Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.11.29-12.05.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

November 29. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                

Jakab apostol levele 4. rész 7-10. versei: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Megtisztulni, megszentelődni nem lehet másként. Nem megy úgy, hogy elolvastam az igét, „kipipáltam”, mint egy kötelezően elvégzendő feladatot, aztán megyek tovább, élem az életem, mintha nem történt volna semmi. Ha nem engedem, hogy Isten szava tisztogassa, változtassa a gondolataimat, akkor bizony, nem történik semmi. Akkor csak névleg vagyok keresztyén. Olyan, akikről az Ószövetségben azt olvassuk: „Ez a nép szájával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem”. Isten a szívemet várja. Azt, hogy közeledjek Őhozzá. Keressem Őt. Nem azért, hogy a kívánságaim kielégítse, hanem azért, mert Ő az én Istenem. Vele élni jó. Szeretem az akaratát keresni. Nem azért, mert neki engedelmeskedni kell, hanem azért, mert neki engedelmeskedni jó. Neki engedelmeskedni öröm. Ám ebbe az örömteli békességbe valaki mindig belezavar. Az ördög célja az, hogy a kívánságaimat hajszoljam. S ezt a szívemnek olyan kedves módon tudja tenni, hogy sokszor észre sem veszem. Csak később jövök rá, hogy elbuktam. Megint elbuktam. Nem fogom tudni másképpen kivédeni a kívánságaimon keresztüli ostromot, csak, ha egészen közel akarok Istenhez tartozni. Ha Őt keresem naponta. Minél többet beszélgetek Vele, annál kisebb esélye lesz az ördögnek. Annál hamarabb észreveszem a kisértőt. Annál hamarabb ki tudom mondani: „Állj! Semmi közöm hozzád. Én Jézusé vagyok.” Nincs időnk beszélgetni Istennel? A harcainkban elbukni van időnk?  „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.”

Úr Jézus, hadd álljak melletted, hogy nemet tudjak mondani minden napon a Kísértőnek. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra. Áldalak ezért. Ámen

264. ének:  

1.Áldjad, én lelkem a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zeng hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged. Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.


November 30. Kedd

Áldás, békesség!                                                                   

Jakab apostol levele 4. rész 11-12. versei: „Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?”

„Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.” (Reményik Sándor: Ne ítélj)

Milyen időszerűek Jakab apostol mondatai most, amikor abban élünk, hogy minden ember ítélkezik a másik felett. Mindenkinek van véleménye – és ez jó is lehetne, de – mindenki azt tudja jobban, hogy a másik embernek hogyan kellene. Azt már nem akarjuk látni, hogy magunknak hogyan kellene. Pedig ez a fontos. Egykori Tanárnőm, ha a diák a feladat magoldását azzal kezdte, hogy a másik fél…, akkor Ő azonnal közbeszólt: „Az az ő dolga! De mi a miénk?!” Különös, hogy könyvvitel tanulása közben tanulhattam meg, hogy ne a mások dolgával foglalkozzak, hanem az enyémmel. Mennyivel szebb, békességesebb lesz az életünk, ha nem az lesz a fontos számunkra, hogy „már megint a másik ember…”, hanem az, hogy mi is az én feladatom.

Akkor ne is törődjek az emberek tévedéseivel? Megszólás, ítélkezés szintjén bizony ne. Ám van egy szint, ahol igen: Imádkozhatok értük. Nem megütközve, nem megbotránkozva, hanem őszinte szeretettel. Közben persze önmagamért is, hogy hadd lássak tisztán és szeretettel. Miért tegyem ezt? Mert Isten is teljes szeretettel figyeli az én ostoba gondolataimat, tetteimet. Senkinek nem beszél róla, hogy „Képzeljétek már megint… még mindig nem érti… pedig már ennyi idő alatt…” Nagy szeretettel terelget az Ő útjára. Ezzel a szeretettel jó nekem is embertársaim felé fordulni.

Úr Jézus, kérlek, tisztítsad meg a szívem az ítélkezéstől. Ámen

226. ének:

1.Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek, És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a virrasztó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél, Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.


December 1. Szerda

Áldás, békesség!                                                                  

Jakab apostol levele 4. rész 13-17. versei: „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

Életünk olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik. Számolunk-e ezzel a gondolattal? S ha igen bölcsen számolunk-e vele? Félelem, keserűség tölt el, ha erre gondolunk? Vagy esetleg haragos vágy, hogy már legyen vége?

Életem imádságaimban oda kérhetem Isten tenyerére. Ott Ő őrizi ezt a leheletnyi életet. Az enyémet is, szeretteimét is. S ha ez a leheletnyi élet elszáll, ebből a világból, akkor is ott marad az Ő kezében. Valaki egyszer így mondta: „Isten áttette egyik kezéből a másikba.” De jó, ha leheletnyi életünkről gondolkodhatunk ilyen bizalommal, de ilyen felelősséggel.

A következő két mondat végig kísérte a gyermekkoromat:

„Ha az Úr akarja és élünk” – hallottam gyakran a szüleimtől. Akkor még azt sem tudtam, hogy ők a Bibliából vették ezt a mondatot. Gyerek fejjel nem értettem, de belém ívódott. Mit is jelent? Azt, hogy Rábízom magam, az életem, a terveim. Nem én akarok dönteni, hanem elfogadom az Ő döntését. Édesanyám életében ez annyira igaz volt, hogy amikor megtudta, hogy Édesapa élete már nem lesz hosszú ezen a földön, akkor imádságaival nem Édesapa hosszú életéért döngette a kapukat Isten előtt, hanem azért imádkozott, hogy „Legyen meg az Úr akarata”. Szép örökségem ez nekem, amit most szeretettel tovább adok annak, aki élni vágyik vele.

A másik mondat: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” Ez a mondat egy táblán lógott a falon Édesapa irodájában. Amikor már tudtam olvasni, sokszor elolvastam. Mindig meg voltam győződve arról, hogy én tudnék, tehát tegyem. Igyekeztem is. Ma már tudom, hogy magamban kevés vagyok minden jó cselekedethez. De azt is tudom, hogy leheletnyi életem Isten kezében van, s tőle naponta kérhetem, hogy segítsen a jót cselekedni.

Uram, áldalak, mert leheletnyi életem egész biztonságban van a Te kezedben. Kérlek Téged a mai napomért is. Add, hogy csak azt tegyem, amit Te bízol rám, amiben Te vagy velem. Köszönöm, hogy kérhetem. Ámen

276. ének:

1.Egyedüli reményem, Ó Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra ó ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom, És mentségre nincs módon, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait,  Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit, Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Múlandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szünetlen: Élünk, vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!


December 02. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                   

Jakab apostol levele 5. rész 1-6. versei: „Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek.”

Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Amikor az ember csak gyűjt és gyűjt. Önmagának. Mert ez a világ azt sugallja, hogy nincs olyan, hogy elég. Egyre több és több kell. Ráadásul mindez a másik ember kárára. Az Úr Jézus mondott egy példázatot: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lukács ev. 12:16-21.) Így jár. A vagyonát nem viszi magával. Egyedül a szívünk „gazdagságát” visszük magunkkal, ha mennünk kell ebből a világból. Nem mindegy hát, hogy mivel van tele a szívem. Földi gazdagság gyűjtögetésével, amit a „rozsda és a moly megemészt”, vagy mennyei kincset gyűjtögetek. Isten szeretetét keresem, Őhozzá ragaszkodom. Ez az a kincs, ami nem vész el. Ezt vihetem magammal azon a napon.

Uram, könyörülj meg a szívemen, hogy ne legyen e világ kincseinek a rabja. Ámen

455. ének:

1.Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.        

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.         

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne; Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.  

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.  

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.            

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja, Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.      

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni E földi élten át.      

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.           

9. Elmúlik nemsokára A földi vándorút, És az örök hazába, Ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.


December 03. Péntek

Áldás, békesség!                                                                 

Jakab apostol levele 5. rész 7-12. versei: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.”

Legyetek türelemmel. A türelem nagy hiánycikk. Mindent azonnal akarunk. De jó, ha tudunk imádkozni érte, hogy Isten ajándékozzon meg bennünket vele. Édesapámat kérdezte egyszer egy orvos, hogy mit használ a fájdalmaira. „Tűröm-mel kezelem”- mondta. Természetünk szerint ez nehéz dolog. Igénk arra biztat, hogy erősítsük meg a szívünket. Mivel? Komoly elhatározással, hogy türelmes leszek? Nem. Imádsággal. Istentől kérve a türelmet, a dolgainkra megoldást. Kérve hittel, azzal a biztos bizalommal, hogy az Őrá bízott dolgaink a legjobb helyen vannak.

Ne panaszkodjatok – kér ma Isten igéje. Pedig de szeretünk panaszkodni. De jó, ha sajnálnak bennünket… Tényleg jó? Dehogy! De már úgy megszoktuk… Még nem késő. Ezért is szabad imádkozni, hogy Isten adjon a szívünkbe, a szánkra panasz helyett dicséretet, áldást. Főleg egymásra ne panaszkodjunk. Nem lesz jobb attól semmi. Csupán megerősítjük magunkban a rosszat. Tanuljunk jól felejteni: elfelejteni a bennünket ért sérelmeket. Azok felemlegetése helyett inkább imádkozzunk. Istennek elmondhatjuk panaszainkat. Kérhetjük, hogy vegye ki szívünkből az események fájdalmát. S megtapasztalhatjuk, hogy valóban Szabadító Urunk van.

Úr Jézus! Vágyunk a szabadításodra. Szükségünk van Rád. Add, Uram, hogy Hozzád forduljunk minden keserves nehézségünkkel. Ámen

272. ének:

1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja. Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem útál, Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot, Én nékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, Ha rajtam bú, bánat lészen, S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.


December 04. Szombat

Áldás, békesség!                                                               

Jakab apostol levele 5. rész 13-20. versei: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”

IMÁDKOZZATOK! Ha szenvedtek, ha örültök, ha betegek vagytok. Pál apostol azt mondja: „Szüntelen imádkozzatok!” Miért? Betegségeinkkel a legjobb orvost keressük fel. Azt, akiről úgy gondoljuk, a legbiztosabban tud segíteni. A tulajdonunkban levő gépeket legjobban a gyártója tudja megjavítani. Mennyivel inkább az életünket a Teremtőnk. Vele a legjobb tehát megbeszélni minden bajunkat és örömünket. Persze nem úgy, hogy megmondjuk Neki, hogy mit tegyen. Mert hát, ha tudjuk, mit kell tenni, akkor tegyük. Ha nem tudjuk, akkor meg bízzuk rá magunkat feltétlenül a mi Urunkra. Kérjük buzgón a lelkünk gyógyulását, szeretteink lelkének gyógyulását, mert mit használ, ha a testem él akár 100 évig is ebben a világban, s aztán a lelkem kárhozatra megy… Ellenben, ha a lelkem meggyógyul Isten tenyerén, az még a testem gyógyulását is magával hozhatja.

Uram, adj nekünk minden helyzetben Benned bízó szívet, bizalommal imádkozó, hálaadásra kész lelket. Ámen

1.Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!         

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!  

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!     

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!    

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!           

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!         

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!


December 05. Advent 2. vasárnapja

Áldás, békesség!                                           

Péter apostol első levele. 1. rész 1-9. versei: „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.”

Áldott a mi Urunk! Adventi készülődésünk szóljon a szívünk ünneplőbe öltöztetéséről. Ennek fontos lépése az, hogy áldom az én Uramat. Emlékezem ádventekre, amikor szívünkből fakadtak, szánkon megszólaltak az adventi, karácsonyi énekek. Készültünk, készítettek bennünket az ünnepre. Istent áldó, dicsérő énekeink ma is Hozzá emelik a szívünket. S jó nekünk áldani Őt. Őt, aki nagy irgalmasságából újjászült minket élő reménységre, hervadhatatlan örökségre a mennyben. Isten karácsonyi ajándéka ez a számunkra. Nem kevesebb, mint megromlott, elromlott életünket újjá teremti. Nem, ne tessék félreérteni: az örökéletre újjászületés, nem keverendő össze az „örök ifjúság vizével”. Isten nem mesebeli „minden csodálatos” világot teremt körénk varázspálcával. Aki erre vágyik, az téved, becsapja magát, s elveszíti reménységét és bizalmát a Szent Isten jelenlétében. Mert Isten mellém áll. Átöleli a szívem, miközben Őt dicsérem. Velem hordozza a fájdalmaimat. Segít elviselni a szenvedés rettenetét. Vigasztaló szeretetével körülvesz. Élő reménységet ébreszt bennem. Szívemben tiszta vágyódást arra, hogy Vele legyek. Arra, hogy Hozzá mehessek. Arra, hogy megnyíljon előttem az ég. Arra, hogy tudjam, semmi sem választhat el Tőle már, de nem is akarok csak Vele, csak Őbenne élni már itt, most. S miközben Őt áldja a szám, addig Isten hatalma őrzi a szívemet.

Uram, köszönöm, hogy védelmedben élhetek, Hozzád készülődhetek. Ámen

312. ének:

1.Várj, ember szíve készen, Mert jő a Hős, az Úr! Ki üdvösséged lészen, Szent győztes harcosúl. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A vendég már közel.  Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el. A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen!

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöd talál.

4. Ó, Jézusom szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív.Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.