2021.10.04-10.
Október 4. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 2. rész 16-23. versei: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.”
Magunk csinálta kegyeskedés. Csak árnyéka az eljövendő Krisztusnak, aki a VALÓSÁG. Mi ez a magunk csinálta kegyeskedés? Amikor önmagunkra, vagy másokra rá akarunk kényszeríteni olyan dolgokat, amiket nem kellene. Azt hisszük, hogy keresztyének csak úgy lehetünk, ha bizonyos ételeket eszünk, vagy nem eszünk (Pl. „Nincs karácsony töltött káposzta nélkül”.) Vagy azt hisszük, hogy a hold állása meghatározza az életünket. Vagy „alázatoskodunk”. Mit jelent ez? Úgy teszünk, mintha alázatosak lennénk. Ezzel becsapunk másokat, de lehet, hogy még magunk is elhisszük, hogy alázatosak vagyunk, ha úgy teszünk, mintha azok lennénk… S ez még tetszik is nekünk. Azt hisszük, bölcsek vagyunk, pedig a saját bölcsességünk bizony nem messze vezet.
Krisztus követése nem látszatot jelent, hanem „igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm.” A lelkem szabadságát jelenti, mert Jézus Krisztus megszabadított, felszabadított. Szívem örömmel van tele, hálával, és semmiképpen sem szeretnék sem magamat, sem másokat rabságba hajtani.
Uram add, kérlek, hogy a magam bölcsessége helyett a Te szavad öröme ragyoghassa be a szívemet, az életemet. Ámen
1.Te csak az Istennek országát keresd, És az Ő nagy igazságát,
Minden egyéb megadatik majd neked. Halleluja, halleluja.
Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked, Keresd és meg fogod lelni,
Zörgess az ajtón, és megnyílik neked. Halleluja, halleluja.
Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
3. Ragyogja be fényed az embereket, Hogy meglássák dicsőségét,
És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben, Halleluja, halleluja.
Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
4. Istenünk, itt hozzuk néked mindenünk, Itt állunk, várunk rád újra.
Kérünk, hogy hallgasd meg hálaénekünk, Halleluja, halleluja.
Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
Október 5. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 1-11. versei: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”
„Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel.”
Miért nehéz ez? Mert megszoktuk, hogy minden gondolatunk a földiek körül forogjon: mit együnk, mit igyunk, milyen ruhába öltözzünk. Aztán mit mondott a szomszéd, a gyerekem, az unokám… Miért jön, vagy miért nem jön… A még nehezebb földi gondok: hol fáj, és miért… Mit mondott az orvos? Miért kell szenvednem? Miért kell odamennem, ahova nem akarok?… Nehéz földi kérdések ezek. Amire földi jó válasz nincs. A rossz válasz az, hogy én nem ezt érdemeltem. Miért rossz ez a válasz? Azért, először, mert csak keserűséggel tölt el, ami nem tesz velem mást, csak tovább rontja a helyzetemet. Másodszor azért rossz, mert nem igaz. Hogyhogy? Idézem a régi úrvacsorai imádságot: „Gonosz szómmal, szándékommal, látásommal, hallásommal, irigységemmel, mordságommal, szitkos-átkos voltommal, haragtartásommal tégedet én Istenem megbántottalak.” Így van? Így van! Mit érdemlek ezért? „Büntetést, halált, kárhozatot.” – mondja a Heidelbergi Káté. Így állunk a földiekkel. Ehhez ragaszkodunk?
S az odafenn valók? Krisztus eljött, és meghalt helyettünk, értünk, miattunk a fent felsoroltakért. Azért, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen. Személy szerint kérhetem a szabadítását a fent leírtakból. S utána törődhetek csak az odafenn valókkal. Többé már nem számít, hogy testemben-lelkemben mi fáj, mert egy dolog fontos csak: Krisztus megbocsátott, és készülhetek az Ő országába. S ez mindennél nagyobb ajándék. Vigasztalást, örömöt, békességet, sőt erőt ad a terhek hordozásához!
Áldott légy Uram, hogy Te hordozod földi terheimet, s nekem szabad a Menny felé emelnem a tekintetemet. Ámen
367. ének:
1.Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll, s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!
2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!
4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.
Október 6. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 12-17. versei: „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”
Tegnap az úrvacsora bűnbánó imádságra fordítottuk a figyelmünket, ma arra, amit évtizedek óta hallgatunk az úrvacsora osztás végén: „Öltsétek tehát magatokra”… Aki Krisztusra bízta – mert Rá bízhatta! – élete terhét, az egészen újat kezdhet VELE. Könyörületes, jóságos, alázatos, türelmes, megbocsátó. Nem azért, mert ilyennek kell lennie, hát összeszorított fogakkal igyekszik kipréselni magából, hanem mert Krisztus megbocsátotta a bűneimet, szabad vagyok. Hálaéneket zeng a szívem, mosolyog az arcom, mert nincs már gondom e világgal, egy a fontos: az Úr Jézus meghívott, sőt már most befogadott az Ő csodálatos országába. Megnyílt előttem a Menny, látja lelkem az én Szabadítómat, érzem szeretetét. Másra már nincsen szükségem. Ha a legfőbb jó az enyém, akkor mit törődöm a többivel. Nincs az a fájdalom, szomorúság, ami felül múlhatná annak az örömét, hogy nekem is helyet készített, s engem is vár az Úr Jézus a Mennybe.
Úr Jézus, köszönöm, hogy engem, aki nem méltó rá, mégis szeretetedbe fogadtál, s már készíted a helyem a Te országodba. Add, hogy ennek öröme ragyogja be a szívemet, a napjaimat. Ámen
390. ének
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk. De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az Ige porba dönti.
4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre!
Október 7. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 18-25. versei: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.”
Valamelyik mondat illik ránk: asszonyok, férfiak, gyermekek, apák, szolgák… A szolgát ma így mondanám: dolgozó ember, akinek van főnöke. Engedelmesség, szeretet, tisztelet. Komoly feladat mindegyik. Együtt működnek ezek jól. Kölcsönösen. A megbecsülés megbecsülést hoz. Látszatra nem megy. Csak tiszta szívvel, Isten előtt. Abban a tudatban, hogy Isten jelen van az otthonunkban, a munkahelyünkön. Jelen van, amikor szólunk, vagy amikor bántunk, vagy amikor tisztelettel viseltetünk a mellettünk élő ember iránt.
„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” Hányszor kísért meg bennünket, hogy ha hallják, vagy látják mások, akkor másképp szólunk, cselekszünk. Kár. Jó, ha komolyan vesszük, hogy amikor egy ember sincs a látóhatáron, aki előtt szégyellni kellene a szavunkat, tettünket, Isten akkor is ott van. S ami szégyen, az Ő előtte szégyen igazán. Boldogok vagyunk, ha abban a biztos tudatban szólunk, teszünk, hogy itt van Isten. Lát, hall engem. Iránta való tisztelettel szólhatok ahhoz, akihez nehéz lenne így szólnom. De azt is tudhatom, hogy amikor engem bántanak, akkor is jelen van Ő. Itt van, hall és lát. S ha kell, befogja a szám. Nincs elrejtve előtte a jogtalan sérelem. Lehet, hogy nem cselekszik azonnal, de számon tartja, sőt számon veszi azt, ami gonoszul történt. Isten az én bírám. Ezért aztán szabad nekünk a feladatainkat úgy végezni, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek. Ilyenkor tud változni körülöttünk a világ.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te jelen vagy akkor is, ha én szólok, akkor is, ha hozzám szólnak. Segíts ezt soha el nem felejtenem. Ámen
258. ének:
1.Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.
4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.
Október 8. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész 1-6. versei: „Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.”
Tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Milyen jó, ha ezt mindig, minden helyzetben szem előtt tarthatjuk. Akkor tudunk úgy szólni, úgy tenni, hogy az másoknak is és nekünk is javunkat szolgálja. Azonban nem egyértelmű, hogy minden helyzetben Urunkkal beszéljük meg a problémát, mielőtt szóra nyitnánk a szánkat, vagy tennénk valamit, ami helytelen. Ezért mondja az ige: az imádkozásban legyetek kitartók. Másutt így olvassuk: „Szüntelen imádkozzatok”. Igen, szabad nekünk Istennel beszélgetnünk minden dolgunk közben. Akkor, amikor úton vagyunk, akkor, amikor a mindennapi tennivalóinkat végezzük, s főleg a nehéz helyzetekben. Legyetek éberek, mondja igénk. Valaki egyszer így imádkozott: „Istenem, köszönöm, hogy küldtél hozzám vendéget, de most kérlek, adj hozzá bölcsességet is.” Éber volt. Nem engedte, hogy látogatója indulatai befolyásolják. Imádkozott.
Ne szűnjetek meg hálát adni. Újra és újra elénk áll ez a mondat a Bibliából. Nyilván azért, mert nagyon fontos. Mert ez a titka az örömteli életnek. Amíg sorolom, hogy mikért lehet hálás a szívem, addig teljesen megtelik örömmel, békességgel. Látom, mennyi jót tett velem Isten.
Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját. Újra felteszem a kérdést: imádkozunk-e a lelkészünkért? Imádkozunk-e vasárnap reggelenként, hogy Isten adjon szót a szívébe, szájába? Mindenkinek szüksége van rá, hogy imádkozzanak érte. Ma bátorodjék a szívünk arra, hogy imádkozzunk egymásért!
Uram, adj nekünk egymásért imádkozó hálás szívet. Ámen
103. ének.
1.Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet, Minden énbennem dicsérje szent nevét És az ő mondhatatlan jó voltát! No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, Feledékenységben el ne hallgassad Ő jótéteményinek sok voltát.
2. Adj hálát néki, aki bűneidet Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, Kiment minden nagy bajodból híven, És életedet veszélytől megmenti, A halál veszedelmitől megőrzi: Irgalmával megkoronáz szépen.
3. Aki lelkedet kegyesen táplálja, Ami kell szádnak, bőséggel megadja; Mint a sast, megifjít és megújít. És akik méltatlanságot szenvednek, Tőle kegyesen azok megmentetnek, Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.
4. Mint az atya fiaihoz kegyelmes, Ő is azokhoz igen engedelmes, Kik őt igazán félik, tisztelik, Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, Mint a por, mely a széltől hintetik.
Október 9. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész7-18. versei: „Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onézimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodíceában és Hierápoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. Köszöntsétek a laodíceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodíceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodíceából érkezett levelet ti is felolvassátok. És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! A köszöntést én, Pál, írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről! Kegyelem veletek!”
Nem panaszkodik a maga fogsága miatt. Más a fontos! Valakit küld, egy szeretett testvért, akitől azt várja, hogy megvigasztalja a kolossébelieket, hogy azok ne szomorkodjanak, ne aggódjanak Pál fogsága miatt. Mi mennyire vágyódunk, hogy bennünket vigasztaljanak a saját nehéz helyzetünk miatt. Pál arra vágyódik, hogy ne okozzon másoknak szomorúságot. A sok-sok köszöntés az egymásra gondolás, az egymás iránti szeretet jele. Ezért jó nekünk találkozni, vagy szóban, írásban szót váltani, mert ezzel bátorítjuk egymást.
Pál feladatot ad: „legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban.” Mi, akik az Úr Jézushoz tartozónak valljuk magunkat, mindannyian kaptunk Tőle feladatot, szolgálatot. Jó, ha erről nem feledkezünk meg. Jó, ha van rá gondunk. Mi a mi szolgálatunk? Mindannyiónké más és más. De mindenkire feladatot bízott az Úr Jézus. Lehet, hogy azt, hogy imádkozzál a szeretteidért, lelkészedért, gyülekezetedért. Lehet, hogy azt, hogy észre vedd azt, aki segítségre szorul. Lehet, hogy csak annyi, hogy mosolyogj az emberekre. Lehet, hogy az a feladatod, hogy vigasztalj, vagy örömet szerezz. Lehet, hogy ma annyi, hogy örömmel készítsd az ebédet, vagy megdicsérd azt, aki elkészítette, vagy azt, aki eléd teszi. Mindenkinek van feladata. Neked is, nekem is. Legyen gondod rá, hogy betöltsed.
397. ének:
1.Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
Október 10. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Thesszakonikabeliekhez írt első levele 1. részének versei: „Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.”
„Szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt.”
Igénk ma arra tanít bennünket, hogy ne egymás előtt emlegessünk jó, vagy rossz eseményeket. Ne egymással beszéljük meg mások botrányos vagy épp dicsőséges életét. Nekünk, akik Krisztusban hiszünk, szabad Ővele beszélgetnünk. Ő előtte emlegetnünk embertársaink szűkségét, vagy éppen örömeit. Szabad hálás szívvel megköszönnünk Isten munkáját szeretteink, ismerőseink, gyülekezetünk, lelkipásztorunk életében. Szabad NEKI megköszönni a vasárnapi igét, a TŐLE JÖVŐ JÓ SZÓT, A Tőle jövő áldást. Szabad ezt tennünk úgy, mint akik Isten kiválasztottai. Szabad tennünk úgy, mint akik Istentől kapták a feladatot. Szabad ezt tenni örömmel, mint akiknek a lelkét Isten Szentlelke tölti be, s ad erőt és örömet a szolgálathoz.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is hálás szívvel köszönhetem meg neked, hogy előtted állhatok, s áldhatlak szeretteimért, s azért is, hogy az én életem is a kezedben tartod. Ámen
398. ének:
1.Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.