2021.05.31-06.06.
Május 31. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok cselekedetei 16. rész 11-40. válogatott versei: „Elhajóztunk tehát Tróászból; másnap meg Filippibe. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, akinek az Úr megnyitotta a szívét. Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: "Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé hurcolták őket. "Ezek az emberek felforgatták városunkat.” Az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor nagy földrengés támadt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.
Mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Életünk legfontosabb kérdése. Megtaláltuk már rá a választ? Pál ilyen egyszerűvé teszi a választ: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! Hiszel-e az Úr Jézusban? Hiszed-e, hogy a Te bűneidért is meg kellett haljon? Hiszed-e, hogy Ő, és csak Ő tud megszabadítani, felszabadítani mindenféle megkötözöttséged alól? Akarod-e, hogy Ő az életed Ura legyen? Kéred-e?
Úr Jézus, köszönöm, hogy értem is jöttél ebbe a világba. Köszönöm, hogy minden méltatlanságom ellenére Szabadítóm lettél. Köszönöm, hogy befogadtál. Köszönöm, hogy Tiéd az életem. Ámen
461. ének:
1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.
Június 1. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 17. rész 1-9. versei: „Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: "Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Jézust." Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket.”
„Maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost.” Az ördög módszere évezredek alatt sem változott: kell néhány hitvány ember, aki igaznak állítja a hamisat, és hamisnak az igazat. A módszer ma is ugyanez. Elhitetni mindenkivel, hogy a hamis az igaz. Úgy elmondani mindent, hogy igaznak látsszon. Úgy, hogy senki ne vegye észre a csalást. Vagy aki észreveszi, azt gyorsan el kell lehetetleníteni. Ha kell, elpusztítani. Mindig akad hitvány ember. Isten őrizzen meg attól, hogy én legyek ilyen hitvány, vagy attól, hogy elhitessenek a hitvány emberek.
Igénkben reményteljes, hogy Jázon kezeskedett Pálékért, és hittek neki, s elfogadták a szavát. Kész vagyok-e védelmembe venni azt, akit ok nélkül bántanak hitvány emberek?
Istenem, add, hogy láthassam, mi a helyes út. Segíts, hogy ne álljak be a hitványak táborába, még akkor sem, ha ez hátratétellel jár, vagy akár ha az életembe is kerül. Uram, őrizd meg a lelkemet! Ámen
458. ének:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Június 2. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 17. rész 10-15. versei: „A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.”
A testvérek. Akik szeretik az Úr Jézust, azok szeretik az Ő szolgáit is. Védik őket. Mentik őket. Menjetek még éjszaka. Hány ember védte, mentette a történelem során az üldözötteket… és hány lett árulójukká.
Ma nekünk is döntenünk kell: ha szükség lesz rá: mentő leszek, vagy áruló? Könyörüljön meg rajtunk a mindenható Isten, hogy ne váljunk árulóvá!
Ha meggondoljuk, hogy Pál két levelet is ír Thesszalonikába. Oda, ahonnan menekülni kellett. Oda, ahonnan még a következő városba is utána jöttek az üldözők. Tudom én ennyire szeretni a rám bízottakat? Semmivel sem gondolni, csak hogy elvégezzem azt a feladatot, melyet Jézus bízott rám?
Szilász és Timóteus ottmarad. Isten mindig mutat utat, ami járható. Ő mindig gondoskodik az övéiről. Levél, vagy másik igehirdető által, de gondoskodik. De jó, ha Isten gondoskodó szeretetét látjuk meg, s nem siratjuk azt, amit a mihaszna emberek szétrombolni kívánnak, hanem örvendezünk Isten útmutatásának. De jó, ha látjuk az utat, s nem kesergünk afelett, hogy nem haladhatunk arra tovább, amerre gondoltuk. Ilyenkor olyan jó Istenre bízni magunkat.
Köszönöm Mennyei Atyám, hogy Te ott vagy életünk minden történésében. Akkor is, amikor az kilátástalannak, vagy nagyon nehéznek tűnik. Köszönöm, hogy Rád bízhatom magam. Ámen
269. ének:
1.Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.
Június 3. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 17. rész 16-21. versei: „Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó." Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.”
„Háborgott a lelke.” De sokszor háborog a lelkünk. Fölháborít bennünket mások gondolata, szava, tette. Mit teszünk ilyenkor? Háborgunk és veszekszünk? Ez megoldja a problémát? Vagy szó nélkül tovább megyünk? Van, amikor hallgatni kell, de nem mindig helyes döntés a hallgatás. Pál egy harmadik utat választott: nap, mint nap vitázott. Nem, nem háborgó szívvel. Sokkal inkább a vele vitatkozók lelkét féltve. Tudok-e Isten előtt alázatos lélekkel figyelni, hallgatni, vagy szólni? Akarom-e háttérbe tenni a háborgó lelkemet. Tegnap egy kérdés elindított bennem egy régi történetet, ami akkor is fájt, ma is fáj. Háborgó lelkemet Isten elé kell vinnem. Bocsánatát, szabadítását kell kérnem ebben a dologban. S akkor lehetségessé válik a lehetetlen: a rám bízott feladat elvégzése. Háborgó lélekkel nem lehet Istentől kapott feladatot végezni. Isten el tudja venni a háborgást. Sőt át tudja formálni másokért való féltő szeretetté. Felháborodás helyett féltő szeretet. Milyen nagy ajándéka Istennek!
Istenem, kérlek, formáld a gondolataimat, hogy felháborodás helyett lássam azt, ami a másik ember lelkéért lehetséges. Áldj meg, hogy embertársaimért végezhessem minden tennivalómat. Ámen
270. ének:
1.Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!
2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélységekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!
3. Mint légyen néked s másnak dolga, Az nála nincsen elrejtve, Arra néz szemének világa, Ki búval van megterhelve. Ő számlálja fohászkodásid, Összefogja könnyhullatásid Légy csendes szívvel!
4. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csendes szívvel!
5. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, Néki szíved titkos panaszit Éppen bízvást megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meghallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!
6. Ki a mezei madaraknak Megadja eledelüket, Ki juhoknak s egyéb barmoknak Szépen tartja életüket, Ő téged, egyet eltartani, Éhség ellen meg tud menteni: Légy csendes szívvel!
7. A segítség, ha kissé késik, De ugyan csak eljő végre, A várakozás, rosszulesik, De majd válik üdvösségre; Ami lassan jő, bizonyosabb, Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!
8. Ne vedd szívedre, az ellenség Amit rád költ hazugsággal. Hadd jöjjön csúfság, keserűség: Ítél az Úr igazsággal. Ha Isten a te jó barátod, Nem lehet emberektől károd: Légy csendes szívvel!
9. Hogy is lehetne másként dolgunk? Szenvedni kell az embernek, Amíg e földnek útján járunk, Csak nyavalyák környékeznek. A kereszt botja bárha terhel, Azt is letesszük életünkkel: Légy csendes szívvel!
10. Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az idvezültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!
Június 4. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 17. rész 22-34. versei: „Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból." Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: "Majd meghallgatunk erről máskor is." Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.”
Íme, így válik a megütközés a másik ember lelkéért küzdő gyógyító szeretetté: „Látom, hogy keresitek Istent.” Akit ti nem ismerve tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Nincs messze egyikünktől sem. Őbenne élünk, mozgunk, és vagyunk.
Isten ajándéka az, ha megtaláljuk a szót a másik ember lelkéhez. Imádkozzunk érte, hogy Isten adjon szót a szánkra, bármikor szólunk. Ne a magbotránkozás szava legyen az, hanem a másik embert féltő szereteté.
De nézzük a másik oldalt egy pillanatra: Te, aki olvasod ezeket a mondatokat: keresed Istent? Keressük Őt naponta, mert ez az élet legfontosabb része.
Úr Jézus, kérlek, Rád találva, hadd ujjongja lelkem és szám a Te dicséreted. Ámen
275. ének:
1.Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.
Június 5. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 18. rész 1-17. versei: „Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek." Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek. Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük az Isten igéjét. Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, és így szóltak: "Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent." Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: "Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni." Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.”
„Nekem sok népem van ebben a városban.” Milyen kegyelmes hozzánk Isten. Nem azt nézi, amit mi emberek: ami a szemünk előtt van: a sok sok nehézség, értelmetlennek látszó munka. Isten azt nézi, ami LESZ BELŐLE. Belőlem, belőled, Őbelőle, aki most valami nagyon eredménytelent mutat. Nem áll meg ott, hogy most semmi vagyok. Nem áll le ott, hogy XY-ból semmi nem lesz. NEKI SOK NÉPE VAN EBBEN A VÁROSBAN. Ebben a városban, Dunavecsén is. Nem kell kitalálnunk, hogy ki, de hittel elfogadhatjuk, hogy Ő munkálkodik. Ezért nekünk sem szabad elhallgatni. Mindegy, hogy örömmel fogadják Isten szavát, vagy háború lesz belőle. Szóljuk, éljük azt, amit ránk bízott, mert NEKI SOK NÉPE VAN EBBEN A VÁROSBAN. A mi városunkban.
Úr Jézus, köszönöm, hogy nem arra kell néznem, ami a szemem előtt van, hanem Rád, Aki ma is cselekszel Szentlelkeddel. Áldalak ezért. Ámen
276. ének:
1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámo lítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!
Június 6. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 18. rész 18-23. versei: „Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt. Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: "Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja." Aztán elhajózott Efezusból. Miután Cézáreába érkezett, felment, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt.”
"Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja." Ha Isten úgy akarja. Eszünkbe jut, hogy megkérdezzük, hogy Ő hogy akarja? Vagy egy a fontos: Én azt akarom. Mindegy, hogy mit. Akarom. Mert ezt látom fontosnak. Mert ezt látom jónak. Mert ezt hiszem Isten akaratának. Honnan tudom, hogy mi Isten akarata? Imádkozom érte, hogy mutassa meg. De mi lesz az? Ami a szívemnek a legkedvesebb? Hogyan mutatja meg Isten?
Olvasom az Igét. S igéje szól hozzám. Figyelek, hogy észre vegyem. Figyelek, hogy értsem.
Csendes szívvel imádkozom, s engedem, akarom, hogy imádság közben ne csak én beszéljek, hanem, Ő is beszéljen velem. Mert beszél. „Csak légy egy kissé áldott csendben.”
Vasárnap van. Elmegyek a templomba. Méghozzá azzal az imádkozó szívvel, hogy Isten beszéljen velem. És beszél.
Beszélgetek olyan emberekkel, akik szintén Isten akaratát keresik. Beszélgetésünk közben Isten világosságot gyújthat az elmémben, a szívemben az Ő akaratát illetően.
Isten nagy ajándéka a számomra, amikor az itt leírt szavak engem szólítanak meg, igazítanak útba.
Úr Jézus várom az útmutatásodat. Kérlek, nyisd meg a szívem, hogy értsem a Te akaratodat. Ámen
274. ének:
1.Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.