2021.09.13-19.
Szeptember 13. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 1. rész 10-24. versei: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Csupán ezt hallották: "Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított." És dicsőítették énértem az Istent.”
„Embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?” Sokszor keressük emberek kedvét. Készek vagyunk lemondani arról is, amit jónak ítélünk egyébként, csakhogy mások kedvében járjunk. Életünk számos történésében jól is van ez. Nem könnyű olyan emberrel együtt élni, együtt dolgozni, akinek mindig igaza kell, hogy legyen. Ám van egy dolog, amiben nem jó, ha embereknek akarok a tetszésére tenni. Amikor Isten akar velem beszélni, amikor Ő akar rám bízni valamit, akkor nem jó, ha én elfordulok Tőle azért, mert más is elfordul. Nem megyek templomba, mert az ismerőseim sem mennek. Nem olvasok Bibliát, nem imádkozom, mert a barátaim, a családtagjaim sem teszik. Igen, tudom, könnyebb a többséggel tartani, de ha a többség kárhozatra igyekszik, én nem szeretnék. S amikor az Úr Jézusba vetett hitemről kell vallani, akkor főleg baj, ha emberekre nézve hallgatok.
Drága, Krisztushívő testvéreim! Jobb nekünk Isten kedvében járnunk, mint az emberekében.
Úr Jézus, kérlek, adj minden esetben bátorságot, erőt, Tőled jövő szót, amikor Rólad beszélek. Ámen
396. ének:
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
Szeptember 14. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 2. rész 1-10. versei: „Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”
„Szabadságunkat Krisztusban kaptuk.” Nemcsak Pál, hanem minden keresztyén, Krisztusban hívő ember. Mi ez a szabadság? A bűneim fogságban tartanak. Téged is a tiéid. Nem azt teszem, gondolom, mondom, amit jónak ítélek. De Jézus Krisztus magára vállalta őket ott a kereszten. Értem szenvedett. Miattam. És miattad. Ezért kérhetem, kérheted a bocsánatát. S Ő megbocsát. Levette rólam bűneim terhét. Leveszi rólad bűneid terhét. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”(János ev. 8:36.) A bűn terhétől megszabadulni hatalmas dolog. Isten ajándéka ez. Ez a szabadság az evangélium igazsága. Ennek kell megmaradni számotokra. Ezt nem szabad engedni, hogy bármi és bárki megrontsa. (Megszokások, hagyományok, baráti „jó szó”, „áltestvérek”.)
Jézus Krisztus neked is hozta ezt a szabadságot. Kérd Tőle bátran.
Úr Jézus, újra, meg újra bűneim fogságába esek. Kérlek, szabadíts meg. Köszönöm a szabadságot, ami Tőled van. Ámen
467. ének:
1.Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.
Szeptember 15. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 2. rész 11-14. versei: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?"”
„Képmutató módon viselkedett.” Könnyen esünk csapdába, amikor valamiért embereknek akarunk tetszeni, nem Istennek.
Képmutató vagyok? Igen, amikor azt teszem, mondom, amiről úgy gondolom, hogy másoknak tetszik. Lehet, még arról is meg vagyok győződve, hogy Isten nem örül neki, de mások kedvéért mégis megteszem. Teszem, amit elvárnak tőlem. De ha nincs jelen az, akinek kedvében akarok járni, akkor másként teszem, másként mondom. Ilyenkor veszíti el a hitelét a keresztyén hitünk, életünk. Nem kell az embereknek a „vizet prédikál, de bort iszik”.
Igénk ma arra bátorít bennünket, hogy lehet, szabad egyenes emberként élni. Vállalni a szavaink, tetteink következményét. Lehet. Még akkor is, ha sokszor nem könnyű.
Úr Jézus, kérlek, őrizd meg a szívemet minden képmutatástól. Segíts, hogy őszintén, és egyenesen szóljak akkor is, ha ez hátrányt jelenthet az adott pillanatban a számomra. Könyörülj meg rajtam, kérlek. Ámen
466. ének:
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem, ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Szeptember 16. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 2. rész 15-21. versei: „Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.”
Földi világunk úgy épült föl, hogy szabályok, parancsok határozzák meg az életet. Az emberi együttéléshez, a munkánk elvégzéséhez szükségünk is van ezekre a szabályokra. A baj mindösszesen annyi, hogy így azt hisszük, hogy ha ezek között a szabályok között eligazodunk, jól boldogulunk, akkor az elég az üdvösséghez. Pedig ez a gondolat csak távol tart bennünket Krisztustól. Tulajdonképpen azt gondoljuk, amíg a szabályaink alapján „minden rendben van”, hogy nincs szükségünk Krisztusra. Pedig „a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.” Ha őszinte vagyok magamhoz, akkor látom, hogy e világ „játékszabályai” még talán betarthatók, de Isten törvényénél már a Tízparancsolatnál elakadok. Nem megy. Hogy tudnám a másik embert úgy szeretni, mint önmagamat…
Ezért jött el az Úr Jézus. Ezért vállalta a szenvedést, keresztet, halált. Mert nekem egyedül nem megy. S itt történik, történhet a csoda: Ha kérem, Krisztus bennem él. Nem kell többet egyedül viaskodnom semmiféle szabállyal, de az Isten törvényével sem. Hatalmas ajándéka Istennek, hogy meghívhatom az Úr Jézus az életembe, legyen Ő ott az Úr. Hadd éljek az Őbenne vetett hitben.
„Jézus életem, erőm, békém. Jézus társam, örömem. Benned bízom, Te vagy az Úr. Már nincs mit félnem, mert bennem élsz. Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”
Úr Jézus, vágyom rá, hogy bennem élj, vágyom rá, hogy veled együtt tegyek minden dolgomat. Köszönöm, hogy áldásod alatt élhetek. Ámen
462. ének:
1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Szeptember 17. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 3. rész 1-5. versei: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”
Amikor Isten Lelke magához ölel, mikor átéltem, hogy az Úr Jézus értem szenvedett, értem halt meg a kereszten, amikor bocsánatot kértem Tőle, és tapasztalom, hogy megbocsátott, akkor egy egészen új élet kezdődik bennem. Többé már nem esik jól gonoszságokat tenni, mondani, gondolni. Viszont jól esik Istennel beszélgetni, naponta többször, akár sokszor. Beszélgetni vele őszintén, mint valaha Édesapámmal. Nem kötelező, hanem jól esik imádkozni. Vágyódom a Vele való beszélgetésre. Meg akarok Vele beszélni minden dolgomat. Nem azért, mert a hívő embernek így kell, hanem azért, mert így szabad. Lehetőséget adott rá az én Uram. Nem megbüntet, ha nem teszem, hanem egyszerűen kívül maradok, lemaradok egy nagyszerű dologról: a Vele való bensőséges, legbensőségesebb kapcsolatról. Erről beszél itt Pál apostol. Isten Szentlelke ezt a szabadságot munkálja a szívemben. S mi hajlamosak vagyunk felcserélni ezt a szabadságot a törvényre. Eldöntjük: „Nekem kötelező Bibliát olvasni, imádkozni, jól viselkedni, nagyszerű embernek lenni.” Igénk nem dicsér meg érte bennünket. Azt mondja, hogy esztelenek vagyunk ilyenkor. Isten Lelke által kapott szabadságot, ami képessé tesz szeretni, békességben élni, türelmesnek lenni, bizony nagy esztelenség felcserélni a törvény bilincsére. Az Úr Jézus a lelkünk felszabadítását hozta nem a megkötözését.
Úr Jézus, köszönöm, hogy szabadságot hoztál a lelkemnek. Add, Uram, hogy a Te szabadságodat mindannyian megtalálhassuk, add, hogy benne élhessünk. Ámen
469. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Szeptember 18. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 3. rész 6-18. versei: „Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe." Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni." Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni". A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa". Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.”
„Törvény által senki sem igazul meg Isten előtt.” Miért is? Mert a törvényt nem tudom maradéktalanul megtartani. Szóval, tettel, vagy gondolattal, de valahol mindig elrontom. Megszólalok, amikor nem kellene. Nevetek, amikor az másnak fáj. Vagy azt gondolom, amit nem kellene. Ezt ugyan mások nem tudják, nem látják, de Isten igen. Nem tudom megtartani maradéktalanul Isten törvényét. Tehát nem vagyok igaz Isten előtt. Megmaradt a bűnöm. Más lehetőségem nincs: Úr Jézus, kérlek, szabadíts meg engem! Végre értem: „az igaz ember hitből fog élni”. Addig nem leszek, nem lehetek igaz, amíg a törvény megtartása a célom. Igazzá az Úr Jézus tesz, ha rábízom magam. Ha hittel hiszem, hogy nem nekem kell teljesítenem, hanem Ő vezet.
Úr Jézus, köszönöm, hogy hittel Rád bízhatom magam, az életem, a gondjaim. Köszönöm, hogy többet nem kell semmiért nekem aggódni, nem kell semmitől félnem, mert Te megígérted, és tudom, érzem, tapasztalom, hogy Velem vagy, s amit Rád bíztam, azt látom, ahogy igazgatod az életemben. Áldalak ezért. Ámen
270. ének:
1. Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!
4. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csendes szívvel!
7. A segítség, ha kissé késik, De ugyan csak eljő végre, A várakozás, rosszulesik, De majd válik üdvösségre; Ami lassan jő, bizonyosabb, Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!
10. Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az idvezültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!
Szeptember 19. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 3. rész 19-29. versei: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
A törvény a bűn miatt adatott. Ha tudnánk jót cselekedni, akkor nem kellenének a szabályok. Ha az utakon minden ember automatikusan és természetesen a többi közlekedő érdekét venné figyelembe, nem kellenének a Kresz - szabályok. Igénk szerint a törvény nevelőnk volt Krisztusig. Ha így nézünk rá, hálásak lehetünk a törvényért. Hálásak lehetünk a nevelésért, mert nevelésre szorulunk életünk végéig. Ám, ebből a sokszor fájdalmas nevelésből Krisztus kiölelt bennünket. „Többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve”. „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Mindannyian érezzük a tanár, a nevelő és az édesapa közötti különbséget. Milyen nagy kiváltság: Isten szeretett gyermeke lehetek. Nem neveltje, hanem sajátja. Ebben a szeretetközösségben szabad nekem élnem. Ez nem az „úgyis megbocsát” felelőtlensége, hanem a „gyermeke lettem” öröme. Szabad ebben a felszabadult örömben élni, és csak ebben a felszabadult örömben élhetek az Ő vezetése alatt.
Istenem, köszönöm, hogy befogadtál, hogy gyermekeddé tettél, hogy megbocsátottál. Köszönöm, hogy nem kell fogaim összeszorítva igyekeznem, hogy teljesítsem a Törvényt. Köszönöm, hogy Te oldod fel szívem görcseit. Köszönöm, hogy a szeretet „törvényét” írtad a szívembe, s az által munkálkodsz bennem és a világban. Ámen
458. ének:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!