2021.11.15-21.
November 15. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 2. rész 19-26. versei: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”
Életünknek egyetlen biztos alapja az Isten által vetett szilárd alap. Mondhatom így is: a Jézus Krisztusba vetett reménységem. S ennek sem az én „biztosan állásom” a biztosítéka. Nem az, hogy „megtanították, megtanultam”, sem nem az, hogy „szilárdan elhatároztam, hogy úgy fogok élni”, hanem az, hogy „ismeri az Úr az övéit”. Vagy, ahogy szombaton olvastuk: „ha hűtlenek leszünk, Ő HŰ MARAD”. Ő a pecsét, Ő a biztosíték keresztyén életünkön. Nem a mi erőnk, nem a mi ígéreteink. De milyen jó, hogy így van! Milyen jó, hogy nem nekem kell erőmön felül megpróbálni teljesíteni. Nekem elég az első lépés: „Álljon el a gonosztól, aki az Úr nevét vallja.” Elég az elhatározás. Elég az Úr mellé állás. A másodikat már Ő lépi velem. De nem helyettem! Ezért aztán sokan eltévesztik: azt hiszik, hogy a második lépést is én léptem. Pedig nem. Azt már EGYÜTT LÉPTÜK. Bízzuk így Rá magunkat, s higgyük, hogy ha kértük, Ő valóban vezeti a lelkünket, a gondolatainkat. S dicsérjük Őt ezért!
Uram, áldalak, hogy Te vagy az én örök életem biztosítéka, s nem én. Ámen
445. ének:
1.Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még, s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
November 16. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 3. rész 1-9. versei: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.”
„Nehéz idők jönnek.” Mindegy, hogy mit hiszünk az „utolsó időkről”, amiről a Biblia sokat beszél, s minden nemzedék újra és újra éli, hogy itt van. Mert itt van. Minden nemzedéknek, a miénknek is, nekem is eljön az utolsó napom ebben a világban. S ahogy az első napom mindenkinek öröm volt körülöttem, csak én sírtam, úgy az utolsó napomon sokan sírnak körülöttem, de az a nap nekem ünnep nap lesz, mert itt az utolsó, de a Mennyben az első. Az Úr Jézus azt mondta: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek”. Ő helyet készített nekem. A napjaim fogynak. Az utolsó időket élem. Meddig? Azt Ő tudja. Nem rám tartozik. Rám csak az tartozik, hogy készen várjam. Hogy ünneplőbe öltöztessem a szívem. Hogy imádkozzak azért a napért. Mert amint az ige mondja: „Nehéz idők jönnek.” Igen, ez a „sor vége” a legnehezebb. a legnehezebb, mert testi erőnk elfogy. Nagy a küzdelem az erőtlenségeinkkel, kiszolgáltatottságunkkal. Nehéz elfogadni, hogy nem úgy van, ahogy volt. Aztán a másik nehézséget a bennünket körülvevő emberek okozzák. „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.” Ezt nehéz elhordozni. Nehéz jól válaszolni nekik. Nehéz szeretni őket. De alkalmasint nehéz, hogy olyanná ne váljunk, mint ők. ÍGY AZTÁN AZ UTOLSÓ NAPOKBAN, A NEHÉZ IDŐKBEN VAN RÁ LEGNAGYOBB SZÜKSÉGÜNK, HOGY SOKAT IMÁDKOZZUNK. Akkor megtapasztaljuk, hogy Isten mellénk áll, s szelíden belesimít az Ő tenyerébe.
Uram, hadd kapaszkodjak Beléd mindvégig, különösen az utolsó napon. Ámen
276. ének:
1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!
November 17. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 3. rész 10-17. versei: „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
„Követőjévé lettél az én tanításomnak.” Milyen jó dolog, ha élnek körülöttünk olyan emberek, akiknek az élete utat mutat a számunkra. Követhetjük őket, vagyis lehetnek példaképeink. Nagyon nehéz járatlan úton elindulni, ahol minden bizonytalan. Jó felé haladok, vagy nem? Szeretettel emlékezem ma is azokra, akik bármiben példát mutattak nekem. Hálás vagyok Istennek, hogy küldött az életembe sok-sok ilyen embert. Tanításban, életmódban, hitben, türelemben, szeretetben, kitartásban, szenvedésben. Ezért van szükségünk a gyülekezet élő közösségére. Ott találtam én is a gyülekezetben, gyülekezetekben, ahol megfordultam, azokat az embereket, akiknek az élete – de a halála is – ma is segítségemre van. Tőlük tanulhattam sokat. Egész életemet meghatározó dolgokat. Boldog az, aki megmarad abban, amit tanult. S boldog, aki megmarad ott, ahol ezt tanulta. Boldog, aki úgy veszi kezébe, úgy olvassa, vagy úgy hallgatja az igét, mint Istentől küldött érte való jó szót. Hiszen azért szól hozzám, hogy tökéletessé formáljon. Magam sosem leszek tökéletes, de az ige formál naponta. Alakítja az életemet, a gondolataimat, a szívemet. Felkészít a jó cselekvésére. A sportolók sem csak úgy állítanak oda az olimpiára, hanem naponta keményen sok-sok órán keresztül edzenek, hogy felkészültek legyenek. Az élet küzdőterén is vereségek sorozata vár ránk, ha nem készülünk fel a küzdelemre a „legjobb edzővel” Istennel.
Úr Jézus, köszönöm a példákat, akik előttem jártak. Kérlek, készíts fel a küzdelemre. Ámen
459. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
November 18. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 4. rész 1-5. versei: „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”
Az egész negyedik fejezet olyan, mint egy végrendelet. Szerettünk utolsó szavai életre szólóan fontosak a számunkra. Pál legelőször a legfontosabbról beszél: hirdesd az igét. Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Itt bizony sok bocsánatot kérni valóm van. Hányszor latolgattam, hogy ez az idő nem alkalmas, hogy előálljak az igével… Nagyon bánt, hogy így történt. De látok magam előtt olyan alkalmakat, ahol győzött imádság közben az alkalmatlan időn az én Uram. De jó, ha engedjük, hogy az Ige intsen, feddjen, buzdítson bennünket. Mert lesz idő – és az most van, - mikor „az egészséges tanítást nem viselik el. Mennyivel izgalmasabb minden, mint az Isten szava! Fontosabb a varázslás, a jóga, a horoszkóp, a hihető hazugságok. Igénk azt mondja, mi azonban lehetünk „józanok” mindenben. Lehetünk egyedül Isten ügyére koncentrálók, mert akkor megtapasztaljuk az Ő hatalmát, erejét, de szeretetét és irgalmát is.
Uram, kérlek, minden időben őrizd meg magadnak a szívem. Ámen
455. ének
1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
November 19. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 4. rész 6-8. versei: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Elérkezett az elköltözésem ideje. Mi nem akarjuk tudni. Nem akarunk hallani róla. Beszélni meg főleg nem. Egyszer egy király azt mondta a bolondjának, hogy messzire költözik. A bolond megkérdezte a királyt, hogy felkészült-e rá. A válasz az volt, hogy nem. „Ejnye, Te még nálam is nagyobb bolond vagy, ha nem készültél fel a hosszú útra.”Amit a bolond kimondhat, azt más ember nem. Legalábbis azt hisszük. Isten igéje másról beszél. Pál apostol határozottan búcsúzkodik. Tudja, nagyon közel van a földi élete vége. Számot vet hát magával: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” El tudjuk-e mondani ezt mi is? Megharcoltam. Elvégeztem. Megtartottam a hitet. Nyugodt biztonsággal, békességgel így látjuk-e? Vagy, mint egykori kedves Tanárnőm mondta: „Félek, hogy ezen az utolsó vizsgán megbukok.” Mert valóban. A mi erőnk ehhez kevés. Ám szabad tudnunk, amit Pál tudott: „Kegyelemből tartatunk meg hit által, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka.” Hisszük-e, hogy ugyan harcoltunk, ma is harcolunk, de hibáink, vétkeink ott tornyosulnak a szemünk előtt. Ennek ellenére Isten kegyelme a miénk. Az Úr Jézus értünk halt meg. Ő ELTÖRÖLTE MINDEN BŰNÖMET. Hiszem-e, hogy elég, mindenre elég az Ő kegyelme. EZT a HITET tartsuk meg, mert EZ a hit tart meg bennünket. S Isten elkészítette nekem, neked – ha hiszed – az örökélet koronáját, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” Várva várod? Én igen.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te minden hiányomat kipótolsz. Köszönöm a békességet, amit csak Te adhatsz. Köszönöm, hogy vársz az otthonodba. S köszönöm, hogy örömmel várhatom azt a napot. Ámen
421. ének:
1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
November 20. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 4. rész 9-22. versei: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. Tükhikoszt elküldtem Efezusba. Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint. Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét. Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”
„Egyedül maradtam. Ez az egyedüllét nagyon a lelkemre nehezedik. Úgy szomjúhozom azok után, akik elszakadtak tőlem, mint a száraz ág az elhullott levelei után, mint a bokor üresen maradt fészke, a tengeren túlra röppent lakója után. Vannak körülöttem drága lelkek, akik gyöngédséggel és szeretettel vesznek körül, de emberöltők távolságán át úgy tekintünk egymásra, mint két szembetalálkozó hajó utasai, akik azért közelednek egymás felé, hogy örökre eltávolodjanak. Nincs senki, aki megértene. Emlékeim másokat nem érdekelnek. Érzéseimre jóakarat, de nem visszhang felel. De ha lelkem figyelmes az Isten Igéjére, és elmerül az Ő tanácsainak ismeretében, akkor átmelegülő lélekkel látom, hogy az nem büntetés, hanem ajándék. Isten készítget arra, hogy Hozzá térjek.
Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozásra egy csodálatos palotába mennék. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja. Elhallgat édes vagy fájó zűrzavara. Leperegnek rólam emlékei koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a szárnyra kelő kócsag lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák. Szemembe szitál a félig nyitott ajtó fénye, egész lényemet eltölti. Ki az, Akivel találkozni fogok, mikor a küszöböt megrogyadozó lábbal átlépem? Már itt minden arról beszél: ez az Ő aranyos felháza. Hívei, szolgái, palotát álló cselédei némán is Róla beszélnek és betölti a termeket az Ő nevének dicsősége. Érzem közellétét, velem van nagy áldott szerelme. Szívemhez szorítom ígéreteit, bízom Abban, Akit értem küldött. Aki vérével elpecsételte az én meghívásomat is. Nem vagyok egyedül. Az Atya velem van. Ajkam talán néma, de fáradt lelkem már énekel.” (Ravasz László)
422. ének:
1.Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal, ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád, ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!
November 21. Vasárnap
Áldás, békesség!
Jakab levele 1. rész 1-8. versei: „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.”
Teljes örömnek tartsátok, amikor kísértésbe estek. Miért? Magamtól elkerülni szeretném. Sőt szégyellem már magát a gondolatot. Jakab apostol pedig azt mondja, hogy örüljetek neki! Miért? Mert ez a hitetek próbája! Vagyis az ördögnek van miért támadni. Ha békén hagyna, az bizony azt jelentené, hogy nincs hitem. Nincs mit, nincs miért támadni. Innen nézve nem a szégyen fog uralkodni rajtam, hanem az öröm, hogy ELLENÁLLHATOK! Közben a kitartó ellenállásban növekszik a lelkemben a hit. Van, hogy nem veszem észre a kísértést? Van. Van, hogy későn veszem észre? Van. Van, amikor már csak a verem fenekén látom meg, hogy beleestem. Ilyenkor is Istenemhez fordulhatok. Bűnbánattal, hittel, s Tőle kérve bölcsességet. Szemet, hogy mielőbb észrevegyem a kísértést. Bölcsességet, hogy tudjak benne helyesen dönteni. „Kérjen bölcsességet Istentől, - mondja a mai igénk - aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Isten készségesen és szemrehányás nélkül meg is adja. Hihetetlen? Pedig „hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” Soha ne kételkedjek sem Isten hatalmában, sem szeretetében, s akkor meglátom csodáit az életemen.
512. ének:
1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.