2021.10.25-31.
Október 25. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Tesszalonikabeliekhez írt második levele 3. rész 6-18. versei: „Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!”
Lám, lám, nem új keletű probléma, hogy oldja meg más a gondjaimat, adjon az önkormányzat, vagy éppen a kormány… A thesszalonikai keresztyének között is éltek ilyen emberek. Tétlenül éltek. Ma is élnek közöttünk ilyen emberek. Még a keresztyénségünket is megkérdőjelezik, ha nem vesszük a nyakunkba az ő gondjukat is. Bizony különbséget kell tennünk a magatehetetlen idős, vagy beteg ember között, és aközött, aki úgy gondolja, hogy őneki joga van a másokéból élni. Pál keményen fogalmaz: aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Hogyan viszonyuljunk az ilyen emberekhez? Határozottan, de szeretettel. Nem segítség az alamizsna. Ezt nekik is tudni kell. Ugyanakkor ne tekintsük ellenségünknek. Szeretettel tanítsuk a helyes megoldásra.
Uram, Te adj bölcsességet az ilyen vendéghez. Ámen
472. ének:
1. Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.
2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, Értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.
3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kínt; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!
Október 26. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 1. rész 1-11. versei: „Pál, a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola. Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.”
Parancs, törvény… olyan szavak, amik félelemmel töltenek el: hogyan teljesítsem? Nem tudom. De figyeljünk csak: „A parancs célja a tiszta szívből fakadó szeretet.” Így már egészen más. Főleg, ha a görög szó – teloz - jelentéseit nézem: cél, teljesség, beteljesedés, tökéletesség, tetőpont… Bocsáttassék meg, ha így fordítom: Isten igéjének célja Isten üdvözítő tervének a megismerése, aminek a tetőpontja, beteljesedése a tiszta szívből jövő szeretet. A parancsolat tehát nem külső parancs, hanem belső szívből fakadó szeretet. Isten szava átformálja az életemet. Ő teremt bennem szeretetet, szívbéli elkötelezettséget iránta, sőt embertársaim iránt. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium. Evangélium, vagyis jó hír. Bizony, a legnagyobb jó hír ebben a világban, hogy Isten az ő boldog dicsőségébe von be bennünket. Amikor kérem, engedem, hogy szeretete körülvegyen, betöltsön, s Őbenne élhetek már itt, most. Ez a teljesség. S ez nem az én erőmből van. Isten ajándéka ez.
Uram, köszönöm, hogy nem hagysz magamra a mindennapok nyomorúságában, hanem a Te szereteted felemel, hogy Benned, boldogan élhessek itt és egykor Tenálad. Ámen
458. ének:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Október 27. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 1. rész 12-20. versei: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent.”
Pál apostol arról beszél, hogy Isten adott neki irgalmat, és erőt, hogy az Úr Jézusról bizonyságot tegyen. Nemcsak Pált mindannyiónkat Isten szólított meg, vagy fog megszólítani. S nem azért, mert mi olyan „éppen megfelelő” emberek lennénk, hanem azért, mert irgalmassága nagy. „Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2 Korintus 3:5-6.) Hogyan tett alkalmassá? „Bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” Bőséggel áradt rám kegyelme. Ezt én nem érdemeltem meg. Isten ajándéka. S olyan jó ebben a kegyelemben élni. Értem jött, bűnös emberért. Érted is. Azért, hogy Vele, segítségével megharcolhassuk az élet nagy harcát. Azt, ami örök életre visz. Mellénk áll, hogy ne adjuk fel. Segít, hogy „ne szenvedjünk hajótörést”. Bizony, nagy szükségünk van a Rá figyelésre, szeretetébe kapaszkodásra.
Úr Jézus, olyan könnyen elsodor a tömeg magával. Köszönöm, hogy Te ettől is meg tudsz őrizni bennünket. Add, hogy ne csak Veled kezdjük a napunkat, hanem Veled is járhassunk minden dolgunkban, a Te áldásod alatt. Köszönöm, hogy így lehet. Ámen
168. ének:
1.Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel, ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.
2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.
3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.
4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!
Október 28. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 2. rész 1-7. versei: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.”
„Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.” Nekünk, keresztyén embereknek feladatunk az imádkozás. Isten ajándéka ez. Egyben olyan titka Istennek, amit lehet ebben a világban teljesen soha nem fogunk megérteni. Tapasztaljuk a csodát, ahogy Isten felel az imádságainkra. Félelmetesen örvénylett az élet egy családban. Édesanya könnyek között imádkozott: Uram, tudom, hogy Te ebből a jelenlegi rettenetből is a legjobbat adod. Bármi legyen is az, legyen úgy, ahogy Te akarod. És Isten csodát ajándékozott. Miért van akkor szükség az imádságra, ha Isten úgyis a legjobbat adja? Mert az imádkozó ember Isten ajándékaként élheti meg, amikor a rettenetben mégis a legjobbat kapja. A hitetlen ember pedig morog ugyanakkor, hogy miért ez, és miért csak ennyi?! Milyen nagy különbség! Az imádkozás hálássá tesz. Elveszi az önzésemet.
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. De nekem szabad akaratom van. Ellen állhatok Isten akaratának. Isten hiába akar engem üdvösségre vinni, ha én nem akarom. Én magam zárhatom be magam előtt a Menny kapuját. Ezért aztán nem mindegy, hogy könyörgünk-e, imádkozunk-e, esedezünk-e, s hálás-e a szívünk. Ráadásul hatalmunkban áll MINDEN EMBERÉRT imádkozni. Azt olvassuk a népünk vezetőiért. S ezt is jó komolyan vennünk. Akár szimpatikusak népünk vezetői, akár nem. Jó nekünk, és jó az ország népének, ha imádkozunk értük, s ha Isten vezeti a gondolataikat.
Uram, taníts minket imádkozni! Ámen
283. ének:
1.Az Úrnak jóvolta napjainkhoz napokat told, Melyeket bizonyos részekre oszt a nap és hold; Nyomain e két vezetőnek Tél, tavasz, nyár és ősz eljőnek, Engedvén a bölcs Teremtőnek.
4. Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra, Vigyázz szolgáidra s minden elöljáróinkra, Kiktől néped úgy legeltessék, Hogy igazság és jó békesség Egymást csókolva ölelgessék.
5. E gyülekezeten, mely e helyre telepedett, Könyörülj, Úr Isten, bővítsd rajta kegyelmedet, Áldd meg nagyjait, kicsinyjeit, Mind köz, mind tanácsos rendeit; Töröld el a sírók könnyeit.
6. Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod, Békességes tűrést, ha vessződet ránk bocsátod; Ha több esztendőt nem számlálunk, S ma vagy holnap innen megválunk: Add, hogy légyen boldog halálunk.
Október 29. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 2. rész 8-15. versei: „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel. Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.”
„Bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.”
Találkoztam valaha olyan véleménnyel, hogy az imádkozás az öreg asszonyoknak való. Pál apostol erről másképpen ír: „Akarom, hogy a férfiak”… Úgy beszél róla, mint aki maga is megtapasztalta a csodát, amit az imádkozás jelent. Azt, hogy imádságainkban léphetünk be Isten szent jelenlétébe. Azt, hogy imádkozás közben formálja Isten a lelkünket. Azt, hogy megajándékoz közben Tőle jövő bölcsességgel. Azt, hogy az imádkozó nem „rábeszéli”, vagy „meggyőzi” Istent a maga elképzeléséről, hanem belesimul a lelke Isten akaratába. Eggyé válik vele. Képes lesz boldog örömmel cselekedni azt. Azt is megtapasztalta, hogy a haragvó ember nem tud imádkozni. A harag távol tart Istentől. A kételkedés ugyanúgy. Ám, ha mégis felindult szívvel is el kezdek, s őszintén Isten feloldozását keresve imádkozni, akkor azt tapasztalom, hogy Isten jelenlétében oldódik, s eltűnik a harag, de a kételkedés is. Ha nem így történik, akkor csak úgy tettünk, mintha imádkoznánk. Lehet, hogy járt a szánk, de ha kezünk tiszta volt is, a szívünk nem. Hm. Ilyen bonyolult az imádság? Igen. És mégsem. Aki őszinte szívvel keresi az Urat, az megtalálja, s megajándékozottá válik. A jó cselekedetek és a csend is csak utána tud következni. De az imádkozás után adatik a csend is a szívemben és a jó cselekedetek is.
Úr Jézus, köszönöm, hogy megajándékoztál az imádkozás csodálatos lehetőségével. Áldott légy érte. Ámen
165. ének:
1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Október 30. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 3. rész 1-7. versei: „Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.”
A püspök ott kétezer évvel ezelőtt nem azt jelentette, amit ma, hanem a gyülekezet vezetőjét. Úgy gondolom, hogy mindenki, aki vezet, fontos, hogy szeme előtt tartsa Pál apostol szavait. S ha semmi más nem bízatott ránk, mint a saját családunk, akkor is jó, ha komolyan vesszük, mert értünk valók ezek a szavak: megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas, megértő, viszálykodást kerülő, gyermekeit engedelmességben és tisztességben neveli. Mennyire nem szokása a ma emberének a gyermekét engedelmességre nevelni! Pedig milyen jót tenne vele elsősorban a gyermeknek, másodsorban önmagának…
Futkosós világunkban annyi dolog tolakszik elénk, ami arra ösztönöz, hogy sokkal fontosabb, mint az otthonom, a családom. Bizony, szégyellem, azt, hogy volt idő, amikor a FELADAT elvont a gyermekeimtől. Fontosabb lett, mint ők? Leírni is szörnyű. Viseljünk hát gondot a magunk háznépére, amíg lehet. Hogyan, ha már nem otthon élnek, ha már ritkán látjuk őket? Amíg élünk, addig lehetőségünk van imádkozni értük. S szabad, sőt fontos naponként imádságainkban Isten kezébe tenni őket, Isten gondviselésére bízni őket. Szabad imádkoznunk a lelkükért. Tapasztaltam, hogy akivel nem tudok beszélgetni, vagy megbeszélni valamit, akkor beszélgethetek őróla Istennel, s Isten elvégzi a maga munkáját a másik emberben. Ez a legtöbb és a legnagyobb, amit a házunk népéért tehetünk, hogy imádkozunk értük.
Uram, áldd meg kérlek az imádkozó szívünket, amikor Hozzád fordulunk szeretteink lelkéért. Ámen
127. zsoltár
1.Hogyha ember házat épít Isten segedelme nélkül, Ott a munka hiába kél. Ha Isten nem őrzi népét És a várost meg nem óvja, Az őrzőknek semmi haszna.
2. Hiába keltek fel reggel, Nagy későn feküdni menvén, Alig esztek a kenyérben, Mit kerestek verejtékkel, Holott kit az Isten szeret, Annak könnyen ád eleget.
3. Akinek gyermeki vannak, Szép ajándékkal láttatik, Mely az Istentől adatik. Kedves áldása az Úrnak: Láthatja ő magzatait, Önnön méhének gyümölcsit.
4. Ó, mely drága adományok, Hogy az ily apró gyermekek Ékesen felnevelkednek, És ők szintén olyaténok, Mint nyilak a jó kézívben, Az erős vitéz kezében.
5. Nyilván boldognak mondatik, Ki bővölködik azokkal, Rakva ő tegze nyilakkal. Szégyen őrajtuk nem esik, Ha ellenség a kapuban Beidézi szóválásban.
Október 31. Vasárnap
Áldás, békesség!
Reformáció emlékünnepe
Pál apostol Timóteushoz írt első levele 3. rész 8-13. versei: „Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.”
Akiknek a gyülekezetben valamilyen feladatuk van, azok példák a többiek előtt. Nem mindegy, hogy milyen példák. Lehetünk jó példák, és lehetünk rossz példák. S jaj, ha rossz példát adunk azoknak, akik ránk néznek. Ám lehetünk olyan példák – Pál apostol szavaival - akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. Igen, a hit titok. Valami hihetetlen nagy ajándéka Istennek. Én nem tudom produkálni, és nem tudom adni másoknak. Isten ajándéka. S titok, ahogyan láthatatlanul megszületik bennünk. Viszont, ha már van, az látszik. Például a tiszta lelkiismereten. Azon is, hogy „jól szolgálnak”. Sőt: „nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.”
Ma a Reformáció emlékünnepe van. Azért lehet ünnepünk, mert reformátor eleink ismerték a „Krisztus titkát”, és „nagy bátorságot nyertek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.” Milyen nagy ajándéka volt Istennek, hogy amerre jártak, sorra alakultak a gyülekezetek. Jöhetett török fogság, vagy gályarabság, semmi nem tántorította el őket a Krisztusba vetett hit hirdetésétől.
Lehetünk mi is ilyen jó példák, követendő példák. Nem kötelező mindenkinek lelkipásztornak lenni. Számos feladat várja a gyülekezetben azokat, akik hitüket megélni cselekedetekkel szeretnék. A mai istentiszteleten ezt teszik a gyülekezet fiataljai.
Úr Jézus, kérlek, teremts bennünk neked szolgáló szívet. Ámen
392. ének:
1.Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.
2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.
3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: Meddig az éjszaka?
4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.
5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!