2021.06.07-13.
Június 7. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 18. rész 24-28. versei: „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.”
Nyitott tanítványok. Akvilla és Priszcilla hallgatják Apollóst. Többet tudnak nála, mégsem nézik le. Örömmel hallgatják, mert úgy tud szólni, hogy figyelnek a szavára. Maguk mellé veszik, és elmondják neki, amit az Úr Jézusról tudnak, Szeretet, tisztelet, megbecsülés fűzi őket össze. Egyik sem érzi többnek magát a másiknál. Elfogadják egymás hitét, sőt tudását is. Sőt „ajánló levelet” adnak neki, amikor tovább megy.
Nagy dolog ez mai szemmel. Sorra azt látjuk, hogy emberek csak a maguk igazát ismerik, másét nem. Már a kisgyermek jobban akarja tudni tanítójánál azt, amit meg kellene tanulni. A gyermek a szülőjénél, az érettségizett az egyetemi tanárnál, vagy a felfedezőnél véli okosabbnak saját magát.
Tanuljunk ma alázatot ettől a három embertől. Higgyük el, hogy aki éppen elénk került, az nem akar rosszat nekünk, s lehet, hogy valami nagyon fontosat, valami nagyon jót küld Isten rajta keresztül. Mert hiszem, és vallom, Isten rendel bennünket egymás mellé minden időben. Ott akkor őket, most, ma minket. S nem azért, hogy félrevezessük egymást, hanem azért, hogy egymás javára lehessünk.
Úr Jézus, kérlek, a mai napon, de egész életemben hadd tudjak az elém kerülő emberekre úgy tekinteni, mint akiket Te küldtél, s azért küldted, mert valami nagy jót üzensz rajtuk keresztül nekem. Ámen
378. ének:
1. Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Úr Istennek, És mondjunk dicséretet Mi teremtő Istenünknek, Ki egybegyűjte most minket, Hogy ünnepet szenteljünk, És szent Igéjével éljünk.
3. Légy kegyelmes minékünk A te áldott Fiadért, Az Úr Jézus Krisztusért, Mi szentséges Megváltónkért, És ne állj bosszút mirajtunk A nagy hitetlenségért, Fertelmes sok bűneinkért!
4. Világosíts meg minket A Szentlélek Istennel, Hogy szépen tündököljék Bennünk az evangyéliom, És erősíts meg, Úr Isten, A te áldott Igéddel Minden tévelygések ellen!
5. Te igazgasd elméjét És minden tanúságát, Vezéreld útát, nyelvét A mi lelkipásztorinknak, És oktassad elméjüket A te szent beszédedet Figyelmesen hallgatóknak.
6. Tarts meg minden időben Minket az igaz hitben, És igaz értelmében A szent evangyéliomnak; Légyen foganatos köztünk A te kegyes beszéded, És minden jóra intésed.
7. Hogy sok népek tehozzád Megtérjenek bűnükből És téged szolgáljanak Az ő szívükből-lelkükből; Hogy mindenek imádjanak, S csak téged tiszteljenek, Hogy örökké élhessenek.
Június 8. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 19. rész 1-7. versei: „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek." Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.”
"Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?"
Isten Szentlelke nélkül minden szó üres. Erőtlen. „Ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet, de szívig nem mehet, de szívig nem mehet.” Ezért szükséges, hogy imádkozzunk Isten Szentlelkéért: „Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj gyámolító, jöjj, vigasztaló,
jöjj mennyei társ, hogy a bús árvaságból kiválts! Szentlélek Isten jöjj szívünkbe,
igen óhajtunk! Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj égi erő,
jöjj, lelkesítő, jöjj, szent, tiszta láng: tüzet fogjon e fásult világ! Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!”
A mi hitünk is csak akkor él, ha a Szentlélek munkálkodik bennünk. Megtanulhattuk a bibliai történeteket. Megtanulhattuk a Kátét, de ha Isten Szentlelke nem él a szívünkben, akkor minden ismeretünk csak halott szó. Nincs benne erő, nincs benne Isten segítsége. Pedig Isten a Te életed mellé is segítő szavával, Szentlelke erejével oda akar állni, hogy ne bús árvaságban kelljen élned és meghalnod.
Szentlélek Isten, kérlek, kérünk, jöjj, töltsd be a szívünket! Tedd élővé a szót, a Te igédet! Áldd meg életünket! Ámen
376. ének:
1. Ó, áldott Szentlélek, ki az ég dicsőségével, Leszállván a földre zúgó szél és tűz jelével A tanítványok gyűlésébe, Úgy munkálkodtál, hogy lelkükbe' Csuda erőkkel telének be.
2. Hatalmas erőddel őket egy szempillantásba Megvilágosítád s hoztad olyan változásba, Hogy aznap, melyen előálltak És a népeknek prédikáltak: Anyaszentegyházat fundáltak.
3. Jövel mihozzánk is, részeltess ajándékidban, Lakozzál mibennünk, mint élő templomaidban! Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között egyességet, Békességet és idvességet.
4. Oszlasd el homályos elménknek tudatlanságát, Enyhítsd meg elepedt szívünknek szomorúságát; Éreztessed még itt létünkben Az örömöt a mi lelkünkben, Melyet adsz örök életünkben!
Június 9. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 19. rész 8-22. versei: „Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!" Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött. Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.”
„Akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették.” Amikor Isten Szentlelke élővé teszi a szót, és jelen van az életemben, akkor meglátom, hogy amit eddig vidáman tettem, az nem szolgálja Isten dicsőségét, sőt ellene van. Így döbbentek rá azok, akik a varázslással foglalkoztak, „üzleteltek” eddig, hogy azzal nem Istent, hanem az ördögöt szolgálták. Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott az ember már csak Isten szolgálatába szeretne állni. Ők szakítani akartak mindazzal, ami újra elszakíthatná őket Jézustól. Ezért nyilvánosan elégették a varázsló könyveiket. Adja Isten, hogy Igéjének fényében lássam meg azt, amivel szakítanom kell.
Úr Jézus, könyörülj meg a szívemen! Kérlek, Te munkálkodj benne! Ámen
394. ének:
1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét ossza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.
2. Hullámok, ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!
7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.
Június 10. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 19. rész 23-40. versei: „Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk. De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét." Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: "Nagy az efezusi Artemisz!" A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. Pál is be akart menni a népgyűlésbe, de őt nem engedték a tanítványok. Néhány ázsiai főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta; a gyűlés ugyanis zűrzavarba torkollott, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. A tömegből a zsidók Sándort állították az emelvényre, őt előre küldve, aki azután kezével intve védőbeszédet akart mondani a népgyűlés előtt. De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: "Nagy az efezusi Artemisz!" Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: "Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt képének az őrizője? Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot. Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással. Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, a törvényes népgyűlésen azt is el lehet intézni. Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle oka, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet." Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.”
Isten a hitetlen emberek józan esze által is meg tud menteni bennünket, amikor támad az ellenség. A város jegyzőjének szájába adott olyan szavakat, ami lecsendesítette a lázongókat. Demeter a pénztárcáját féltette Pál igehirdetése miatt, pedig jobban tette volna, ha a lelkét félti inkább a kárhozattól. A város jegyzője nem akart hitbeli vitákról hallani, de arra figyelmeztetett, hogy A császár előtt lázadónak számíthat Efézus, mert nem tudja megmagyarázni ezt a lázongást.
Nekem mi az igazán fontos? A pénztárcám, az államhatalom, vagy a lelkem üdvössége? Döntenem kell. Nem mindegy, hogy mit döntök.
Úr Jézus, kérlek, kárhozatba mennem ne hagyj! Ámen
500. ének:
1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
Június 11. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 20. rész 1-6. versei: „Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.”
Hogyan indulunk el akár otthonról, akár ismerőseinktől, akár a munkahelyünkről? Elköszönni. Ez olyan természetes dolog… lenne… De jó, ha az is. Ki tudja, látom-e még azt, akitől elbúcsúzom? Nem jó szó nélkül elmenni. Szükségünk van egymás szeretetére, tiszteletére, megbecsülésére, ami megjelenik a köszönésben, elköszönésben. Lehet, hogy nem tudom, mit kell mondani? Nos, ezt is el lehet kérni Istentől, s Ő eszünkbe juttatja.
Pál nemcsak elköszön. Előtte bátorítja a tanítványokat. Aki ott marad, annak a szívében nagy hiány marad amiatt, hogy elment, akit szeretett. Mennyire jó, ha bátorító szavakkal köszön el. Egy Édesanya mindig úgy bocsátotta útra a gyermekeit, hogy azt mondta nekik: „A hitet megtartsátok”. Bátorítjuk-e a gyermekeinket? Bátorítjuk-e a szeretteinket? De jó, ha igen. Mert tehetjük. Isten igéje ma erre hatalmaz fel bennünket, hogy akárhol is vagyunk, elköszönés előtt bátorítsuk azt, akitől elindulunk. Nagyon nagy szüksége van rá minden embernek. Ugyanakkor ez a bátorítás nekünk is bátorságot ad.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te vagy az életem igazi bátorítója. Köszönöm, hogy számos esetben tapasztalhattam ezt. Erősíts, kérlek ma, és naponta, hogy bátoríthassak én is másokat. Ámen
200. ének:
1.Ó, maradj kegyelmeddel, Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel, Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk, fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal, Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal, Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel, Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
Június 12. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 20. rész 7-12. versei: „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: "Ne zajongjatok, mert a lelke benne van.” Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.”
Amikor nagyon sok a mondanivalónk… Ha búcsúzunk valakiktől, akkor annyi minden eszünkbe jut, amit még el kell mondani, amit rájuk kell bízni, amiről tudniuk kell, mert már nincs több lehetőség, hogy elmondjuk. Sajnos, sok fölösleges dologról is azt hisszük, hogy mindenképpen el kell mondanunk. Minél jobban idősödünk, annál több dolgot érzünk úgy, hogy föltétlen el kell mondanunk. Pál apostolt a leveleiből nem úgy ismerjük, mint aki sokat beszél fölöslegesen. Hiszem, hogy Pálnak, aki a Szentlélek vezetése alatt élt, a beszédét is Isten Lelke vezette. Tehát van, amikor ideje van annak, hogy akár egész éjszaka Isten Lelke jelenlétében beszélgessünk. Voltak az életemnek ilyen történései, amikor – nekem, az álomszuszéknak, - nem volt fontos az éjszakai pihenés, mert Isten jelenlétében élni sokkal fontosabb volt. Nikodémus is éjszaka ment Jézushoz. S ha elolvassuk a János evangéliuma 3. fejezetét, akkor látjuk, nem volt rövid az a beszélgetés sem. Szükségünk van ilyen beszélgetésekre. Szükségünk van rá, hogy Isten Szentlelke beszéljen a szívünkkel.
Közben történhetnek rossz dolgok. Leginkább azért, mert az ördög minden áron meg akarja akadályozni, hogy lelkünk az Úr Jézus tanításával megteljen. Eutikhosz elaludt, és kiesett az ablakon. Az ördög meg akar győzni, hogy a „sok üres fecsegés” helyett fontosabb egymás testi épségére, egészségére figyelnünk. Isten Lelke nem engedi, hogy az ördög becsapjon bennünket. Hogy ezzel minden jelenlévő tisztában legyen, Eutikhoszba visszatér az élet. Amikor Isten kezébe tesszük a szomorúságunkat is, akkor megtapasztaljuk, hogy Ő úgy vigasztal meg, ahogy nem is gondolnánk.
Úr Jézus, kérlek, segíts a Te jelenlétedben élnem minden nap. Ámen
265. ének:
1.HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.
5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó remény-ségedet: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Június 13. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 20. rész 13-16. versei: „Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. Amikor aztán Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.”
„Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” Ott szeretném tölteni az ünnepet. Hol is? Bocsánat, hogy megkérdezem, hol és hogyan töltötted a pünkösdöt? Határozott elképzeléseink vannak az ünneplésről, az ünnepről. Megboldogult ifjúságom idején döbbenten hallgattam, amikor a diákok közölték, hogy nincs karácsony töltött káposzta nélkül. Nekem a karácsony nem a töltött káposztáról szólt, nem is a családról, hanem az Úr Jézusról. S a pünkösd? A Szentlélekről. Imádságban, hálaadásban együtt a gyülekezettel.
Pál sietett. Talán először olvasunk ilyent róla. Nem akart elkésni. Ott akart ünnepelni, ahol az első pünkösd csodája történt. Igen, szívemben én is azt az első csodát keresem, amikor Isten Szentlelke élővé, valósággá tette a számomra az igét: ISTEN KÖZELSÉGE OLY IGEN JÓ NÉKEM. Ünnep ott van, akkor van, ha Isten Lelkével együtt akarok ünnepelni. Nem az a fontos, hogy mi kerül az asztalra, hanem az, hogy mi kerül a szívembe, a szívünkbe. Igaz ünnep ott van, ahol a lelkünk ünnepel, nem a gyomrunk.
Ma, vasárnap van. Hittanévzáró a templomban. Ünnep. Sietünk-e, mint Pál, hogy megérkezzünk? Le ne késsük.
Úr Jézus, köszönöm, hogy velem akarsz ünnepelni. Köszönöm, hogy Veled ünnepelhetek. Áldalak ezért. Ámen
165. ének:
1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon.