2021.09.20-26.

Szeptember 20. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 1-7. versei: „Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”

„Eljött az idő teljessége”. Az az idő, amikor beteljesedik valami. Nemcsak eltelik az időnk, nem csupán „letelik”, hanem beteljesedik, láthatóvá lesz a mi életünkben is Isten ígérete. Az a bibliai első ígéret beteljesedett az első karácsonyon, amikor Isten elküldte egyszülött Fiát ebbe a világba. Beteljesedett az idő, a szabadíttatásunk ideje, „hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”  Miből szabadítson meg? Érdemes figyelni: a törvény alól! A törvény alól, ami mankóként, segítségül adatott beteg életünknek, de amiről nap, mint nap meg kell állapítanom, hogy képtelen vagyok megtartani. Mindig van, amit elrontok. Nincs olyan nap, hogy ne lenne. Ezért jött az Úr Jézus, hogy kimentsen bennünket lehetetlen helyzetünkből, amiben fájó szívvel állapítjuk meg naponta, hogy „ma is elrontottam”. S végre eljött az idő. Bizony gyakran sokat kell várni rá. Sokat kell imádkozni, hogy valami módon a mi szívünk is kész legyen arra, hogy számunkra is itt legyen az idő teljessége, vagyis megérkezzen a szívünkbe a Szabadító Úr Jézus Krisztus. Megérkezzen, hogy velünk is megcselekedje a Csodát: Isten gyermekei lehetünk! Isten örökbefogadott. Többet nem ad vissza a törvénnyel való küzdelemnek. „Elküldte Lelkét a szívünkbe, aki által Istent Atyánknak szólíthatjuk. Édesapánknak! Szerető mennyei Atyánk van! Ennél nagyobb ajándékot nem kaphatok soha senkitől.

„Jézus, hű Megváltó, Isten áldott Szentje, Égi Főpap, Úr és Király. Béke hírnöke. Hála néked Bárány, mert Atyám lett az Isten, és elküldted Lelkedet, hogy megtartsd életem.

Jézus hű Megváltóm! Nem adatott más név, amely által éltem lenne, s üdvre juthatnék. Hála néked Bárány, mert Atyám lett az Isten, és elküldted Lelkedet, hogy megtartsd életem.

Elé állok egykor, színről színre látom. Dicső fénye rám ragyog majd, s Krisztus lesz Napom. Hála néked Bárány, mert Atyám lett az Isten, és elküldted Lelkedet, hogy megtartsd életem.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy Atyám lett általad Isten, s Te Szentlelked által bennem élsz. Hadd áldjalak ezért teljes életemben. Ámen

264. ének:

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Szeptember 21. Kedd

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 8-11. versei: „Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek.”

Amikor még nem ismertük Istent, úgy jártunk, mint Ady Endre: „Úgy látlak, ahogy kigondoltalak: egy kicsit véres a szíved.” Magunk gyártotta elképzeléseink voltak/vannak Istenről. Elképzeltük, milyen Ő, s hogyan is kellene Hozzá viszonyulnunk. „Egy kicsit véres a szíve”. Egy „kicsit” valamit adott értünk, mi meg sokat „követelhetünk” Tőle… Sajnos tudunk, mi istent gyártani magunknak. Szándékosan írtam kisbetűvel, mert ez csak a mi gyártmányunk. ISTEN nem a képzeletünk szülötte. Ő egészen közel jön hozzánk, hogy megismerhessük Őt. Ez bizony nem a mi teljesítményünk. Ő mutatja meg nekünk magát. A hit Isten ajándéka. Nem a mi elhatározásunk. Isten ölelt, vagy ölelhet magához bennünket. „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8.) Igen, nagyon fontos, hogy keressem Őt, de tudhatom, hogy ezt a keresést Ő nem hagyja észrevétlenül. Közeledik hozzánk. Szabad nekünk Jákóbbal együtt imádkozni: „Nem bocsátlak el addig, amíg meg nem áldasz engem.” Keressük Őt kitartóan addig, amíg áldását nem érezzük a szívünkben.

Ha már felragyogott szívünkben Krisztus, akkor is előfordul, hogy úgy járunk, mint ezek a szegény Galaták, hogy azt hisszük, hogy nekünk teljesítenünk kell. A Törvény alá kell, hogy lépjünk. Sőt! „Aggódva figyeltek napokra, hónapokra, évszakokra, esztendőkre”! Ó, jaj! „Az ember szíve szüntelen bálványt gyártó műhely” – mondta Kálvin. Az Úr Jézus nagy árat fizetett a mi szabadságunkért, és mi mégis visszahajtanánk a fejünket hol a „de teljesítenem kell, hogy szeressen” rabságába, hol a horoszkóp és egyebek rabságába?

Szabadító Úr Jézusom, segíts, hogy a Tőled kapott szabadságban élhessek! Ámen

469. ének:

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

Szeptember 22. Szerda

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 12-20. versei: „Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna. Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus. Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.”

Pálnak nem az fáj, hogy tőle elfordultak, hanem az, hogy az Úr Jézustól elfordultak. Mi fordíthat el minket az Úr Jézustól? Abban a pillanatban, ha bármilyen önző szándékkal szólok az Úr Jézusról másoknak, már elrontottam a dolgot. Amikor nem a Krisztustól kapott szabadságban élek, odalesz a boldogságom. Mert boldogság az, amikor átélhetem, hogy Krisztus valósággal megszabadított. Levette rólam bűneim terhét. Nincs más dolgom, mint dicsérni az Urat. Aztán valamiért elkezdem újra magamra venni régi terheimet: csak meg kell felelni a törvénynek. S elvész a boldogságom. Mert mekkora különbség azért tenni a jót, hogy ne vétkezzem Isten ellen, vagy azért tenni a jót, mert hálás a szívem, s nem is esik jól mást tenni.

„Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik” – mondja igénkben Pál apostol, de nem mindegy, hogy félelemből, vagy hálából buzgólkodok. Nem mindegy, hogy meg akarok felelni mások elvárásainak, vagy hálás szívvel, Isten iránti szeretetből teszem, amit teszek.

Úr Jézus, kérlek, Te őrizd meg a szívemben a Tőled kapott boldogságot, hogy azzal szolgáljalak Téged, és embertársaimat. Ámen

103. zsoltár:

1.Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet, Minden énbennem dicsérje szent nevét És az ő mondhatatlan jóvoltát! No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, Feledékenységben el ne hallgassad Ő jótéteményinek sok voltát.

2. Adj hálát néki, aki bűneidet Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, Kiment minden nagy bajodból híven, És életedet veszélytől megmenti, A halál veszedelmitől megőrzi: Irgalmával megkoronáz szépen.

3. Aki lelkedet kegyesen táplálja, Ami kell szádnak, bőséggel megadja; Mint a sast, megifjít és megújít. És akik méltatlanságot szenvednek, Tőle kegyesen azok megmentetnek, Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.

4. Mint az atya fiaihoz kegyelmes, Ő is azokhoz igen engedelmes, Kik őt igazán félik, tisztelik, Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, Mint a por, mely a széltől hintetik.

6. De az Úr kegyelme örökké megáll Azokon, kik őt félik igazsággal, És firól fira terjed irgalma Azokon, kik megtartják ő kötésit, Akik gyakran megemlítik törvényit, És azok szerint járnak mindenha.

Szeptember 23. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                   

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 21-31. versei: „Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak." Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával." Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.”

Törvény, vagy ígéret? Milyen ígéretről beszél Pál? Isten Ábrahámnak adott ígéretéről: „Megáldatnak benned a föld minden nemzetségei”. Ábrahám hittel, Isten áldása alatt vándorolta végig az életét. Hitte, hogy Isten minden ígérete igaz.

Hatalmas különbség az ért tenni valamit, mert félek, hogy meg ne haragítsam Istent, vagy azért tenni, mert bízom ígéreteiben, hálás a szívem, s szeretem Őt.

Szolgának lenni azt jelenti, hogy kényszerből, kötelességből, félelemből cselekszem. Úgy érzem, nincs más lehetőségem, akár tetszik, akár nem. Nem szabad megharagítani azt, akitől függök. Ez bizony fájdalmas szolgaság. Ábrahám nem azért indult el a szülőföldjéről, mert félt tovább ottmaradni, hanem azért, mert hitt Isten ígéretében. Azért, mert tapasztalta, hogy Isten vele van, szereti őt. Rábízhatja magát. Igen, ezt a szabadságot kínálja nekünk az Úr Jézusban Isten ma is. Nem a megfelelni akarás kényszerét, hanem a szeretet szabadságát. Mert „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne.”

Uram, köszönöm, hogy a Te ígéreteid nekem is szólnak, rám is érvényesek. Köszönöm az életemben beteljesült ígéreteidet. Áldalak érte. Ámen

34. zsoltár:

 1. Mindenkoron áldom Az Urat, míg engem éltet, És az ő szent dicséretét Szájamban hordozom. Dicsekedvén áldja Lelkem jó voltát az Úrnak, Mit a szegények hallanak, És örülnek rajta.    

2. Magasztaljuk vígan Az Úrnak áldott szent nevét, És véghetetlen kegyelmét Dicsérjük mindnyájan! Mert midőn keresém És kérém az én Uramat, Meghallgatá nagy felszómat, És megtarta engem.     

3. Az Úrra kik néznek, Tőle megvigasztaltatnak, Soha orcáik azoknak Meg nem szégyenülnek. A szegény kiálta, És meghallgatá az Isten, El nem hagyá ínségében, De megszabadítá.

4. Az Isten angyali Hívek körül tábort járnak, Istenfélőket megtartnak Mint Isten követi. Jó voltát az Úrnak Kóstoljátok és lássátok, Mert bizony azok boldogok, Őbenne kik bíznak.

6. Közel az Úr Isten A töredelmes szívekhez, És a sérelmes lelkekhez Lészen segítséggel. Az igaznak itten Ő nyavalyája sokasul, De nyomorúságaibul Kimenti az Isten.

Szeptember 24. Péntek

Áldás, békesség!                                                                    

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 5. rész1-6. versei: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”

„Álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.” Az Úr Jézus, akit megszabadított, annak a lelke szabad. A Tőle kapott örömmel, békességgel szabadon tehet jót. Szabadon tud megbocsátani, szabadon tud bocsánatot kérni. Nem azért, mert a keresztyén embernek ez a kötelessége, nem azért, mert ezt mondja Isten törvénye, hanem azért, mert Krisztus szabadításáért HÁLÁS a szíve. Ha mindezt azért akarom tenni, mert a Biblia ezt kívánja tőlem, akkor újra szolga leszek, a Törvény rabja. Elvétettem az utat. Újra szolgává teszem magam, pedig az Úr Jézus megszabadított.

 „A Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít, csak a szeretet által munkálkodó hit.” Nem az én teljesítményem, mert annak mindig bukás a vége. De ha kérem, várom, hogy Isten lelke formálja az életemet, s hittel hiszem, hogy teszi, s Őbenne élhetek, akkor Ő adja és munkálja bennem „a szeretet által munkálkodó hitet.”

Úr Jézus, kérlek, az egyedül Tőled kapható szabadságért! Kérlek, töltsd be mindnyájunk szívét! Add, hogy megmaradhassunk benne. Ámen

421. ének:

1.Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és Koronát ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

2. Remélek Jézusomban én, Ő törli el sok bűnömet, ajkáról hívón zeng felém: jer haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem!  Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

3. Előttem, oly, csodálatos, Hogy értem szállt a földre le, Miattam annyit szenvedett, bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

Szeptember 25. Szombat

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 5. rész 7-15. versei: „Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!”

„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.” Milyen jó, hogy így van. Mi, akik sütünk, mennyire örülünk a szépen megkelt tésztának. Ámde ez átvitt értelemben is igaz: Egy elindított jó hír akár egy egész közösséget örvendezővé tehet. És fordítva is: Egy gonosz, igaztalan mondat megronthat maga körül sokakat. Bizony, „megkel”, terjed a hazugság olyan zászló alatt, mintha igazság lenne. Határozottan jelenvaló példáit éljük ennek. Nem mindegy, hogy mit engedünk növekedni a szívünkben. De honnan tudjuk, hogy mi az igazság, hiszen a legtöbb dolog, amit hallunk, annak „látszik”! Pál apostol egyszerű segítséget ad ebben: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A szeretet hosszú távon eldönti, hogy igaz volt, vagy hamis a szó. Lehet megjátszani is a szeretetet, de csak egy ideig. Azután kiderül.

A szeretetlen beszélgetésekbe, tettekbe pedig nem érdemes belemennünk. Miért? Pál így mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” Igen, a szeretetlenség felemészti a másik embert, de felemészti önmagát is. Elvész a lelki békénk, de becsukjuk magunk előtt a Mennyország kapuját is. Jaj, de nem mindegy, hogy „milyen élesztővel dolgozunk”!

Úr Jézus, kérlek, nyisd meg a szemem, hogy időben észrevegyem az „ármánykodás kovászát”. Engedd, hogy szeretetben, tiszta szívvel tudjalak szolgálni. Ámen

395. ének:

1.Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Szeptember 26. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                    

Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 5. rész 16-26. versei: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”

Keresztyén életünk szüntelen harc. A test kívánságai újra és újra előtörnek. Dolgoztam a kertben. Közben újra és újra mindenféle háborgó gondolatok jutottak eszembe. Győztem megállapítani, hogy ezt most lehet abbahagyni. Küzdenünk kell, és küzdhetünk ezek ellen a gondolatok ellen. Ha megkértük az Úr Jézust, hogy Ő legyen Úr a szívünkben, akkor ott él az Ő Lelke által. Egészen addig, amíg nem engedjük, hogy a test gondolatai, indulatai lakjanak inkább bennünk. S akkor jön a viszálykodás, féltékenység, harag, stb… Nos, ezért kell ezekre a rossz gondolatokra „rászólnunk” az első adott pillanatban, amikor észrevesszük őket, hogy tűnjenek el, a mi szívünkben nincs helyük. Helyette szabad Istent dicsérnünk, s közben észre sem vesszük, de terem bennünk a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtartóztatás is. „S míg ölel a fény és ölel a csend, És árad belém és újjáteremt, Míg nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten, Új gyümölcs terem, másoknak terem, Érik csendesen erő, győzelem… Ha nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten.” (Túrmezei Erzsébet)

Uram, köszönöm, hogy Te adsz erőt a test kívánságai elleni harchoz. Köszönöm, hogy Te ajándékozol meg a Lélek gyümölcseivel. Ámen

92. zsoltár:

1. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet, És a te nevedet Énekkel magasztalni. Hogy ember áldja reggel Te nagy jó voltodat, És igazságodat Dicsérje minden éjjel.

2. Lantban és hegedűben És szép cimbalmokban, Hangos citerákban, Dicsértessél zengésben! Dolgaidon örvendek Hatalmadat látván; Kezednek csudáján Örömömben éneklek.

5. Virágoznak a hívek, Mint a szép pálmafák, És mint a cédrusfák, Mik Libánonon nőnek. És az Úr hajlékában Ezek plántáltatnak, Szépen virágoznak Az Isten tornácában.

6. Ámbátor megőszülnek, De mindazonáltal Nagy szaporasággal Szép gyümölcsöt teremnek, Hogy igazságát híven Mindenütt hirdessék Az én Istenemnek, Kiben hamisság nincsen.