Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.04.19-25.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Április 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                   

Apostolok Cselekedetei 4. rész 13-22. verse: „Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.”

A Gonosz ősi módszere: „fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak.”  Sokszor „bejön”. Megfenyegették, és elhallgattak. Megfenyegettek, és elhallgattam… Vagy másokat fenyegettek meg, s már akkor elhallgattam. Vagy csak csúnyán néztek rám. Gúnyosan. Nem jól van ez így. Arra tanít az Ige, hogy: „Engedelmeskedjetek Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” Ha csak a mondat második felét akarjuk tenni, nem fog sikerülni. Az első felével viszont működik: Engedelmeskedjetek az Istennek! Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben újra és újra azt olvassuk, hogy a tanítványok imádkoztak. Nagyon sok időt töltöttek imádsággal, vagyis Isten jelenlétében. S az Ő jelenlétében Ő vezet. Ő adja a szót, amit mondani kell. Így történik, hogy a tanítványok nem hallgatnak el: „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."

A fenyegetésekkel szemben ma is egyetlen esélyünk van: az imádkozás. Nem, a „jaj, Istenem, most segíts!” De ha egész szívem Istent dicséri, akkor, amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te arra bátorítasz, hogy Veled beszélgessek, Téged dicsérjelek, s Te adod a szót a számra, amikor szólni kell. Áldalak ezért. Ámen

487. énekünk:  

1.Magasztallak én téged, Isten, egeknek királyát, Hogy tőlem messze űzted A sötét éjnek homályát. Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget, Épségben megtartottál, E napra engem juttattál.

2. Szívből könyörgök néked, Kegyes teremtő Istenem: E napot is engedd meg Békességgel véghezvinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom; Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen.

3. Igaz utadra taníts, Hogy veled együtt járhassak, És tőled el ne taszíts, Hogy kísértetbe ne jussak. Jóvoltodból tarts meg engem, Én édes Istenem, Hogy a bűn csalárdságát, Észre vegyem undokságát.

4. Az igaz hitnek tüzét Bennem Krisztusért élesszed, Gyarlóságomnak vétkét Soha szememre ne vessed; Fogadásodat tekintsd meg, Szent Fiadért tarts meg, Ki értem eleget tett, Törvény átkától megmentett.

5. Reménységgel ruházz fel, Ördög tőrébe ne essem, Szívem hozzád gerjeszd fel, Ne csak hasznomat keressem. Atyafi szent szeretetet, Adj jámbor életet; Szeress, mint sajátodat, Kövessem akaratodat.


Április 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                 

Apostolok Cselekedetei 4. rész 23-37. verse: „Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: "Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.”

„Egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez”. Nagy ajándéka Istennek, ha együtt imádkozhatunk. Innen indul minden. A „velünk az Isten” így lesz igazzá. Ha mi Ővele, s egymással közösségben. Az egy akarat így jön létre. S ebből adatik a bizonyságtétel ereje. Sőt ez a hitbeli közösség egy másfajta közösséget is hozott: mindenük közös volt. Így nem volt köztük egyetlen éhező sem. Ezt élték meg a tanítványok három évig az Úr Jézussal. Nekik ott, akkor mindenük közös volt. Együtt vándoroltak, együtt fogadták be őket, vagy utasították el őket. Együtt élték át a félelmet, az örömet, a csodákat. S most, hogy már több ezren vannak, megint ezt élik. Mindenük közös. Az imádság, a szeretet, az anyagi javak.

Hogy vagyunk ezzel a gyülekezetünkben? Mit teszünk a gyülekezetünkért? Mit teszünk a gyülekezet elesettjeiért? Azért, hogy ne legyen szűkölködő… Jó nekünk ma ezt meggondolni, mert nekünk is szabadságunk van arra, hogy hordozzuk a gyülekezet terheit, s szabadságunk van arra, hogy észrevegyük és segítsük a szűkségben élőket.

Ettől él a gyülekezet: az imádkozóktól, a terheket vállalóktól. Közéjük tartozol?

Úr Jézus, kérlek, vond magadhoz a szívem, hogy azt tegyem, amit érted tenni jó. Ámen

469. ének:

1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!


Április 21. Szerda

Áldás, békesség!                                                                

Apostolok Cselekedetei 5. rész 1-11. verse: „Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából. Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.”

Anániás és Zafíra. Mi volt itt a baj? Ha akarták, ha nem, kötelező volt mindenüket a közösségnek adni? Senki nem kötelezte őket a földjük eladására. Senki nem kötelezte őket arra, hogy az árát a gyülekezetnek adják. De Krisztushoz csak őszintén tartozhatunk. Mondhatták volna: Eladtuk a földet. Ennyit a gyülekezetnek szántunk. S így rendben lett volna. De ők arra vágytak, hogy elismerjék az adakozó kedvüket: ők mindent odaadtak. Úgy vágytak mások elismerésére, hogy közben titokban egy részt maguknak tartottak. Vagyis hazudtak. S ez nagy baj. Istennek hazudni nem lehet. Ő mindent tud.

Aztán, amikor maguknak megtartottak a pénzből, azzal bizalmatlanságukat fejezték ki az Úr Jézus iránt. Félre tettek. Hátha egyszer szükség lesz rá. Hátha mégsem működik olyan jól ez a „keresztyénesdi”. Be akarták magukat biztosítani a „nehéz időkre”.

Hányszor kísért bennünket ez a magunk biztosítása. Segíthetnék valakinek? Nem, kell az még „öreg napjaimra”. S nem hisszük ilyenkor igazán, hogy Akinek gondja van az égi madarakra, mennyivel inkább gondja van ránk, ha Hozzá fordulunk. S ahogy tegnap velem volt, úgy holnapután is velem lesz, s visel minden gondomat.

Úr Jézus, bocsáss meg önző gondolataimért, amik arról árulkodnak, hogy nem bízom Benned. Szeretnék egész szívemmel Rád támaszkodni. Kérlek, segíts ebben! Ámen

277. ének:

1.Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!

5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!


Április 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                  

Apostolok Cselekedetei 5. rész 12-16. verse: „Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.”

Amikor egy közösség egyre több tagból áll, az sok kívülállót vonz. Van, akit a kíváncsiság hoz. Lám, hogy szeretik egymást! Milyen szépen gondoskodnak egymásról! Csodák is történnek! Hasznom is lehetne belőle, ha közéjük tartoznék… Mindezek a gondolatok nem az Istenhez tartozás vágyának, hanem az önző egyéni érdeknek a gondolatai. Erre mondja azt az ige, hogy színből senki sem mert csatlakozni hozzájuk. Megérezték, hogy Istenhez csak szív szerint szabad tartozni. Anániás és Zafíra története visszatartotta a kíváncsiskodókat. Ámde szívből egyre többen csatlakoztak a tanítványokhoz. Szívüket szólította meg, és ejtette rabul mindaz, amit láttak, és hallottak. Egész szívvel akartak követői lenni annak a Jézus Krisztusnak, Aki értük is adta az életét.

Hogy vagyunk mi a Krisztushoz tartozással? Mi kapcsol minket Jézushoz? A megszokás? Templomban éltük le az életünket? Az elvárások: „Jézus segíts!”?  Vagy a Benne való igaz hit? „Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban, tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát.
Sietve jön, ha hívom, leghűbb barát.
Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen.
Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded: “Honnan tudod, hogy él?”

“Ő él a szívemben.”

Úr Jézus, szívem egészével csodálom, ahogy ma is körülveszel. Köszönöm igédet, amely naponta beszél velem. Utat mutat, bátorít, erőt ad. Köszönöm, hogy tapasztalhatom szent jelenlétedet. Hadd éljek áldásod alatt egész életemben. Ámen

458. ének:

1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Április 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                                  

Apostolok Cselekedetei 5. rész 17-32. verse: „Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették. "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.”

Igen, az irigység nagy úr. Akár mások életére is kész törni. De kár. Az imádkozó embernek persze szabad azért imádkozni, hogy Isten vegye ki a szívéből az irigységet. S a kérésünk meghallgattatik. Feltéve, ha nem tápláljuk újra és újra.

Isten tervét az irigy ember sem akadályozhatja meg. Mert az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." Isten meghökkentő dolgokat tesz azért, hogy megszabaduljunk a sátán hatalmából. Börtönajtót nyit. Elveszi a félelmet. S az egyre keményebb fenyegetések ellenére segít, hogy Neki engedelmeskedjünk, s ne embereknek. Így igaz ez ma is. Nekem persze döntenem kell, hogy hova állok be a sorba: az irigység, a félelem, vagy az ÚR ANGYALA mögé.

Úr Jézus, segíts bölcsen döntenem a legnagyobb viharban is. Ámen

461. ének:          

1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.


Április 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                   

Apostolok Cselekedetei 5. rész 33-42. verse: „Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá, előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.”

Gamáliel, aki Istentől kapott bölcsességgel szól, s nem a maga indulatából. 

    1.Nem a foglyok előtt tanácskozik. Kivezetteti őket. Nekik nem kell hallaniuk azt, ami elhangzik.

    2. Aztán mérlegel a józan ész, és a hit: Ha nem Istentől van, akkor elmúlik magától. Ha Istentől van, akkor vigyázzatok! Ne Ti akarjátok megoldani ezt a helyzetet. Engedjétek, hogy Isten oldja meg.

Ó, hányszor visz bennünket az indulat a józan ész helyett, s főleg a hit helyett. Itt egy ember, aki nem Krisztus követője, mégis Istenre irányítja a nagytanács figyelmét. Legyen velünk Isten irgalma, hogy ne döntsünk soha sem irigységből, sem hirtelen felindulásból, hanem minden helyzetben kérdezzük meg Isten akaratát, s bízzuk Rá magunkat.

Istenem, kérlek, minden helyzetben irányítsd a figyelmemet Rád. Ne engedd, hogy ellenedre döntsek. Ámen

462. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.


Április 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                  

Apostolok Cselekedetei 6. rész 1-7. verse: „Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”

Munkatársak. Minél többen lettek az első gyülekezet tagjai, annál inkább szükség volt munkatársakra. A munkatársak hittel, és Szentlélekkel, sőt bölcsességgel teljes férfiak voltak.

A gyülekezet ma sem „egy személyes vállalkozás”. Szükség van segítő társakra. Nagyszerű, amikor elhangzanak ilyen mondatok: „Szeretnék segíteni. Miben segíthetek?” Nagy ajándékai Istennek azok a gyülekezeti tagok, akik segítenek. Minél több munkatárs van egy gyülekezetben, annál jobban halad Isten országa felé a közösség. Jó látni, amikor a gyülekezeti tagok számon tartják egymást. Telefonon keresik a „találkozás” lehetőségét. Jó volt látni, amikor látogatták egymást. Jó tudni, hogy imádkoznak egymásért. Kedves dolog volt minden időben, akikor egy-egy ember észrevette a templomkert körüli tennivalókat. Nagyszerű segítőtársak voltak, akik a nyári táborokban évről évre segédkeztek. Mások részt vettek a megkeresztelt születésnapos gyermekek köszöntésében. Ma munkatársak viszik fáradhatatlanul hétről hétre a „Harangszót” az otthonokba. Legyen imádságunk, hogy Isten adjon minden időben munkatársakat, akik az Ő országára mutatva végzik csendesen a feladataikat.

Úr Jézus, tedd késszé a szívem a szolgálatodra minden időben. Kérlek, küldj munkásokat, akik Rólad tesznek bizonyságot! Ámen

396. ének:

1.Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!