2021.06.28-07.04.
Június 28. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 25. rész 13-27. versei: „Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: "Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvény elé állni ezek miatt a dolgok miatt. Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem." Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: "Szeretném magam is hallani ezt az embert!" - "Holnap hallani fogod" - válaszolta ő. Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. Fesztusz ezután így szólt: "Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is."
„Azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett.” Ezt vagy 30 évvel korábban Pilátus is megállapította. Ott, akkor őt a népharag mégis ítéletbe kényszerítette. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten úgy szeretett Téged, és engem, hogy halálba engedte helyettem, helyetted az Úr Jézust.
Pál viszont még mindig szólhat. Téged és engem még mindig véd Isten kegyelme. Még itt van feladatunk.
Úr Jézus, köszönöm, hogy annyira nagyon szeretsz. Kérlek, tisztogasd meg szívem, semmi halált érdemlő ne maradjon benne. Ámen
34. zsoltár:
1. Mindenkoron áldom Az Urat, míg engem éltet, És az ő szent dicséretét Szájamban hordozom. Dicsekedvén áldja Lelkem jó voltát az Úrnak, Mit a szegények hallanak, És örülnek rajta.
2. Magasztaljuk vígan Az Úrnak áldott szent nevét, És véghetetlen kegyelmét Dicsérjük mindnyájan! Mert midőn keresém, És kérém az én Uramat, Meghallgatá nagy felszómat, És megtarta engem.
6. Közel az Úr Isten A töredelmes szívekhez, És a sérelmes lelkekhez Lészen segítséggel. Az igaznak itten Ő nyavalyája sokasul, De nyomorúságaibul Kimenti az Isten.
Június 29. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 26. rész 1-23. versei: „Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”
Boldognak tartom magam, hogy ma előtted védekezhetem. Tudunk-e ilyen elégedettek lenni ilyen nehéz helyzetben? Tudunk-e bizonyságot tenni arról, hogy nem voltunk engedetlenek Isten akaratának? Adja Isten, hogy így legyen.
Úr Jézus, kérlek, Te munkálkodj a szívünkben, hogy a legnehezebb helyzetben is Hűségesek legyünk Hozzád, Ámen
151. ének: Uram Isten, siess Minket megsegíteni Ily nagy szükségünkben,
Krisztus Jézusért, Mi Urunkért És Megváltónkért.
Június 30. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 26. rész 24-32. versei: „Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. Távozóban így beszélgettek egymás között: "Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember." Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: "Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."”
"Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" Igen, ez volt a cél. Pál az életét is szívesen adta volna azért, hogy egy lélek is megmeneküljön a kárhozattól. S Agrippa király hol hallhatott volna másutt ilyen bizonyságtételt az Úr Jézusról? Isten előtt pedig fontos a legnagyobb ember, - a király, - és a legkisebb, mint én, egyaránt. Ezért nem menekült Pál, amikor menekülhetett volna. Ő, a király előtt is bizonyságot tehetett, méghozzá úgy, hogy a király majdnem keresztyénné lett. Majdnem. Tehát nem. A majdnem, az kevés, az általában nem ér semmit, elvész. Mégis szólni kell. Nem baj, ha bolondnak néznek bennünket. Az egyenes szó a szívig hat, s nem tudjuk, mert ez már nincs a mi hatalmunkban, hogy mikor szólal meg a szívben, s tölti be egészen azt. A hallott szavak ugyanis ott élnek az agyunkban, a szívünkben, s időnként megszólalnak. Vigyázzunk, mert a gonosz szavak is! A jó szavak is. S Isten megteheti, és imádkozzunk érte, hogy meg is tegye, hogy alkalmas időben a Róla szóló bizonyság erővel szólaljon meg, s embert formáló hatalom legyen.
Uram, köszönöm, hogy azt ígérted, hogy a Te igéd nem tér vissza hozzád üresen. Kérlek, hadd végezze el a feladatát minden nap a szívemben, s azok szívében, akik élnek a Te igéddel, a Te igédből. Ámen
357. ének:
1. Jézus, én bizodalmam És Megváltóm életemben, Benned van nyugodalmam. Nem kell semmitől rettegnem, Halál nagy éjszakája, Bár rettentsen fúlánkja.
2. Jézus, én Megváltóm, él, Én is látom az életet: Lészek Idvezítőmnél, Immár semmi sem rettenthet: Ő a Fő, és nem hagyja, Hogy elvesszék egy tagja.
3. Reménység kötelével Véle már összeköttettem, Erős hitem kezével Már őbelé helyheztettem; El nem szakaszt tőle már Sem élet, sem a halál.
4. Földi porból vett porom Végre ismét porba tér meg, De föltámaszt egykoron Megváltóm, hogy véle éljek Végtelen dicsőségben: Nála lészek mennyégben.
Július 1. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 1-8. versei: „Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. Másnap befutottunk Szidónba. Mivel Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be minket. Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea városa.”
Juliusz emberségesen bánt Pállal. Jeruzsálemtől kezdve Juliusz már a negyedik katonatiszt, aki emberségesen bánt Pállal. Valami módon megérezték, megértették, hogy itt valamiféle jogtalanság történik. Amennyit tehettek, hát segíteni próbáltak, Nem volt ez mindig így. Filippi börtönében véres háttal, kalodában ült Pál. Szidónban elmehetett barátaihoz, hogy azok gondoskodjanak róla.
Két dologra gondolok:
Ha Pál helyzetébe kerülök, fogolyként, megalázottként, halálra várva is tudhatom, hogy Isten mellém rendeli angyalát, még ha az éppen egy katona is. Nem hagy magamra. Teljes szívvel bízhatok Benne.
Ha én kerülök hatalmi pozícióba, soha ne feledjem el, hogy emberséges legyek ott, és akkor is, amikor a többség annak az ellenkezőjét kívánja meg.
Úr Jézus, kérlek, hogy életem nagyon nehéz napjaiban ne a tengernyi bajra nézzek, hanem Rád, aki akkor is, ott is Szabadító Istenem vagy, s azt akarod, hogy én is irgalmas legyek. Segíts, hogy el ne szakadjak Tőled azokban a napokban. Ámen
338. ének:
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Július 2. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 9-26. versei: „Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:"Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik." De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe. Nemsokára azonban a sziget irányából az "Eurakviló"-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: "Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.”
Isten neked ajándékozta mindazokat, akik a hajón vannak. Tapasztaltuk már, hogy Isten nekünk ajándékoz embereket? Hihetetlen nagy öröm, amikor úgy érzem, hogy a másik ember jelenléte most Isten ajándéka a számomra! Nem történnek ilyenkor „nagy dolgok”, mindösszesen csak valaki megérkezik, akit már régen láttam, vagy akiért annyit imádkoztam. Vagy rám köszön az utcán, és ez ott, akkor nagy ajándék a számomra.
Isten ott, akkor úgy ajándékozta Pálnak a hajón lévő embereket, hogy közülük senki nem veszítette életét a viharban. Ó, de nagy ajándék tud lenni, amikor valaki felgyógyul betegségéből, életben marad egy súlyos baleset után… Vagy megajándékoz barátságával…
Uram, köszönöm a Te Ajándékaidat. Add, hogy minden időben örömmel fogadjam őket. Ámen
167. ének:
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csodadolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
Július 3. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 27-44. versei: „Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: "Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg." A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: "Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről." E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.”
„Volt egy hithajós az élet tengerén, Vihar nem hajtotta, sem semmi szél. Gyenge szellő óvatosan vitte, Előre a hajót hazafelé. Mert Isten védte, vigyázott rája, Angyalát küldte – őrizze meg őt. A gonosz erő környezte a hajót, De Isten védte, vigyázta őt. Jött nagy borulat, hatalmas szélvihar, Vad hullámokba majd elmerült,
A hithajós az égre tekintett, Istenben bízott így megmenekült. Mert Isten védte, vigyázott rája, Angyalát küldte – őrizze meg őt, Vad hullámok közt erősen tartotta És Isten karja átvitte őt. Végre partot ért, az árbóca letört, Roncsolt az oldala, de hazaért.
Béke partján tiszta, boldog szívvel, Istenünk adja dicséretét. Mert Isten védte, vigyázott rája, Angyalát küldte – őrizze meg őt, Vad hullámok közt erősen tartotta, Ujjongva áldja a Megmentőt!”
Külső, és belső viharok között megtart Ő: a Megtartó! Soha ne feledjük, Hozzá fordulhatunk.
Úr Jézus nagyon nehéz nekünk, ha vihar szorongat. Köszönöm, hogy ott is ott vagy. Áldalak ezért. Ámen
300. ének:
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
Július 4. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 28. rész 1-10. versei: „Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten. Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.”
Véleményváltozások percről percre:
A hajótörötteket a bennszülöttek nagy emberséggel fogadták. De jó, ha tudunk ilyen emberként állni az élet hajótöröttei mellett.
A kígyómarás miatt úgy gondolták, hogy Pál bűnöző. De jó lenne nem látszat szerint ítélnünk. Sokszor félrevezet bennünket az „azt gondolom”. Nekünk jó imádkozva Istenre bízni azt, amit látunk. Adja Isten, hogy ne ítéljünk.
Mert nem halt bele a kígyó marásába, hát úgy vélték, hogy isten. Jó, ha tudjuk, hogy Isten csodáiért soha nem embereknek jár a dicséret, a dicsőség.
Pál hite által betegek gyógyultak meg, ezért nagy megbecsülésben részesítették a hajótörötteket. Isten iránti hálánkat jó, ha összekötjük az emberek iránti tisztelettel. Ma, vasárnap van. Jó, ha Istennek adjuk a dicsőséget. Ha áldjuk Őt minden csodatéteményéért.
Úr Jézus, az életünknek annyi útvesztője van. Kérlek, vezess bennünket, hogy minden történés hátterében lássunk, és áldjunk Téged. Ámen
9. zsoltár:
1. Dicsérlek téged, Úr Isten, És áldlak teljes szívemben, És a te csudatételidet, Hirdetem jótéteményidet.
4. Én ügyemet megtekintéd, És kegyelmesen felvevéd; Ülvén a törvénytevő székben, Megmentél igaz ítéletben.
5. Énekeljetek az Úrnak, A Sion hegyén lakónak! Sokságát cselekedetinek Hirdessétek el minden népnek.
6. Aki nyilván megkeresi, Az igaz vért nem felejti, A szegény népet ő nem hagyja, Akiknek kiáltását hallja.
7. Én Uram és én Istenem, Tekintsed meg nagy ínségem: Életemet a gonosz gyötri; A halál kapuiból végy ki!