2021.11.08-14.
November 08. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 6. rész 11-16. versei: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.”
„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” Károli Gáspár így fordítja:
„Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” A hívőember élete tehát nem nyaralás. Nem arról szól, hogy megmondanánk Istennek, mit kívánunk, Ő pedig kényeztet bennünket a tenyerén. NEM. A hit harc. Küzdelem. Arról szól, hogy ebben a bűn által megrontott világban a hívő embernek nem kell egyedül szenvednie, egyedül küzdenie, - mert valljuk be, az embernek hitetlenül is meg kell küzdenie betegségekkel, halállal – hanem ebben a küzdelemben hittel Jézus Krisztusba kapaszkodhat, mert Ő Megváltója, Szabadítója, s vele együtt viszi a terheket. S tapasztaltuk, ha terheinket van kivel embertársaink között megosztani, már attól könnyebb, hogy elmondhattuk. Mennyivel inkább, ha Istennel oszthatom meg a terheimet. Ha az Ő kezébe teszem, mert ott van a legjobb helyen. Vele könnyebb. S a vége pedig hatalmas ajándék: „Nyerd el, ragadd meg az örök életet.” Ragadd meg. „Ne engedd el, mert amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette Isten az Őt szeretőknek.”
Harcolj hát. Nem vagy egyedül.
Úr Jézus, köszönöm, hogy velem vagy minden utamon. Áldalak ezért. Ámen
1.Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
4. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.
November 09. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 6. rész 17-21. versei: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!”
Ó, hányszor és hányan reménykednek a bizonytalan gazdagságban! Hányszor igyekszünk mi magunk is „megalapozni a jövőt” pénzügyileg… Mai igénk arra bátorít, hogy nem szükséges a bizonytalan gazdagságban reménykedni. – Még vannak köztünk, akik emlékezhetnek, hogy annak idején a pengő hogyan vált néhány óra alatt semmivé. Ha jövőt akarok alapozni, akkor hittel kapaszkodjak az én Gondviselő Mennyei Atyámba. Aztán itt van a különös mennyei matematika: legyél gazdag a jó cselekedetekben, s megtapasztalhatod, hogy nem lesz kevesebbed, ha adsz, hanem még többed. Ez az igazi alapozás. A „mennyei bank betét”, az adakozás. Az a néha gúnyosan emlegetett „Isten fizesse meg”, ha hittel veszed, megtapasztalod, hogy valóban megfizeti jobban, mint gondolnád. Nemcsak a lelked megelégedettségével, - pedig ez is nagyon lényeges – hanem anyagi javaid szaporodásával is. Ó, és mennyire fontos, hogy „elnyerjem az igazi életet”. Azt, ahol nem egymás legyőzése a fontos, nem a betegséggel való küzdelem, nem a másik ember természetének elhordozásával való harc, hanem az igazi élet, ahol „Isten lesz minden, mindenekben”. El sem tudjuk képzelni a csodát, ahol tökéletes lesz a békesség, lelkek között ragyog a szeretet. Az igazi élet ott a Mennyben. Drága kincs ennek a szívbéli ismerete. Őrizzük meg. Ne engedjük, hogy bármilyen nehézség elsöpörje, elrontsa, semmissé tegye. Mert „elmúlik nemsokára a földi vándorút, és az örök hazába ki hű volt, mid bejut.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te kegyelmed velünk van. Köszönöm, hogy Benned reménykedhetünk. Köszönöm, hogy a „Te kegyelmed jobb az életnél.” Ámen
277. ének:
1.Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.(2) Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem!
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!
5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
November 10. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 1. rész 1-7. versei: „Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
„Kegyelem, irgalom, békesség Istentől”. Amikor Erdélyben egymást köszöntjük ezzel a szép köszöntéssel, akkor jusson eszünkbe, hogy most nem egyszerűen köszönünk, hanem imádkozunk. Istentől kérünk békességet. Magunknak, a velünk szemben állónak, lehet, hogy éppen az ellenségeskedőnek, akinek szándéka a békesség felborítása. Békesség Istentől! – kérhetjük, s megtapasztalhatjuk, hogy Ő adja a békességet. Milyen nagy áldás, hogy kérhetjük. S megtapasztalhatjuk, hogy „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Ó, milyen nagy ajándéka Istennek, amikor az Isten békessége kiűzi a félelmet a szívünkből, s ad helyette erőt, szeretetet, józanságot. A 91. zsoltárban így olvassuk: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”
Uram, kegyelmedből, irgalmadból rejtsd el a lelkem a Te rejtekedben. Ámen
91. ének:
1.Aki a felséges Úrnak Lakozik oltalmában, És e nagy hatalmasságnak Nyugoszik árnyékában, Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom, Ő életemnek oltalma, És csak őbenne bízom.
5. Azért egyedül Istenben Vetem hiedelmemet, Aki ül a magas mennyben, Abban vesd reménységed, És semmi kár téged nem ér, Sem nem esel veszélyben, És minden gonosz hátra tér, Házad felé sem mégyen.
6. Mert az ő szent angyalinak Megparancsolta nyilván, Hogy téged oltalmazzanak Minden te útaidban. Tégedet ezek nagy szépen Ő kezükben hordoznak, Hogy lábad meg ne üsd kőben, Oly híven igazgatnak.
November 11. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 1. rész 8-14. versei: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.”
„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.” Ne szégyelld. Van, hogy összekeverednek bennünk a dolgok, és azt szégyelljük, amit nem kéne, s azt nem szégyelljük, amit nagyon kellene. Engem valami módon sikerrel megtanítottak szégyenkezni. Nagyon fáj, amikor ez az automatizmus lép be a lelkembe az Úr Jézusról való bizonyságtétel helyett. Ne szégyelljük Őt. Ő sem szégyell bennünket, pedig gyakran lenne miért.
Miért szégyenkezünk önként, előre? Mert menekülünk az esetleges megaláztatás elől. Ugyanakkor menekülünk a Krisztusról való bizonyságtétel lehetőségétől. S igen, ez a bizonyság csak akkor hiteles, ha tud vállalni érte szenvedést is.
Szenvedj velem együtt. Mondja Pál. Együtt szenvedni könnyebb, mert erősíthetjük közben egymást. Az „együtt nyafogás”, panaszkodás gyengít. Az együtt vállalt szenvedés erősít.
Uram, szabadítsd fel, kérlek, a lelkem, hogy amikor Rólad kell szólni, bátran szóljak. Ámen
116. ének:
1.Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Melyért imádom őtet naponként.
2. Midőn a halál körülvőn engem És csaknem szörnyű kötelibe ejte, A pokol kínja engemet rettente, Nagy volt bánatom és nagy sérelmem:
3. Segítségül hívám az Úr nevét: Lelkemet tartsd meg! Ottan megsegíte; Az Úr igaz, hív, és nagy ő jó kedve, Ő megőrzi az együgyűeket.
4. Nagy nyavalyámban mikor én valék, Ottan megmenté nyomorult életem. Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván kegyelmét szent felségének!
5. Te megmentél a haláltól engem, Szemem sírástól, lábamat eséstül; Az élők földén járok szünetlenül A te színed előtt, én Istenem.
6. Hittem Istenben, mikor így szólék, Én szegény lelkem vala nagy ínségben, És ezt mondám én csüggedezésemben, Hogy hazugok már minden emberek.
7. Mit adjak az Úrnak jótettiért? A hálaadó pohárt én felveszem, És az Úr jótéteményét hirdetem, Szent nevét áldom segítségiért.
8. Fogadásom az egész nép előtt Hálaadással megadom nékie. A híveknek halála, minden higgye, Drágalátos az Úr szeme előtt.
9. Imádlak téged, Idvezítőmet, Ki engem választál szegény szolgádnak; Nékem, szolgáló leányod fiának, Föloldozád minden kötelimet.
10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem, És fogadásom, mit előtted tettem, Megállom minden előtt vígsággal.
November 12. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 1. rész 15-18. versei: „Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is. Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt, amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.”
Nehéz megélni, hogy a bajban hátat fordítanak azok, akik addig barátnak tűntek. Nagyon tud fájni. Pálnak fogságában meg kellett élnie ezt. Ám azt is megélhette, hogy valaki mindig mellette maradt. Kedves idős Barátnőm, amikor egyedül maradt, azért imádkozott, hogy Isten küldjön minden nap hozzá egy valakit. És boldog volt, amikor kapott egy-egy látogatót. Pál apostol nem azért imádkozik, hogy jöjjenek hozzá, hanem azért, hogy Isten áldja meg azt, aki jött. Megköszöni, hogy sokszor felüdítette. Vasárnap olvashattuk Dömötör Ilona Öreges esti imádságát. Ő olyan ember volt, aki, amikor nagy ritkán bekopogtattam hozzá, akkor nem azt mondta, hogy „Miért nem jöttél már? Olyan régen vártalak!”, hanem azt, hogy „De jó, hogy itt vagy.” Áldja meg Isten Onéziforosz háza népét, mert nem szégyellte a bilincseimet. Nekünk jó, ha a lelkünkben ilyen hálaadás van azok iránt, akiknek az idejéből néha mi is kapunk. Miért jó? Mert azt jelenti, hogy hálás a szívem. Nem elvár. Nem követel, hanem megköszön. Örül annak, amit kap.
Amire még gondolok, jó nekünk mások mellé állnunk a bajukban. Jó észrevennünk, hogy van, akit mi vigasztalhatunk, akinek mi tehetjük szebbé, könnyebbé az életét.
Istenem, teremts bennem hálás szívet, kérlek. Add, hogy örülni tudjak minden felém nyújtott kéznek. Sőt kérlek, légy velem, hogy én is lehessek ilyen mások felé nyújtott kéz. Ámen
225. ének:
1.Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.
2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És hogy ezáltal véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.
3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsátod őtet miközénkben, Emberi testben.
4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk, Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.
5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot, És boldogságot.
6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel vigy be hajlékodba, A boldogságba.
8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.
November 13. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 2. rész 1-13. versei: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”
Erősödjél meg a kegyelemben. Nagy szükségünk van rá mindegyikőnknek. Hittel elfogadni, s ragaszkodni hozzá, benne élni, el nem feledkezni róla, hogy Isten kegyelme rám talált. Olyannyira nem feledkezni meg róla, hogy tovább kell adni azért, hogy mások is tovább adják. Akkor is, ha ez szenvedéssel jár. (Ha nem jár szenvedéssel, akkor valamit rosszul csinálunk.) Aki harcol, az „nem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba”. Aki Isten országáért küzd, az élete minden területén Isten országáért harcol. Nem működik az, hogy vasárnap a templomban keresztyén vagyok, szombat éjszaka meg nem. Sem az, hogy egész héten a magam hasznát gyarapítom, majd a vasárnap az Úré. Krisztus harcosa hétfő reggeltől vasárnap estig harcos. Az éjszakáját pedig Isten kezébe teszi. S nem azért küzd, hogy jutalmat kapjon, hanem azért, mert ez lelke mélyéből jön, s nem tehet másként. Még akkor sem, ha ezért bilincs jár. Csiha Kálmán Erdély egykori püspöke írta le, hogy őt a hite miatt bebörtönözték. Aztán büntetésből magán zárkába csukták. Mikor letelt a büntetés, s az őr kinyitotta a zárka ajtaját, s ránézett a majdani püspökre, azt kérdezte: „Maga hol járt? Úgy néz ki, mintha jutalom üdülésen vett volna részt.” Ó, igen. Az őr nem tudta, hogy a magán zárkában ketten laktak háborítatlanuk: Csiha Kálmán, és az Úr Jézus.
Úr Jézus, kérlek, hadd járjam veled az életem minden napját, bármi történik is. Ámen
226. ének:
1.Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.
2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.
3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.
4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.
November 14. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 2. rész 14-18. versei: „Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.”
Haszontalan szóharc. Hányszor esünk bele ebbe a csapdába: minden áron meg kellene győzni valakit, s mondjuk, és mondjuk, és mondjuk, s már régen értelmét veszítette minden szó. De jó, ha ezt minél hamarabb belátjuk, s elhallgatunk, mert az sok esetben sokkal hasznosabb. Az üres fecsegés ugyanolyan értelmetlen. Azt gondoljuk, kell valamit mondani, de nincs mit mondanunk, hát üresen fecsegünk. S ez néha el tud vinni olyan területekre, amikről jobb lenne nem beszélni, de semmiképpen nem jó fecsegni, nem úgy szólni, ahogy akkor már sodor az ár, s a beszéd nemcsak üres lesz, de szentségtörő is.
Abban az időben is voltak, akik feldúlták szavaikkal mások hitét. Ma is vannak. Isten óvjon meg bennünket attól, hogy mi legyünk azok, akik feldúlják. Ugyanakkor szabad imádkoznunk azért, hogy a haszontalan szóharcok, az üres fecsegés, a lelket feldúló szavak ne íródjanak a lelkünkbe, hogy megmenekülhessünk tőlük, s helyettük Isten szeretete töltse be a szívünket és a gondolatainkat.
Úr Jézus, sodorni akar magával ennek a világnak mindenféle áradata. Kérlek, fogd a kezem, hogy melletted maradhassak. Ámen
Túrmezei Erzsébet: Fogd a kezem
„A ködön át, az éjen át a mélyen át, a lápon át keresi lelkem otthonát.
Én megállanék, leomlanék és botlanék és hullanék, és minden veszve volna rég.
De óv a kéz, és tart a kéz, és áld a kéz, a drága kéz. Elveszni lenne így nehéz.
Csüggedni mért? Remegni mért? Aggódni mért? Kérdezni mért? Ki vele járt, mind célhoz ért.
Magamba' nem, erőmbe' nem, imámba' sem, hitembe' sem, de benne bízom teljesen.
Itt a kezem! Fogd a kezem: árva kezem, gyenge kezem! Tudom, hogy így megérkezem!”
462. ének:
1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehúnyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.