2021.10.18-24.

Október 18. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                     

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt első levele 4. rész 13-18. versei: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.”

Igen, nagy szükségünk van a vigasztalásra, vigasztalódásra, de nem a hamis vigaszra. Mit mond az Úr Jézus? Máté evangéluma 25. részéből idézek 31- 41. versek: Az utolsó ítéletről „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni… A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem…” A János evangéliuma 3. rész 16. versében azt mondja az Úr Jézus, hogy meghal Ő a világért, de csak aki HISZ Őbenne, az nem vész el. A thesszalonikaiak szívében ott élt az Úr Jézus. Ezért nem kellett szomorkodniuk az elhunytak miatt. Testvérem! A Te szívedben ott él-e az Úr Jézus?

Úr Jézus, kérünk, vond magadhoz a szívünket! Kárhozatra mennünk ne hagyj! Ámen

500. ének:           

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!            

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!   

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon, És haragodba ne hozzon!         

4. Mi szemeink, ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!             

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!     

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!        

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Október 19. Kedd

Áldás, békesség!                                                                    

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt első levele 5. rész 1-11. versei: „Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.”

Úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Váratlanul. A ház népe számára felkészületlenül. Igénk arról beszél, hogy bennünket nem kell, hogy váratlanul érjen. Nem kell sötétségben élnünk. Élhetünk világosságban, szívünkben az Igével. Mert készülnünk kell a saját halálunkra is! Ne érjen felkészületlenül. Nem azt jelenti ez, hogy rettegjünk tőle éjjel nappal. Ellenkezőleg: „vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” Vagyis: Hiszem, hogy az Úr Jézus helyettem szenvedett ott a kereszten? Akkor ebben a hitben éljek! Iránta, és embertársaim iránti szeretetben. Akkor ott ragyognak szívemben boldog ígéretei, és senki el nem hitetheti velem, hogy nem vagyok Krisztusé. Naponta ott van a fejemen az üdvösség sisakja, vagyis az a biztos tudat a fejemben, hogy én az Úr Jézusé vagyok. „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” Akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. ÉLHETÜNK ŐVELE! Micsoda ajándék ez! Nem kell megadni magunkat a jelenlegi nyomorúságoknak! Lelkünk Krisztushoz menekülhet előlük!

421. ének:

1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr:Jer, pihenj, nyugodj keblemen. 

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet;Ajkáról hívón zeng felém: „Jer, haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen! 

3. Előttem oly csudálatos,Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze.Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr:Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

Október 20. Szerda

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt első levele 5. rész 12-28. versei: „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. Testvéreim, imádkozzatok értünk is. Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!”

Az elmúlt hetekben többször előkerült, hogy Isten munkálja bennünk a jót. Maguktól nem megy. A mai igéből fontos látnunk, hogy Isten nem nélkülünk, nem akaratunk ellenére munkálkodik, hanem velünk együtt. Tehát ha én akarom megbecsülni azokat, akik értem fáradoznak, akkor Isten ahhoz ad erőt. Ha akarok békességben élni, ha imádkozom is ezért, akkor Isten segít, hogy teljes szívemmel megbékélhessek. Ha türelemért imádkozom, akkor megajándékoz türelemmel. Ha szándékom, hogy meg ne bántsam a másik embert, akkor Ő befogja a számat, amikor olyant mondanék, ami bántó. Lehetséges ez? Igen. Öreg fejem utolsó nyári táborába azzal a félelemmel indultam, hogy nem akarom elrontani. Hamar elfáradok, és türelmetlenné válok. Nem akarom, hogy így legyen. És nem lett így. Isten adott erőt, türelmet, békesség a tábor végéig. Hogyan lehetséges ez? Pál apostol így mondja: „szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok.” Így lehetséges. Imádkozva. Istentől hálás szívvel várva a segítséget, úgy hogy közben újra és újra megköszönöm a jelenlétét, az áldásait. S a hálás szív örömmel tölt el, s az öröm hálaadásra ösztönöz.

Uram, köszönöm, hogy Te munkálkodsz a szívemben. Köszönöm, hogy mindenfajta nehézségemmel Hozzád fordulhatok, s áldásod alatt élhetek. Ámen

32. zsoltár:

1.Ó, mely boldog az oly ember éltébe', Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsátá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szívében, Tettetés nélkül jár életében.

2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ottan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz voltabNagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hévségben a nedvesség.

3. De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétkeimet el nem hallgathatám, De híven előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek, Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna ezeknek mégis!

4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet, Vígasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgymond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok, És igazgatlak, rád gondot tartok.

Október 21. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                    

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt második levele 1. rész: „Pál, Szilvánusz és Timóteus, a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket. Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.”

„Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek”, amikor az életetek példa lehet mások előtt. Az életetek? A hitetek! A thesszalonikai gyülekezet sok üldözést, gyötrelmet elviselt. Nem akart elmenekülni előle. Mi azt mondanánk: „Ó, szegények! Milyen sajnálatra méltóak!” Pál apostol pedig azt mondja, hogy szüntelenül hálával tartozom Istennek azért, hogy benneteket megerősített, hogy a kínok között is kitartsatok. Dicsekszünk a többi gyülekezet előtt veletek. Így mondanám inkább, hogy példa vagytok. Példa, ami erőt ad. Példa, ami követendő. A Néró féle keresztyén üldözés során fogalmazódott meg, hogy a keresztyének vére magvetés volt. Nem elrettentő példa, hanem követendő példa.

A mi életünk is példa. Az enyém is, a Tiéd is. Nem mindegy, hogy mire bátorít. Hitre, vagy hitetlenségre? „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.”

Úr Jézus, könyörülj meg rajtam, hogy az életem követendő példa lehessen. Ámen

225. ének            

1.Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.   

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent Igédet adtad mi elménkben, És hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot,Te szent Igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot, És boldogságot. 6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.

Október 22. Péntek

Áldás, békesség!                                                                     

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt második levele 2. rész 1-12. versei: „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.”

„Ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés.” Hű, de nehéz józannak maradni, nem megrémülni, amikor szembetalálkozunk mindazzal, amit itt Pál apostol leír. Pedig ebből csak egy a fontos: az, hogy ne mi magunk legyünk a törvénytiprók. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy bárkit becsapjunk, Isten igazságával szemben a magunk vélt igazságát képviseljük. S amikor a „törvénytipróval” szembe kell találkoznunk, akkor legyünk egész biztosak benne, hogy az Úr Jézus ott a kereszten legyőzte már. Éppen ezért ordít olyan hangosan, mert tudja, hogy vesztes. MI PEDIG AZ ÚR JÉZUS VÉDELMÉBE MENEKÜLHETÜNK.

Úr Jézus, köszönöm a Te védelmedet. Segíts rajtunk, hogy a mindennapjaink minden nehéz helyzetében készek legyünk a Te védelmedet kérni azonnal. Áldunk, hogy ezt tehetjük. Ámen

338. ének  

1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem.
Félelem, ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.   

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.       

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron, Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Október 23. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt második levele 2. rész 13-17. versei: „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Kedves Testvérem! Te, aki e sorokat olvasod, hiszed-e, hogy Isten kiválasztott téged az üdvösségre? Ha nem így lenne, nem olvasnád. De itt nem áll meg az élet. Pál apostol folytatja: „a Lélek megszentelő munkája, és az igazságba vetett hit által.” Kiválasztott. De engeded-e, hogy megszentelje az életedet. A megszentelődés sokszor nagyon nehéz dolgokon keresztül történik Vállalod-e a „tövisekkel borított életutat”? Igénk erre biztat: „álljatok szilárdan”. De nehéz szilárdan állni a hitben, mikor az „ordító oroszlán” néz farkasszemet velünk. Bizony szükségünk van a szilárd elhatározásra, még inkább az Ige olvasására, amin keresztül Isten megvigasztalja a szívünket. Számtalanszor élhettem át, hogy az ige, amit éppen olvastam, mint egy nyíl lőtte ki szívemből azonnal és maradéktalanul a félelmet, vagy bánatot, máskor haragot, s csalt könnyet a szemembe az a végtelen szeretet, amit egyáltalán nem érdemlek meg. Mindezért jó nekünk imádkozni, ahogyan azt Pál is tette. Jó magunk számára is, és mindazok számára is kérnünk, akik éppen „eszünkbe jutnak”, mert nem véletlenül jutnak ők épp akkor eszünkbe, még akkor sem, ha éppen az okát nem tudjuk, s esetleg sosem fogjuk tudni. Kérjük hát Pállal együtt, hogy „Isten vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Úr Jézus, kérünk, tartsd a szívünket a Te kezedben, az igazi helyén. Ámen

455. ének.

1.Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt. 

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.   

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne; Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át. 

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára A földi vándorút, És az örök hazába, Ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Október 24. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                  

Pál apostolnak a Thesszalonikabeliekhez írt második levele 3. rész 1-5. versei: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.”

„Imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit.” Nagy-nagy szükségünk van rá, hogy imádkozzunk egymásért. Arra is, hogy imádságunk ne megszokás, vagy ne kötelező legyen, hanem a SZENT ISTEN ELŐTT ÁLLÁS. Alázattal, tisztelettel, nem követelve, hanem ahogy az Úr Jézustól tanulhattuk: „Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”

Jól esik olvasnom, hogy Pál apostol sem „kereste a bajt”. Imádkozzatok, hogy megszabaduljunk az elvetemült emberektől. Szabad hát imádkoznunk önmagunkrét, egymásért: „szabadíts meg a gonosztól”. Én személy szerint nagyon nehezen élem meg ezeket a harcokat. Ám újra és újra tapasztalom, hogy „hűséges az Úr”. Azt is, hogy megerősít. Amikor már úgy érzem, hogy minden erőm elfogyott, Ő ad erőt a tovább lépéshez. S szabad hinnünk, hogy megőriz a gonosztól. Mert ha visszatekintünk, ámulattal láthatjuk:

„Mindeddig megőrzött az Úr. mindeddig vigyázott reám. Pedig oly sokszor hűtlenül elhagytam Őt, de az Ő szíve hű, utánam járt. Köszönöm Neki a megtartatást, A szívét, a kezét, a simogatást.
Jól emlékszem, próbák között, szenvedtem és nem volt erőm. Odaroskadtam százszor is lába elé: Legyen Ő segítő és az erő. Szívesen segített, s adott erőt. Köszönöm, köszönöm, e nehéz időt.
Jól emlékszem örömre is, jól értettem minden szavát. A terített bő asztalnak áldása várt. Köszönöm örömöm, s hálám szavát. Leborul a szívem színe előtt. Köszöni, köszöni a múltat s jövőt.” (Vándor Gyula)

Uram, köszönöm minden méltatlanságom ellenére a hűségedet, megerősítő és őriző szeretetedet. Ámen

488. ének:

1.Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végetlen kegyelem,
Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat leteszik te előtted; Angyali seregek Térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Áldott, véghetetlen:
Három személyben egy áldott Isten!