2021.03.08-14.
Március 8. Hétfő
Áldás, békesség!
János evangéliuma 13. részének 36-38. versei:
„Simon Péter megkérdezte tőle: "Hova mégy?" Jézus így felelt: "Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz." Péter így szólt hozzá: "Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!" Jézus így válaszolt: "Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
„Háromszor tagadsz meg engem.” Vannak? Vannak pillanataink, amikor az életünket is odaadnánk valamiért, valakiért, az Úr Jézusért. Van, amikor annyira tele van a szívünk, hogy azt gondoljuk, ez mindig így lesz mostantól. Nem lehet másként, hiszen szét pattan a lelkünk, annyira tele van iránta érzett szeretettel. Aztán elég egy csúfondáros tekintet, s amit örökérvényűnek gondoltunk, összeomlik. DE megszólal a kakas! Hatalmas figyelmeztetése, ígérete és ajándéka ez az Úr Jézusnak! Mert bizony magunktól csak ennyire vagyunk képesek: lelkesedni és ígérni. Aztán összeomlani. Milyen különös, hogy ez az erőtlen, gyenge, nagyszájú, ígérgető mivoltunkat mégis szereti az Úr Jézus. Szereti, mert nélküle az összeomlás után nem lenne továbblépés, nem lenne új kezdet. S nemcsak szereti. A többi evangélium itt még hozzátesz egy mondatot: „De én imádkoztam érted.” Különben én, a nagyszájú csak az összeomlásig jutnék. De az Úr Jézus imádkozott, imádkozik értem is. Érted is. Tudja, hogy magunktól mire jutunk. Imádkozik, hogy az Ő erejével valóban mellette maradhassak. S amikor sikerül Róla úgy beszélni másoknak, hogy örömükre legyen, akkor tudhatom, vallhatom, hogy nem voltam egyedül. Imádkozott értem.
S a kakas is ajándék. Mert ha sötétben gödörbe lépnék, de figyelmeztet valaki, vagy megfogja a kezem, akkor az, bizony ajándék. Ne szégyelld hát, ha szólni kellett, mert nem tudtad tartani az ígéretedet. Adj hálát Istennek a „kakasért” ami figyelmeztetett.
Istenem, köszönöm, hogy a bukásaimban is velem voltál. Sokszor előre figyelmeztettél, és mégis elrontottam. Köszönöm, hogy újra, és újra felsegítettél. Nem hagytál magamra. Ámen
Énekeskönyvünk 511. éneke:
1.Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.
3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.
4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.
Március 9. Kedd
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 1-6. versei:
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.” Ó, hányszor nyugtalan a szívünk, hiszen mindig van valami, ami nyugtalanná tesz. Sokszor még az imádság bizalom-légkörében is rám tör a nyugtalanság. Milyen nagy szükségünk van hát a bátorításra. S Jézus szava sosem üres szó. Ő nem csak úgy mondja, hanem valóban megnyugvást ad az Őt keresőknek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Adja. Nemcsak mondja. S nekünk szabad az igére hivatkozva imádságunkban Őhozzá menekülni: nyugtalan szívem hozom Hozzád Uram. Azt ígérted… és hiszem, hogy megadod. Hiszem.
Mi veheti el ma a nyugtalanságom? Meghívót kaptam a Mennybe! Az örök életre! „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra.” Ennél nagyobb ajándék nincs a számomra! Említettem egyszer, hogy az unokám megkérdezte: „Az Apukád ott lakik?” Igen, ott lakik, mert hitte, hogy az Úr Jézus érte is szenvedett a kereszten. Érte is meghalt, s neki is hajlékot készített ott az Ő országába. Értem is meghalt. Hiszem, hogy nekem is hajlékot készített. Nincs miért nyugtalankodnom, hiszen megérkezhetek Hozzá.
Hiszed, hogy érted is meghalt? Hiszed, hogy neked is készíti a hajlékot?
Úr Jézus, köszönöm, hogy noha nem érdemlem meg, a kakasnak újra és újra figyelmeztetnie kell, Te mégis vársz otthonodba. Áldott légy ezért. Ámen
Énekeskönyvünk 421. éneke:
1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és Koronát ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törli el sok bűnömet, ajkáról hívón zeng felém: jer haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
3. Előttem, oly, csodálatos, Hogy értem szállt a földre le, Miattam annyit szenvedett, bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
Március 10. Szerda
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 7-11. versei:
„Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt." Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.”
„Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” Ő bennem, én benne… Szinte felfoghatatlan emberi agyunk számára. Elképzelek, hogy jobban értsem, egy kézfogást. A felém nyújtott kezet megfogom, majd fogom a bal kezemmel is. S aki nyújtotta, ő is fogja a bal kezével is. Ezt csak nagyon közeli, szoros emberi kapcsolatokban tudjuk elképzelni. Így keze a kezemben van, s kezem a kezében. S ez még mindig nem az, amiről az Úr Jézus beszél. Ő az Atyával nem kézfogásnyira, hanem teljes közösségben van. Egy a gondolatuk. Egy az akaratuk. Tökéletes az egység. ezért mondja az az Úr Jézus, hogy aki engem látott, látta az Atyát. Nem fogja föl az agyam? Az sem baj. Ha másért nem, a megtörtént cselekedetekért higgyetek! Nem baj, ha van, amit nem értünk. Pál apostol azt mondja: „Most még tükör által, homályosan látunk. Egykor pedig színről színre.” Nem baj, ha nem értünk mindent, de amit értünk, azt fogadjuk teljes hittel. Örömmel. Teljes bizalommal.
Úr Jézus, köszönjük, hogy tökéletes egységed az Atyával értünk való jó, s a mi megmentésünkre való. Tarts meg bennünket ennek az örömében, kérünk. Ámen
Énekeskönyvünk 461. éneke:
1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.
Március 11. Csütörtök
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 12-14. versei:
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
„Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Milyen hatalmas ígéret az imádságainkhoz. Azt persze tudnunk kell, hogy az imádság nem egy automata gép, ahol „bedobsz” egy imádságot, és „kijön egy autó”. Ezért aztán van ember, aki elveszti az imádkozó kedvét: „minek imádkozzak, úgyse hallgat meg.” Az imádságunkban először is jó, ha készek vagyunk a vámszedő imádságával megszólalni: „Légy irgalmas, nekem, bűnösnek!” Alázattal. Aztán hittel: „de kérje hittel, semmit sem kételkedve”. Harmadsorban az sem mindegy, hogy mit kérünk: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Végül az Úr Jézus egyetlen imádsága sem született önző érdekből. Amit tett, az mind azért történt, hogy az emberek megismerjék Isten nagyságát, s Őt dicsérjék.
Kárpátalja nyugalmazott püspöke covidos lett. 70 év fölött nagyon súlyosan. Elment hozzá egy orvos. Olyan állapotban találta, hogy orvosi szemmel nézve, a beteg nem éri meg a reggelt. Kórházba kell vinni. A Püspök azt mondta: Ő Istenre bízta magát. Az lesz, amit Ő dönt felőle. Nem megy sehová. Kárpátalja reformátusai elkezdtek imádkozni a püspökükért. S Ő megérte a reggelt. Meg a következőt is. Sőt meggyógyult, hogy dicsőíttessék Isten hatalma.
1.Nagy vagy te Isten, nagy a te hatalmad, világ teremtő a te szózatod.
Szóltál: ”legyen” s a láthatatlanokból világosság s mindenség támadott.
A csillag ezrek, a nap fényessége, ég föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja mindenható, dicső hatalmadat.
2. Nagy vagy te Isten, nagy a bölcsességed, mindent mi szépen alkotott kezed!
A földi embert tetted gyermekeddé, Te szellemedből adva szellemet.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolattal áldom csodálatos nagy bölcsességedet.
3. Nagy vagy Uram, és mily nagy a kegyelmed, Fiadba' mit velem éreztetel.
A pislogó kis mécset el nem oltod, S a megtört nádnak megkegyelmezel.
Mikor hevertem bűnbe', megkötözve, felém kitártad irgalmas kezed,
Örömtelt szívvel térdre hullva áldom te üdvözítő nagy szereteted!
99. zsoltár:
1.Az Úr országol És regnál nagy jól, A nép megrémül, Hogy ő ott fenn ül A Kérubimon, Ki előtt nagyon Félnek és rettegnek E földön mindenek.
5. Áldjátok őtet Mint Istenünket, Térdet hajtsatok És imádjátok! A Sion hegyén, Ő lakóhelyén, Dicsértetik itten, Mert szent az Úr Isten!
Március 12. Péntek
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 15-21. versei:
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”
„Nem hagylak titeket árván”.
Tudjuk, mert olvassuk a Bibliát, hogy a tanítványok Nagypéntek után mennyire árvák lettek. Olyan veszteség érte őket, ami elhordozhatatlan fájdalmat jelentett nekik. De jó, hogy az Úr Jézus előre vigasztalta őket. Előre szólt.
Az árvaság, a gyász egyre többünknek személyes nehézségévé vált. Egyetlen vigasztalásunk az Úr Jézus ígérete. Nem hagylak árván. Pártfogót küldök neked. Egy dolgot fontos tudnunk: a gyászt soha nem Isten küldi ránk. Azt olvassuk a Bibliában, hogy nem gyönyörködik még a hitetlen halálában sem, hanem azt akarja, hogy megtérjen, és éljen. Aztán azt is olvassuk, hogy egyszer, mint utolsó ellenség, eltöröltetik a halál. A halál a Sátán „ajándéka” ebben a világban. S efelett érzett fájdalmunkban nem maradunk egyedül. Jézus Krisztus, aki maga átélte a halál legszörnyűbb formáját, azt ígérte, hogy nem hagy magunkra, mellénk áll. Sőt éppen ebben a legnehezebb helyzetben tapasztalhatjuk meg, hogy mennyire valóságos a „ti énbennem, én tibennetek.”
Köszönöm, Úr Jézus, hogy a Te ígéreted nem üres szó. Köszönöm, hogy számtalanszor tapasztalhattam, hogy nem hagysz árván. Kérlek, öleld magadhoz gyászt hordozó testvéreimet. Ámen
Énekeskönyvünk 338. éneke:
1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Március 13. Szombat
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 22-24. versei:
„Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?" Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”
„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet.”
Így van ez minden emberek közötti barátságnál is: a legjobb barátomnak megfogadom a tanácsát. Hogyne fogadnám meg Jézusét, „aki hű barát, drága jó barát, gyermekeinek hordja bánatát.” Szeretetemnek ez a jele, hogy tanácsát kérem, s meg is tartom. Akkor is, ha embertársaim megütköznek rajta. Akkor is, ha hátrányt szenvedek miatta. Örömmel tartom meg a szavát. S ahogy a jó barátaimat bemutatom a szüleimnek, úgy mondja az Úr Jézus: „az én Atyám is szeretni fogja. Elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak”.
Bocsáttassék meg nekem, ha ezt én most így fordítom: Az Úr Jézus annyira szeret, - noha ezt én nem érdemlem meg, - hogy kézen fogva visz bemutatni az Ő Atyjának. Meg van győződve arról, hogy az Atya is szeretettel fogad, mert az Egyszülött Fia visz hozzá. Sőt otthonunk lesz nála. Ebben a bizalmatlan világban olyan nagy ajándék ez a feltétlen bizalom, ami felém – méltatlan felé – fordul, és biztosít arról, hogy az Atya is ilyen bizalommal fogad.
Úr Jézus, köszönöm a nekem megelőlegezett bizalmat, amire nem vagyok méltó. Köszönöm, hogy szereteted tesz képessé arra, hogy életem tettei, gondolatai is szeretetből fakadjanak. Ámen
Énekeskönyvünk422. éneke:
1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal, ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád, ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!
Március 14. Vasárnap
Áldás, békesség!
János evangéliuma 14. részének 25-31. versei:
„Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” Amikor az Úr ezt mondja, az nem üres szó. Ő az, Aki egyedül adni is tudja, nemcsak kínálni. Huszonpár évesen, amikor ezeket a mondatokat olvastam a napi igében, akkor az életté vált a számomra ott, rögtön. Békesség lett a szívemben. Nem pillanatokra, nem elmúló, hanem maradandó. Vizsgázni mentem. Olyankor mindig hatalmas volt a vizsgadrukk. Ám az olvasott ige egy pillanat alatt eltörölte. Azt nem tudom, hogy hányasra feleltem aznap, de azt tudom, hogy lelkemben teljes volt a békesség. De állt már így mellettem kórházi folyosón, műtétre várva is. Állt mellettem haldokló mellett… Stressz helyzetben nekem magamtól soha nincs békességem. Isten azonban újra, és újra megajándékoz a maga békességével. Nem úgy, ahogy a világ adja. Nem úgy, ahogy én tenném – elmenekülnék. Ő békességet ad, hogy szembenézhessek a legnehezebb dolgokkal is.
Úr Jézus, áldalak a Te békességedért! Kérlek, ajándékozd meg vele a Te népedet! Ámen
Békességre vágyik minden ember. Pénzt is adna érte de mégsem lel, Mert az igaz békesség ma még ingyen kapható, De nem tudják hogy hol található.
Van egy ösvény, bár az nagyon keskeny. Békességem én is azon nyertem.
Jézus Krisztus drága vére mindenre elég. Ő az út és õ a békesség.
Jó barátom talán fáj a szíved, Nagyon nehéz viselni a terhet, Akit szerettél, igen, az is elhagyott, Keserűen telnek a napok. Van egy drága szív, mely dobog érted,
Egész biztos nagyon szeret téged, Jöjjetek énhozzám, ha megfáradtatok,
Ezt mondja, én nyugalmat adok.
Békességre vágyik minden ember. Pénzt is adna érte, de mégsem lel, Mert az igaz békesség ma még ingyen kapható, De nem tudják hogy hol található.
Jézus Krisztus régen keres téged, Üdvösséget kínál ingyen néked,
Azért hogy te élhess, meghalt éretted, Nincsen ennél nagyobb szeretet.
151. dicséret: Uram Isten, siess Minket megsegíteni Ily nagy szükségünkben,
Krisztus Jézusért, Mi Urunkért És Megváltónkért.