy szeressen az Isten,
Engedem, hogy szeressen az Isten. (Túrmezei Erzsébet)


December 14. Kedd

Áldás, békesség!                                                                   

Péter apostol első levele. 3. rész 18-22. versei: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.”

„Sosem szabad elfelejtenünk, hogy Krisztus ELŐBB szenvedett, mint mi szenvedünk. Megelőzött minket a próbatételekben. Őneki a szenvedés útját szeretetben kellett magára vállalnia. Keresztyén életünk, örömünk, szabadságunk alapja, hogy Ő kész volt engedelmeskedni szeretetben az Atyának, és Ő, mint igaz szenvedett értünk, a nem igazakért. Jézus Krisztus szenvedésének egyetlen célja az volt, hogy minket bűnösöket visszavezessen az Atyához, az Atya kegyelméhez és irgalmához. Ő értünk járt közben, amikor így imádkozott: bocsáss meg nékik!

Jézus Krisztus halálra adatot, de csak test szerint. Lelke felett nem tudott úrrá lenni a halál. Felmerül a kérdés, hogy mi történt a lélekkel, amelyik nem halt meg. Péter ezért bizonyságot tesz arról, hogy Isten kegyelme végtelen. Így Krisztus Lelke, amíg a halál a testét fogva tartotta, leszállt azokhoz, akik előtte haltak meg, akik csak messziről a hit szemével látták a váltságot, amit pedig Isten már az Édenben megígért. Míg teste a halál börtönében volt. Lelke munkálkodott tovább.

Mindez bizonnyal titok, nem ránk vonatkozik, és nem ránk tartozik. Arról beszél, hogy Isten szerelme az ember iránti felelős szeretet. Jézus Krisztus lelke szombaton is felelős szolgálatot végzett. Hogyan, és miképpen, ez nem ránk tartozik. A titkok az Úréi, a kijelentett dolgok a miéink.” (Ablonczy Dániel)

Uram, köszönöm, hogy értem is szenvedtél. Áldalak, mert megszabadítottad a lelkem a kárhozatból, s megszabadítasz minden nyomorúságomban. Köszönöm, hogy Veled élhetem meg életem keservesen nehéz dolgait. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra sem engem, sem szeretteimet. Ámen

Új énekeskönyv 799. ének:

Mindig velem, Uram, mindig velem. Még ha nem láthat is gyarló szemem! Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem.

Megmondtad, ó, Uram, híveidnek: Szívükbe küldöd el Szentlelkedet. Templomoddá engem tégy hát, és légy velem, Tégy hát, és légy velem, mindig velem!

 Én megfeszíttetem együtt veled, Bennem már csak te élsz: elvégezted. Hitből van életem, Jézus jár énvelem, Jézus jár énvelem, mindig velem.

Bánat vagy félelem, kétség ha jő, Hű karja átölel, oltalmaz ő. Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem, mindig velem.

Ha lelkem a halál völgyébe ér: Ott is te vagy velem, mit féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, mindig velem.

Ha otthon egykoron megláthatlak, Hol többé bűn, halál nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, mindig velem!


December 15. Szerda

Áldás, békesség!                                                                 

Péter apostol első levele. 4. rész 1-11. versei: „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat. Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben. Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Elég volt. Mondjuk ezt sokszor haraggal másokra nézve. De mondom ezt csendes belátással: bizony elég volt, sőt sok is volt az Isten nélküli állapotból, a saját vágyaim, gondolataim minden áron való véghezviteléből. Elég volt. Még akkor is, ha ezzel kivívom mások haragját, ellenszenvét. S ehhez a meglátáshoz, belátáshoz sokszor szenvedésen keresztül visz az út. Amíg minden „jól megy”, addig nem közeledünk egész lelkünkkel Krisztushoz. Legfeljebb úgy ímmel-ámmal. Így válik javunkra a szenvedés. Viszi közelebb a lelkem az értem szenvedett Krisztushoz. S szépíti meg a földi életem hátralevő idejét. Ne akarjunk lélekben halottak lenni, akiknek nem jut el a szívéig az IGE. Karácsonyra készülődve akár az élet küzdelmeivel harcolunk, akár testi betegség fájdalmával, akár e világ karácsonyi fényének bűvöletében élünk, csendesedjünk el a szívünkben. Engedjük, hogy megszólítson Isten az Ő IGÉjén keresztül. Kérjük is, hogy Ő tegyen bölccsé, józanul gondolkodóvá, szerető szívűvé. Bármit teszünk, tehetjük Istentől kapott erővel. Igazából csak így érdemes.

Úr Jézus, kérlek, vond magadhoz a szívem, hogy ebben az adventben mindent Tőled kapott erővel végezzek. Ámen

512. ének:

1."Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.       

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat. 

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.   

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.         

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.   

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.


December 16. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                  

Péter apostol első levele. 4. rész 12-19. versei: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen, mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki, mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.”

Újra szenvedés. Nehéz. Betegségeinkben is nehéz szenvedni. Még nehezebb mások bántásától szenvedni. Ha pedig a hitemért bántanak… gyerekkorom óta „megszoktam”, hogy össze kell húznom magam. Az IGE nem erről beszél. Persze nem is arról, hogy felháborodjunk. Nem történik velünk meglepő dolog, ha a hitünk miatt kell szenvednünk. Vállalhatom, sőt jó vállalnom a szenvedést is. Péter apostol azt mondja, hogy örömmel vállalhatom, mert a Mennybe érve ujjongva örülhetek. István vértanút látom magam előtt, aki haláltusájában látta a megnyílt eget, s az Úr Jézust. Igen, inkább mehessek szenvedésen keresztül a Mennybe, mint kényelmesen a kárhozatra. „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” Amikor vállalom a szenvedést, Krisztusért, akkor megtörténik a csoda: „Isten Lelke megnyugszik rajtam”. Vagyis nem vagyok egyedül a szenvedésben. Szentlelkével körül ölel. Velem van. Erőt ad, bátorságot, kitartást, és otthont az Ő országában.

Amikor zúgolódom, sőt dühöngök az engem ért „sérelmek” miatt, akkor éppen ezt az Isten ajándékát veszítem el. S akkor valóban semmi értelme, semmi haszna a szenvedésnek.

„Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy életem számos útján velem voltál, vezettél. Köszönöm, hogy egészen biztos lehetek benne, hogy nem hagysz magamra akkor sem, ha a hitem miatt kell szenvednem. Uram, kérlek, őrizd meg a szívem azokban a nehéz időkben. Őrizz meg, hogy hűséges maradhassak Hozzád. Ámen

Új énekeskönyv 844. ének:

 Az Úr vezessen végig az úton, szerteszét ha sodor is a sors, Mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk. És míg újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő, És míg újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő!


December 17. Péntek

Áldás, békesség!                                                                  

Péter apostol első levele. 5. rész: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Szilvánusz által, aki - mint gondolom - hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok.”

„Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” Nagy az önérzetünk. Nehezen viseljük, ha „igazságtalanság” ér bennünket. S nagyon nehezen, ha megaláznak. Hányszor fogalmazódik meg bennünk kimondva, vagy kimondatlan: „ezt velem nem tehetik meg”! Mai igénk arról beszél, hogy Isten nem helyesli az ilyen gondolatainkat. „gőgösségünk”, „önteltségünk” messze taszít Tőle. Az alázat az az út, ami Istenhez vezet. Egészen más az, amikor mások aláznak meg, vagy amikor én hajtom meg a fejem, térdem Isten előtt. Isten hatalmas keze alatt megalázom magam. Nem „mai gyermekként” élem az életet, mert „mindent szabad nekem”, hanem Istenem előtt alázatosan, mert tudom, hogy Ő szeretetéből ad mindent, s minden, amit Ő ad, az javamra van. Tapasztaltam, hogy amit Rá bízok, az mind rendben van. De kár, ha „üres kalász”-ként magasra emelem a fejem, vagy a hangom.

Uram, köszönöm, hogy a Te áldásod alatt élhetek. Kérlek, Te tartsd a kezedben újra és újra lázadó szívem. Ámen

1.Nem hagyjuk el a bibliát, Isten szent igéjét; Ez támasza az aggoknak És ifjúnak vezér; Ez nap, mely fényes sugarát Utunkra hinti el, Ebből halljuk Jézus szavát, Ez Istenhez emel.         

2. Nem hagyjuk el a bibliát Sem baj, sem örömér' Ε kincset nem veszi tőlünk Senki, bármit ígér. Akármit tesz is a világ, Ha üldöz, ha csábít, Eltűrünk minden szenvedést, Isten megszabadít.           

 3. Nem hagyjuk el a bibliát, Terjesszük mindenhol ; Míg Jézus éltető szavát Hallják közel s távol, Míg kegyelmének hatalmát Érzi a nagy világ. Megfogadjuk, el nem hagyjuk Soha a bibliát.


December 18. Szombat

Áldás, békesség!                                                                  

Péter apostol második levele. 1. rész 1-11. versei: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”

„Minden igyekezetetekkel törekedjetek”. A hit Isten ajándéka. Megajándékozott bennünket, azért olvassuk az Ő szavait. Péter apostol azt mondja, hogy ez a hit drága. Igen, Jézus Krisztus nagy árat fizetett érte. Életét adta, hogy engem, téged kiszabadítson a kárhozatból. Ezért aztán a Benne való hit drága kincsem nekem is. Mindennél fontosabb, mindennél többet ér. S hogy el ne veszítsem, ezen minden igyekezetemmel törekszem. Nem, nem azon dolgozok, hogy Istennek megfeleljek, hogy enyém legyen a hit, hanem azon, hogy hálás szívvel figyeljek szavára, tegyem, amit megértettem belőle. Legyek emberséges, amikor embertelenek velem. Szerezzek ismereteket, hogy éljek belőlük. Gyakoroljam magam az önuralomban akkor, amikor az nagyon nehéz. Kitartó legyek elsősorban az imádságban, s azután pedig annak cselekvésében, ami Isten akarata, majd a szeretetben. Nem lehetetlen ez, ha imádságos szívvel Istentől kérem minden akadály előtt.

Úr Jézus, kitartóan szeretnék melletted élni, s hálás szívemmel Téged szolgálni. Segíts, kérlek nekem ebben. Ámen

Új énekeskönyv 799. éneke:

1. Áldott légy, mert megváltottál, / Áldott légy, mert meggyógyítál. Áldott légy a bocsánatért, / Gazdag, örök, új életért!

2.  Áldott légy, hogy szerethetlek, / Megváltómnak nevezhetlek, Áldott légy, hogy megnyílt az ég, / Hogy enyém vagy, s én a tiéd!

3.  Áldott légy, hogy eljössz újra, / Hogy angyalok kürtöt fújva Zengik a te dicsőséged, / S színről színre látlak téged!


December 19. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                  

Péter apostol második levele. 1. rész 12-21. versei: „Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm", ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”

Elköltözünk mindannyian ebből a világból. Péter apostol arról beszél, ami marad. Ha valaki elmegy, aki Isten szavát szólta, az itt maradottaknak nem szabad elszakadni Krisztustól. Sőt annál inkább fontos Hozzá ragaszkodni. Ezért írja Péter immár a második levelét, hogy emlékezzünk, emlékezzetek. S az emlékezés tartsa ébren a hitünket, hiteteket. Mert nem kitalált meséket olvasunk, olvastok, hanem Isten szavát. Azt a szót, ami a „Szentlélektől indíttatva” született. S nem öncélúan adatott, hanem azért, hogy sötét helyen világító lámpává váljék. Azért adatott, hogy felragyogjon szívünkben Krisztus. Aki Őt látta, Ő róla tesz bizonyságot, s nem kevesebb a vágya, mint az, hogy Krisztus, mint a sötétben utat mutató hajnalcsillag ragyogjon a szívünkben. Szabad ezért mindannyiónknak imádkozni, hogy a mai istentiszteleten is Krisztus fénye ragyogjon minden templomban, ahol Őróla prédikálnak.

Úr Jézus, kérlek, hogy a Te szavad ragyogjon ebben a világban a tiéid szívében mindig, minden körülmények között. Te mutass utat nekünk minden időben, hogy haza érkezhessünk a Te országodba. Ámen

Zörgetve állok kint és ezt ígérem csendesen Ha valaki hallja kérő szómat, ha valaki ajtót nyit nekem, Én belépek ajtaján és nála lesz a lakhelyem.

Róla beszél fű, virág, Verebek és pacsirták, Rügyező és lombos fák, A simogató szél.
Énekel a tarka rét, Patak, folyó, vízesés, Napsütéses kéklő ég, Ő a békesség!
Érzem én is jóságát, Szeretete illatát, Béke legyen mindenkivel, Nála öröm vár!
Hm… Béke legyen mindenkivel: Jézus Úr, Király!

229. ének:

1.Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat, Szent nyomdokodba lépve a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.  

2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed Igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.    

3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk.