2021.08.16-22.
Augusztus 16. Héfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 10. rész 1-16. versei: „Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a váló levél írását és az elbocsátást." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza." Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el." Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét? És fordítva? Évezredekkel ezelőtt is kérdés volt. Ma sajnos a legtöbb ember nem csinál belőle gondot. A hűség, a megbocsátás, az újra kezdés, a küzdelem a közös útért nem jellemző. Pedig az Úr Jézus egyértelművé teszi: vétkezik. Házasságtörést követ el. Amikor Isten az övéinek a hetedik parancsolatot adta, azzal azt mondta: „Ez a világ ugyan szeret önző módon élni, kész bármikor hűtlen lenni, de neked SZABAD másként élni. Melletted leszek, s TE LEHETSZ HŰSÉGES.” S aki ebben a hűségben él, az tapasztalta, hogy ez mekkora ajándék. Különös, hogy épp ekkor érkeznek a gyermekek, a hűtlen világ legnagyobb károsultjai. Az Úr Jézus magához öleli őket. Nekünk pedig azt mondja, hogy NE ÁLLJUNK KÖZÉ ÉS A GYEREKEK KÖZÉ. A hűség értük is van. Nekik is ajándék.
Úr Jézus, kérlek, őrizd meg a szívem, hadd legyen hűséges Hozzád, s társamhoz. Ámen
229. ének:
1.Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat; Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.
3. Szentlelkedet töltsd ránk, ki mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!
Augusztus 17. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 10. rész 17-31. versei: „Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni." Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.”
Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Életünk legfontosabb kérdése. Semmi más nem fontos ennyire, hiszen életem utolsó napján egyedül ebben lehet reménységem. Kell valamit tennem? Tudok tenni valamit? "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." – mondja az Úr Jézus. Ijesztő, hogy nekem lehetetlen. De ÓRIÁSI ajándék, hogy Isten megajándékozhat vele. Egy dolgot kell csak eldöntenem, hogy mi a szívemnek a legfontosabb. Mi van ott első helyen? A pénzem? A házam? A földjeim? A gyermekeim? A házastársam? A karrierem? Az, hogy emberek elismerjenek? Az Úr Jézus mindegyikre azt mondja, hogy: „add el.” Vagyis szabadulj meg tőle. Vagyis a legkedvesebbet tedd az első helyről a másodikra, vagy lehet, hogy az utolsóra. Ha a szívedben első helyen az Úr Jézus van, akkor Vele akarsz lenni mindig. Akkor örökéleted nem lesz, hanem VAN.
Úr Jézus, kérlek, ezt a legfontosabb kérdést Te oldd meg mindegyikőnk szívében. Ámen
480. ének:
1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
Augusztus 18. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 10. rész 32-45. versei: „Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Szeretnénk nagyok lenni. Szeretnénk elismertek lenni. Ha sehol másutt, legalább a családunkban. S ezt a legrosszabbkor tudjuk kinyilvánítani. Az Úr Jézus a szenvedéséről, haláláról beszél. Jakab és János meg hatalmat akar. Ilyenek vagyunk mi is. Az Úr Jézus pedig bölcs családfő, aki magához inti „civakodó” gyermekeit, és tanít. Szeretettel, bölcsességre: aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok. Nem erre gondoltunk, amikor nagynak hittük magunkat. Azt hittük, tudjuk, mit kell tennünk. Főleg tudjuk, hogy a másiknak mit kell tennie. Meg tudjuk mondani mindenki másnak, hogy hogyan kellene élnie… Ettől azonban csak a szánk nagy. Az Úr Jézus tanít az igazi nagyságra: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok”. A fenti helyzetben sem feddette meg a tanítványait. Nem mondta, hogy most tényleg a hatalomvágy feszít benneteket, amikor én a halálra készülök? Tanított: legyetek készek másoknak szolgálni.
Ma is tanít: Legyek, legyél készen másokért élni. Segíteni, szeretni, türelemmel átsegíteni akár az önző gondolatain.
Úr Jézus, kérlek, segíts ebben. Magamtól nem megy. Ámen
445. ének:
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Augusztus 19. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 10. rész 46-52. versei: „Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.”
Bartimeusnak nagyon fontos volt, hogy az Úr Jézus könyörüljön rajta. Kiáltott hangosan. Az sem érdekelte, hogy rászóltak. Neki Jézus Krisztusra, a Szabadítóra volt szüksége. Nem alamizsnára, hanem a Szabadítóra. Addig kiáltott, míg célt nem ért.
Amikor úgy érezzük, hogy Jézus Krisztusra van szükségünk, akkor szabad, sőt szükséges Hozzá kiáltanunk. Akár hangosan is. Akkor is, ha másokat ez zavar. Jézus, könyörülj rajtam! Tudnunk szabad, hogy Neki MA IS HATALMA VAN. Sőt Ő az egyetlen, Aki segíteni tud mind testi vakságunkból adódó nyomorúságainkon, mind a lelki vakságunkon. Jézus, könyörülj rajtam! S Ő meghallja kiáltásunkat. Bennünket is kérdez ma: Mit kívánsz, mit tegyek veled? „Uram, nem látom a holnapot, nem látom a következő percet. Nyisd meg, kérlek a szememet, a szívemet, hogy lássalak Téged, hogy értsem mindazt, amit értenem kell. Hadd lássam, Uram a Te nagy-nagy szeretetedet. Hadd tapasztaljam meg jelenlétedet, szívemet vezető szeretetedet. Uram, Hozzád vágyom.”
Uram, Hozzád vágyom! Gyógyítsd meg beteg életemet, kérlek! Vezess engem Hozzád. Ámen
460. ének:
1.Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
Augusztus 20. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 11. rész 1-14. versei: „Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?" Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!" Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt.”
Az Úrnak van szüksége rá. Meghallom-e? Észreveszem-e, ha valamire, ami az én „tulajdonom”, az Úrnak szüksége van? Vagy a magántulajdonommal én gazdálkodom? Senki ne szóljon abba bele? Amire az Úrnak szüksége van, azt mindig valakiért, valakikért kéri. Igénkben a szamár nem az Úr Jézus kényelmét szolgálta, hanem az Őt látó emberek szemét nyitotta fel. Szükséges volt, hogy megértsék, Ő a várva várt Messiás! Amikor tőlünk kér, akkor is a cél az, hogy adakozó kedvünk Krisztusra mutasson. Tehát nem nekem, nem a másik embernek van szüksége arra, hogy emberséges módon cselekedjek, hanem Isten országát építi az, amit teszek. Hm. Gondoltuk volna, hogy nem arra a 200 forintra van szüksége annak, aki kér tőlünk, hanem Isten országára? Amikor az Úr Jézusért cselekszem a másik emberrel valami jót, akkor nem csupán testi szükségletein segítek, hanem szóval, vagy szótlanul, de a bennünket szerető Úr Jézusra mutatok, aki alamizsnánál sokkal többet, örök életet akar adni neki is, nekem is, neked is.
Úr Jézus, segíts, hogy Téged lássalak az események mögött. Segíts, hogy Neked szolgáljak, amikor mások felé fordulok. Ámen
134. zsoltár:
1. Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván, vagytok hűséggel.
2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok minduntalan!
3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!
Augusztus 21. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 11. rész 15-19. versei: „Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.”
„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára. Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”
Számunkra mi a templom? Egy hely, ahol a családi ünnepeink széppé, netán előkelővé lehetnek? Vagy egy hely, ahol rávehetem Istent, hogy tegye meg ezt, vagy azt az életemben?
Az Úr Jézus talán soha nem tett ilyen döbbeneteset. Felborogatta az asztalokat, kiűzte az árusokat. A templom egy dologra való: imádkozni. Istennel közösséget keresni és találni. A templom az a hely, ahová azért mehetek, hogy Istennel beszélgethessek. Az a hely, ahol Isten éppen velem, éppen az én aktuális problémámról akar beszélni. Találkozni jöhetek Hozzá. Másért nem érdemes.
Holnap vasárnap lesz. Szól a harang. Isten téged is hív, vár, hogy találkozz Vele, hogy a találkozás öröme tölthessen be, újíthasson meg, erősíthessen meg a következő napokra.
Úr Jézus, köszönöm, hogy van egy hely, ahol Te vársz rám, ahol meg akarsz ajándékozni. Segíts, hogy azt a helyet mindig szentnek érezhessem, és soha ne akarjam egyéni céljaimra használni. Ámen
1.Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van; Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull! Bízzál az Úrban, rólad Ő Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik!
475. ének:
1."Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.
2. Keressetek buzgón és megtaláltok! - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. Zörgessetek buzgón Isten ajtaján! - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!
Augusztus 22. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 11. rész 20-26- versei: „Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”
Megdöbbentő történet. Fontos, hogy jól értsük, mert rólunk szól.
Terem-e gyümölcsöt a mi keresztyén életünk? (Ma két hete kijöttünk a templomból, és több ember szavaiban, tetteiben azt láttam, hogy a hallott ige tetteikben munkálkodik tovább.) Igénk emlékeztet az Úr Jézus példázatára a terméketlen fügefáról, ami évekig nem terem, a gazda már kivágná, a vincellér mégis kéri, adjon neki még egy évet. Megkapálja, megöntözi, s ha akkor sem terem, hát kivágás legyen a sorsa. Az Úr Jézus ott, akkor, már három éve „öntözi, kapálja” az emberek szívét. S amelyik szív nem válaszol, az elpusztul. A miénk is, ha nem válaszol Isten szavára. Ezért örültem a két héttel ezelőtti válaszoknak.
A válaszunk imádságainkban látszik. De jó, ha hittel fordulunk Istenünkhöz, s kérjük az Ő áldását betegeink, szenvedőink lelkére. Kérhetjük azzal a bizalommal, hogy szívünkön könyörülő Urunk van. Ezzel a teljes bizalommal tudjuk-e Őrá bízni önmagunkat, életünket, betegségeinket, nyomorúságainkat? Mert minden lehetséges annak, aki hisz. A konfirmandus táborban ajándékozott meg egy kedves diákom azzal az igével: „boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr neki mondott.” Igen, boldog. Lehetünk boldog emberek.
Egész hittel, tiszta szívvel imádkozni csak akkor tudunk, ha kész vagyunk megbocsátani. Ha indulatokkal van tele a szívem, az imádság hamis lesz a számon, a szívemben, és célt téveszt.
Úr Jézus, kérlek, segíts megbocsátanom, azoknak, akiknek nehéz. Kérlek, amikor imádkozom, Te adj szót, tőled jövőt a számra, a szívembe. Köszönöm. Ámen
479. ének:
1.Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!