2021.02.15-21.
Február 15. Hétfő
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 6-10. versei:
„Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
Van egy tolvaj, aki azért van körülöttünk, hogy meglopjon. Most nem azokra az emberekre gondolok, akik a zsebünkből kiemelik a pénztárcánkat, sem azokra, akik a be nem zárt pincénkből elviszik, amit ott találnak, vagy feltörik a bezárt ajtainkat. Ettől sokkal félelmesebb az a tolvaj, aki a lelkünket lopja meg. Elveszi a reményünket, az egészségünket, a bátorságunkat, az Isten utáni vágyódásunkat. Kéretlen, hívatlan jön. Úgy cselekszik, hogy észre se vegyük. Ezt minden tolvaj így teszi. S amikor kifosztva, összetört egészséggel, reménytelenül ott állunk, még azt is elhiteti velünk, hogy „Te vagy az oka!” És valóban igaza van: NEM SZABAD BEENGEDNI A TOLVAJT AZ ÉLETÜNKBE, A SZÍVÜNKBE. Ígérjen bármilyen csábítót. Aki ismeri az Úr Jézus hangját, az meg tudja különböztetni a tolvajétól. Attól a Gonosztól, aki csak az életünkre tör. Aki ismeri az Úr Jézus hangját, az ennek a hangnak a biztonságában élhet. Ő nem elvenni, hanem adni akar: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Életünk. Nem valameddig tartó, hanem örök életünk. Krisztus védelme alatt élt élet már itt, most. Bőségben. Ez nem a „terülj, terülj asztalkám” meséjét jelenti. De azt igen, hogy minden szükségünket megbeszélhetjük Vele. A krisztusi matematika nem úgy működik, mint ennek a világnak a matekja. Valaki így mondta: . Vagyis: ha adsz, akkor nem lesz kevesebbed, hanem többed!
Most aztán dönthetünk: hagyjuk, hogy a Tolvaj elrabolja a lelkünk, vagy hisszük, és kipróbáljuk ezt a krisztusi matematikát.
Úr Jézus, köszönöm, hogy azért jöttél, hogy életem legyen Benned, Veled. Uram, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem, amikor jön a Tolvaj, és nemet tudjak mondani neki. Ámen
Énekeskönyvünk 458. éneke:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Február 16. Kedd
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 11-15. versei:
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.”
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Izraelben közismert volt a jó pásztor képe, aki név szerint ismeri a bárányait, egyenként számon tartja, naponta gyógyítja sebeiket, megszabadítja az élősködőktől. Még az élete árán is megmenti őket.
Az Úr Jézus a jó pásztor. Név szerint ismer engem és Téged. Számon tart bennünket egyenként. Naponta elé állhatok testi-lelki sebeimmel. Nem kell hurcolnom félelmek, fájdalmak között. Elmondhatom neki. Rábízhatom magam, és észrevehetem, ahogy sebeim ápolja, gyógyít. Megszabadít az élősködőktől.
Nem csupán a mai, holnapi, holnaputáni jóllétem érdekli. Örökre meg akar szabadítani a sátán karmaiból. Ezért adta életét értem, helyettem, miattam. Ezért az imádságom:
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Nyisd meg szemem világát, hogy lásson Téged, Te hű! S ne lásson Tenálad szebbet, és legyen utált a bűn! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram! Mutasd meg ösvényedet, hogy ne tévelyedjek el! És ezer veszélyen által Tehozzád juthassak el! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek! A Sátán karmaiból erőddel szabadíts meg! Az én lelkemet a bűntől hit által Te tisztítsd meg! Ámen
És az énekem a 23. zsoltár:
1.Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.
2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.
3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körül vészen És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.
Február 17. Szerda
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 16-21. versei:
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”
Hogyan értsük ezt? Az Úr Jézus a Jó Pásztor. Az Úr az én Pásztorom. Boldog vagyok, mert Hozzá tartozom. Az Övé vagyok. – de NEM CSAK én! Nemcsak a dunavecsei reformátusok. Nemcsak a magyar reformátusok. Krisztushoz tartozó keresztyének élnek másutt is. Sokan. Mások, mint én. Mások, mint mi. Lehet, hogy másképp szólnak, másképp örülnek, mást énekelnek, mint mi. Az Úr Jézus nem azt nézi, hogy mit mondunk az imádságunkban, hogyan és mit énekelünk, hogy fejezzük ki az örömünket, hogyan valljuk meg a bűneinket. De azt igen, hogy milyen a hitünk. Mi lakik, KI lakik a szívünkben? Akinek a szíve az Úr Jézusé, az mindegy, hogy hogyan éli meg a hitét. Az a fontos, hogy megéli. Nem titkolja, hogy Ő Krisztushoz tartozik. Mi megütközhetünk (és sajnos megütközünk) a másik ember másságán. De legyen szemünk előtt, hogy az Úr Jézus ugyanúgy szereti, mint bennünket. Aki hallgat az Úr Jézus szavára, az mindegy, hogy milyen néphez, milyen nemzethez tartozik. Az az ember az Úr Jézusé. Aki pedig az Övé, az nekem testvérem. Azzal együtt fogjuk az Úr Jézust dicsérni a Mennyben. Kössön hát itt és most már szeretet egybe!
Uram, add, hogy felismerjem, és szeressem testvéreimet, akik a Te gyermekeid. Ámen
Énekeskönyvünk 395.éneke:
1.Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Február 18. Csütörtök
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 22-30. versei:
„Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Soha. Örökké. Senki. Nagyon nagy szavak ezek. Vannak, aki azt mondják: „Soha ne mondd azt, hogy soha.” Miért? Mert igen nagy szó. Így, hogy az Úr Jézus mondja ki, különösen nagy szó. Különösen nagy ajándék. Minden kincsnél nagyobb. Mit is mond?
Örökéletet adok nekik. Ez bizony minden kincsnél nagyobb. Amikor ott állunk életünk utolsó perceinél, itt kell hagyni mindent, s akkor az Úr Jézus körül ölel, és azt mondja: Otthont készítettem neked. Örökkévalót. Gyere velem! Mindennél többet ér ott, akkor ez a mondat. Igen ám, de itt és most hangzik el. Neked szól. Ő mondja. Hiszed? Örömmel tölt el? Mert a mondat ma hangzik el. Méghozzá úgy, hogy ha örök életet kaptál, akkor SOHA el nem veszhetsz. SENKI ki nem ragadhat az Úr Jézus kezéből. Az ígéret ma szól. Neked szól. Nem egy órára, egy napra, egy évre, egy életre, hanem örök életre szól.
Már most kaptam. Ennek az örömében, békességében, biztonságában, tisztaságában, szentségében élhetek. Már ma. És minden napon. A legnehezebbeken is igaz az Ő ígérete. Rábízom magam.
Úr Jézus, köszönöm szent ígéretedet. Köszönöm, hogy életem utolsó pillanatáig benne élhetek. Ámen
Énekeskönyvünk 356. éneke:
1.Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!
2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!
3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!
4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!
5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!
Február 19. Péntek
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 31-42. versei:
„Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.”
Az Úr Jézus küzd azokért az emberekért, akik hisznek benne, és azokért az emberekért, akik nem hisznek benne. Akik keresik, hogy min akadjanak fenn. Azokért, akik igazolni akarják önmagukat. Azokért, akik követ szorongatnak a kezükben, hogy agyon dobálják vele Krisztust. Küzd értük. Nem legyint rájuk, hogy minek. Nem érdemes. Nem érdemlik meg. Azokért küzd, akiknek a lelkét a Szent Isten jelenléte nem érintette meg. Küzd, hogy legalább az értelmükkel felfogják.
Mi a nagy dolog ebben itt és most? Az, hogy az Úr Jézus ma is küzd. Értem és érted is. Akkor is, ha nyílik a szívünk, s örömmel csodálkozunk rá az Ő szeretetére. Küzd értünk, mert Ő tudja, hogy nekünk minden nap és minden órában szükségünk van Rá.
S akkor is küzd érted, ha úgy érzed, ki is mondod talán: Nincs szükséged Krisztusra. Ő küzd érted. Nem adja fel. Milyen iszonyú lehet a kárhozat, hogy meg akar menteni tőle akkor is, ha Te most épp minden mást akarsz. Ha nem beszélhet a szíveddel, akkor az eszeddel akar beszélni. NEM MEGGYŐZNI AKAR, HANEM MEGMENTENI.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ennyire fontos vagyok neked. Köszönöm, hogy ilyen nagyon szeretsz. Teremts bennem hálás szívet, kérlek. Ámen
Énekeskönyvünk 461. éneke:
Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.
Február 20. Szombat
Áldás, békesség!
János evangéliuma 11. részének 1-16. versei: „Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!" A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?" Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul." Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!" Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”
„Ez a betegség az Isten dicsőségét szolgálja”.
Amikor betegség, halálközelség fenyeget, vagy gyászt kell hordoznunk, ránk telepedik a félelem, a szomorúság. Az Úr Jézus itt kifejezetten a gyásszal küzdőknek mondja ezt a mondatot. Mit jelenthet ez ma nekünk:
Az Úr Jézusnak van hatalma legyőzni a betegség kórokozóját. Miért? „Mert
betegségeinket Ő hordozta, fájdalmainkat Ő viselte” (Ésaiás 53.) Van hatalma. Tapasztaltuk, amikor gyermekünk élet és halál között függött. S tapasztaltam most, amikor a mai idők réme küzdött ellenem. S ilyenkor a betegség Isten dicsőségét szolgálja. Elhallgathatom, de akkor a gyógyulás az én önző egyéni érdekemmé vált, és nem Isten dicsőségét szolgálta. De jó, ha azt szolgája. De jó, ha bátran merjük kimondani: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem…”
Aztán egyszer megérkezünk oda, hogy ebben a világban nincs tovább út. S akkor is szolgálhatja az a betegségünk, és szolgálja is(!) Isten dicsőségét. Hogyan?
Amikor gyermekünk küzdött a rákkal, akkor egy vele egykorú lány szintén azzal küzdött. Az interneten olvastam vallomását. Megpróbálom 10 év távlatából idézni: „Szerettem volna még élni. Nem tudom, Isten miért döntött így. De azt tudom, hogy az életemben alig néhány embernek beszélhettem Róla. Most, hogy a halálom közeleg, sok-sok embernek lehetek bizonyság arról, hogy milyen nagyon szeret Isten engem ezek között a körülmények között.”
Egy napon én is, Te is megérkezünk oda, hogy nincs tovább út ebben a világban. De jó, ha nyitott szemmel járunk addig, s naponta látjuk és hirdetjük az Ő dicsőségét, mert akkor az a nap nem ér váratlanul, egyedül bennünket. Életünk utolsó percei is lehetnek Krisztusról szóló bizonysággá. S nekünk nem a halált kell várnunk, hanem az örökéletet. Ott „örökké tartó dicsőségben Őt dicsérhetem és magasztalhatom.”
9. zsoltár: Dicsérlek téged, Úr Isten, És áldlak teljes szívemben,
És a te csudatételidet, Hirdetem jótéteményidet.
Február 21. Vasárnap
Áldás, békesség!
János evangéliuma 11. részének 17-32. versei: „Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged." Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
„Uram, ha itt lettél volna…” Hányszor szakad fel bennünk elromlott, elrontott helyzetekben. Ha ezt Veled élhette volna át, akit most siratok… Ha ezt Veled éltem volna át… Ó, miért nem kerestelek Téged időben… Az élet összes fájdalma mindössze ezen múlik: Ott volt-e Krisztus, ott van-e Krisztus a szívemben? Ennyi és nem több. Mennyire bonyolultnak, megoldhatatlannak látszanak dolgok. S azok is nekünk, magunknak. De az Úr Jézus azért jött ebbe a világba, hogy ne egyedül kelljen birkózni a megoldhatatlannal. Az Úr Jézus itt van, ma is a szívedben, ha hívod (ha nem utólag sajnálkozol: „ha itt lettél volna”), s megoldja a megoldhatatlant. Helyre állítja azt, ami a szívemben összetört. Személyre szabott vigasztalást ad, mert itt van. Bármekkora a lelkünk fájdalma, Ő megtud, és megakar vigasztalni. Ahány koporsó mellett kellett megállnom, mindegyik mellett valami olyan ajándékot rejtett el, ami soha nem lett volna más helyzetben az enyém.
"A Mester itt van, és hív téged." Most is itt van. Téged szólít. Téged akar megvigasztalni. Beszélgess vele!
Úr Jézus, köszönöm, hogy itt van. Köszönöm, hogy engedted megtapasztalni, hogy minden nehéz élethelyzetemben itt vagy. Köszönöm, hogy nem fogsz magamra hagyni életem utolsó óráján sem. Ámen
Énekeskönyvünk 458. éneke:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!