2021.05.10-16.
Május 10. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 10. rész 23-48. verseiből válogatva: „Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. A következő napon megérkeztek Cézáreába. Péter sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?" Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton. Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr." Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. Akkor megszólalt Péter: "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.”
„Te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr." Aki a gyülekezeti termünkbe megérkezik, ez az ige fogadja. De jó, ha látja, olvassa, s a szívéig ér. De jó, ha ma látom, olvasom, s szívemet érinti: „Jól tetted, hogy itt vagy.” A legjobbat tesszük, amit csak tehetünk, ha Isten szavára figyelünk. Kornéliusz szerint „mind Isten színe előtt vagyunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.” De jó, ha ma is azért olvassuk az igét, mert Isten hozzánk szóló szavát akarjuk hallani. Mert hozzánk is szól. Minden nap. Most is. A szívünkkel akar beszélni. S Te jól tetted, ha azért olvasod ezeket a mondatokat, mert vágyad, hogy Isten beszéljen veled. Mert Ő beszélni akar. Minden alkalmat azért szerez, hogy beszéljen veled. Hogy elmondja, mennyire szeret. „Az Úr van itt! A te Istened! Ő vár rád! Ő vár rád! Hogy elmondja, mennyire szeret! A legdrágábbat adta érted: Az Ő Fiát, aki most is él, Uralkodik mindörökké!”
Úr Jézus, igen, azért jöttem, hogy beszélhess velem. Kérlek, csendesítsd el a szívem. Szólj hozzám. Mutass utat. Ámen
165. ének:
1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét! 4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom! 6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Május 11. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 11. részének 1-18. verse: „Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki: "Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük." Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: "Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: "Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”
Amikor számon kérnek, hogy milyen jogon cselekedtem. Miért éppen úgy, és miért nem úgy, ahogy elvárták volna: Mit mondok? Hirtelen elhatározásból tettem? Vagy volt rá felhatalmazásom az Úrtól? Annyira egyszerű az élet, ha a tetteinket, mielőtt indulnánk, megbeszéljük Istennel. Szabad Őt kérdezni, mert válaszol. S ha megbeszéltük vele, akkor bárki számon kér, ott van a pontos, a biztos válasz: Isten küldött. Nem a magam tetszésére cselekedtem. Péter így válaszolhatott teljes békességgel. S az Őt kérdezők megnyugodtak. Ha emberek nem is kérnének számon, a saját lelkiismeretem mégis úgy nyugodt, ha Isten küldetésében járok. Ráadásul, ha Isten küld, akkor nem mondok, nem teszek olyant, amit később megbánnék.
Úr Jézus, kérlek, segíts, hogy minden utamat megbeszéljem veled előre. Ámen
398. ének:
1.Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve! 4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Május 12. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 11. rész 19-26. verse: „Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.”
„Senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.” Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy az Úr Jézusról beszélni egyedül a templomban lehet. Csak azokra tartozik, akik valamilyen jelét már adták, hogy Hozzá kívánnak tartozni. Természetesen könnyebb azok között szólni a hitünkről, akikkel „egy nyelvet beszélünk”. Az Úr Jézus azonban nem ezt bízta ránk: „Menjetek a széles világra, s tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Minden népet. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az egész világot szerette, szereti Isten. Tanítvánnyá kívánja tenni. Az egész világot. Nem csak a templomba járókat.
Mi is elküldött tanítványok vagyunk, akiknek szabad úgy élni, úgy szólni, hogy tetteikkel, szavaikkal hirdessék Isten szeretetét. Bárkinek, bárhol, bármikor. Ezt bízta ránk, és ezt áldja meg.
Úr Jézus, kérlek, Te tedd késszé a szívem, hogy bármikor, bárkinek kész legyek vallani a hitemről. Ámen
468. ének:
1.Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Május 13. Áldozócsütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 11. rész 27-30. verse: „Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.”
Isten Szentlelke sokféle módon munkálkodik. Van, aki prófétál, mert a lélek engedi látni neki a jövendő eseményeit. Van, aki segít másokon. Pál apostol a Korintusi gyülekezetnek írt első levelében arról ír, hogy: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” Amit Isten szolgálatára iránta való szeretetből teszek, az rendben van. Soha, semmit ne tegyek, ne mondjak a magam dicséretére, s azért sem, hogy embereknek tessen a dolog.
Nagy szükség van ma is embertársaink segítésére. Tegyük ezt mindig Isten iránti hálával, készítve szívünket az Úr Jézussal való szemtől szemben való találkozásra.
Úr Jézus, köszönöm, hogy egy napon visszajössz, s magaddal viszed a Tiéidet. Segíts, hogy örömmel készüljünk arra a napra. Ámen
367. ének:
1.Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll, s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!
2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!
3. Éneklünk, és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal, Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!
4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.
Május 14. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 12. rész 1-5. verse: „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”
Van ideje az üldöztetésnek. Sokan a saját kedvtelésükre kegyetlenkedtek a keresztyénekkel (lásd Szegedi Kiss István, Csiha Kálmán szenvedéseit). Mások meg, mint Heródes azért, mert látta, hogy „ez tetszik a zsidóknak”. Isten őrizze meg a szívünket attól, hogy valaha is kegyetlenek legyünk! De mit teszünk, ha velünk, ha a gyülekezetünkkel kegyetlenkednek? Gyorsan eltűnünk? „Odébb állunk”? Letagadjuk, hogy valaha is odatartoztunk? Bennünket semmiképpen ne érintsen az üldöztetés? Sokan tették ezt az évezredek során… Lássuk, mit tesz az első gyülekezet? Pétert börtönbe zárják, s majd az ünnep után jön a kegyetlenkedés. A gyülekezet szertefut? Nem! „A gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” Itt kapunk jó példát. Ez az, amit egyedül érdemes tennünk: IMÁDKONI. Hiszen, egyedül Isten lehet az Úr ebben a szörnyű helyzetben. Ő nála van a jó megoldás. Nem tudjuk, hogy hányan imádkoztak annak idején Visky Ferencért és családjáért. Vagy Csiha Kálmánért. Vagy Szegedi Kis Istvánért. Vagy a mártírok soráért. De azt tudom, hogy ez az egyetlen jó, amit tehetünk, ha ilyen helyzetbe kell kerülnünk. Imádkozni. Nem feltétlen az életünkért. Nem is azért, hogy megmeneküljünk a vallatók elől. De azért mindenképpen, hogy Isten legyen velünk ebben a rettenetben, hogy Vele járhassunk, ha kell szólni, Vele szólhassunk. S ne feledkezzünk meg imádkozni a mártíromságot vállaló testvéreinkért!
Uram, adj nekünk imádkozó lelket, hogy szorult helyzetünket Veled tudjuk, akarjuk élni, s segíts, hogy ne lankadjunk imádkozni bajban lévő testvéreinkért. Ámen
399. ének:
1.Imhol vagyok, édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyű halált szenvednem. Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem!
2. Oda megyek, ahova parancsolod, Akár tűzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre, tömlöcre te kívánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod.
3. A halálra ímhol viszem fejemet, Nem szánom én kibocsátni lelkemet, A Krisztusért kiontatni véremet: Ezzel megmutatnom az én igaz hitemet.
7. Erősb leszek mind e széles világnál, Gyorsabb leszek vadaknál, madaraknál, Fényesb leszek én a fényes szép napnál, Drágalátosb lészek minden szép sáraranynál.
8. Halálból mert megyek örök életre, Kárhozatból az örök idvességre, Gyalázatból az örök dicsőségre, és keserűségből angyali nagy örömre.
9. Nézz reám én Istenem, szent szemeddel, Hogy tűrhessek mindent nagy békességgel, és lehessek azokhoz szeretettel, Akik háborgatnak, megölnek fegyverükkel.
10. Én elmegyek Atyámhoz, Istenemhez, én lelkemnek megváltó Mesteréhez; Mennyországban való örökségemhez, és a vigasztaló Szentlélek Úr Istenhez.
14. Semmit nem gondolok az én kínommal, Semminémű testem-szakadásával, Nem gondolok nagy szörnyű halálommal, Mert majd együtt lészek megváltó Krisztusommal.
15. Jöjj el immár, ó én édes orvosom, Jöjj el, megváltó szép Jézus Krisztusom, Jöjj el, megnyugtatóm, édes Megváltóm: Testemet-lelkemet te kezedbe ajánlom.
Május 15. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 12. rész 6-19. verse: „Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről. Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!" Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt." Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok azt mondták: "Elment az eszed!" Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: "Az ő angyala az!" Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, és így szólt: "Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek!" Azután kiment, és más helyre távozott. Amikor megvirradt, nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék börtönbe őket. Aztán lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.”
„Azon az éjszakán”… Mennyi minden történhet azon az éjszakán, amiről azt hiszem, az életem utolsó éjszakája: 1. Imádkoznak értem buzgón. 2. Isten különös szabadítást készít. 3. Az ellenség megszégyenül (elment Júdeából és Cézáreában tartózkodott.) Azon az éjszakán… megköszönöm Istennek, hogy lesznek, akik imádkoznak értem. Kérem Őt, hogy ilyen éjszakákon segítsen, hogy ne hagyjam cserben azokat, akik valóban utolsó óráikat élik. S ha imádkozó szívvel várom a „rettenetet”, akkor láthatom a csodát: ahogy Isten kiment a veszedelemből, vagy ahogy mellém áll, erőt ad elhordozni, és HAZAVISZ AZ Ő ORSZÁGÁBA.
Úr Jézus, köszönöm, hogy mellettem fogsz állni azon az éjszakán, s nem engeded, hogy a sátán győzzön. Kérlek, hadd álljak készen imádkozó szívvel azok mellett, akik az utolsó óráikat élik.
341. ének 6, 7. verse:
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.
Május 16. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 12. rész 20-25. versek: „Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Egy kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: "Isten hangja ez, és nem emberé!" Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.”
„Nem Istennek adta a dicsőséget.” Pedig tehette volna. Izrael királya ismerhette volna Izrael Istenét. Nem akarta. Az Úr Jézussal is nagypénteken csak kíváncsiságból akart találkozni. Jakabot kivégeztette, hogy tessék a zsidóknak. Péterrel kegyetlenkedni készült, hogy kedvében járjon a zsidóknak. Szégyent vallott, hát más teret keresett, ahol csodálják, dicsérik őt. Talált: "Isten hangja ez, és nem emberé!" Ahogy elnézem, az élete Isten elleni küzdelem volt. Isten ezt nem hagyja szó nélkül. Királyhoz nem méltó módon „pusztul el”.
S akkor most vigyázat! Mi, kinek adjuk a dicsőséget? Szívesen bezsebeljük magunknak? Akkor is, ha tudva tudjuk, hogy nem bennünket illet? Hogy hízeleg nekünk, ha bennünket dicsérnek!
A reformáció egyik jelmondata: „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené a dicsőség! Igen, ma is. Ha valami végre jól működik, akkor Istené a dicsőség! Ha megértetted az Ő üzenetét, akkor Istené a dicsőség! Nem a másik emberé. Nem a lelkészé. Istené.
Miért jó ez? Mert az Ő dicsőségének tiszta fényében élni boldogság. Ott születnek az igazán jó dolgok. „Jézus, tiszta lényed nézve, Lelkünk vágyik az égi fényre. Jöjj, a szívünket átadjuk néked, Töltsön el öröm mennyei béke. Világíts, világíts! Jézus, ragyogj, töltsd be szent égi fénnyel éltünk. Szívünk tüzét kérünk, gerjeszd fel!
Hadd jusson el minden néphez e nagy kegyelem, Küldd szent tüzed, mindenhol fény legyen!”
323. ének:
1. Dicsőség a magas mennyekben Istennek és ide alatt, A földi alacsony helyekben Békesség és jóakarat! Így énekelnek az Istennek Az égi karok, buzdítván Az élőket, kik örvendeznek, Ez éneklést megújítván.
2. Dicsőség, dicsőség az égben Istennek, ki úgy szerette E világot, hogy szegénységben Szent Fiát eleresztette, Hogy minket, gyarló halandókat, Kiket szomorú fogságba Tart vala a bűn, mint rabokat, Helyheztessen szabadságba.
3. Ó, emberi testbe öltözött Jézusunk, lásd, mint gerjedez A mi szívünk az öröm között, Úgy újul és úgy éledez, Mint mikor a nap feljöttével, Kilövellvén az életet, Elűzi az éjjelt s fényével Felkölti a természetet.
4. Jövel, fogadd el te magadnak E szívet és lakozz ebben; Ez az, amit adhatnak s adnak Híveid legszívesebben Azért a csuda szeretetért, Amelyet hozzánk mutattál, Midőn a mi már vesztére tért Lelkünkért alászállottál.
5. Hozd el mihozzánk te magaddal Az isteni békességet; Bűnös lelkünknek irgalmaddal Nyújts biztatást, reménységet, Hogy bús háborúnk, amely belől Régóta szaggat már és tép, Ne kezdődjék elől, meg elől, Hanem hallgasson el végképp.
6. Szülj újjá, értünk ma született Jézusunk, a te lelkeddel Ezen a néked szenteltetett Ünnepnapon, s kegyelmeddel Úgy igazgass és bírj bennünket, Hogy nyomdokid követhessük, És e mi földi életünket Mennyeivel cserélhessük.