2021.02.08-14.
Február 8. Hétfő
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 1-12. versei: „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az." Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte.”
Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.
Milyen furcsa: okot keresünk a baj miatt. „Bűnbakot”. Kinek a bűne, hogy vak? Kinek a bűne az a nyomorúság, ami éppen mellettem zajlik? Az Úr Jézus nem az okot, hanem a célt keresi: azért történt, hogy nyilvánvalóvá legyenek az Isten dolgai.
Mi hát a dolgom ma? Az, hogy keressem, s megtaláljam, hogy mi Isten akarata az életemmel. Semmiféle kín, baj nem azért történik körülöttem, vagy bennem, vagy velem, hogy ítéletet mondjak. Azért történik, hogy meglássam, ebben a helyzetben milyen feladatot bízott rám Isten.
Bódás János: Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. – Másként rideg, céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan, cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.
Február 9. Kedd
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 13-17. versei: „Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok." Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta.”
Amikor egymás hitét, cselekedeteit vizsgálgatjuk – mert vizsgálgatjuk -, akkor megakadunk: Nem úgy mondja, nem úgy éli, ahogy én… Nem tartja meg. Még a szombatot sem! A mai igénk engem arra indít, hogy rosszul teszem, ha ítélkezem. Nem tisztem a másik ember felett ítéletet mondani. Nem azért születtem ebbe a világba. Különösen elrontok a magam számára mindent, ha az Úr Jézus cselekedetei, szava felett alkotok ítéletet. De jó, ha megértem, megérzem, hogy Őt hálámmal érdemes egyedül körül venni, semmi mással. Különben elrontom a legjobbat. Mert az Úr Jézus legtöbbször nem úgy cselekszik, ahogy én azt elképzelném. Úgy jól meg tudnám mondani, minek hogyan kell történnie, hogy jó legyen. Aztán nem úgy történik. Persze, ha ilyen „okos” vagyok, akkor miért is nem tudom magam jól csinálni?! Miért is nem én nyitom meg a vak ember szemét?! Vagy önmagamtól el sem várom, hogy jól tegyem a dolgom? Tegye más jól helyettem is?!
Uram, mentsd meg a lelkem, kérlek, hogy a magam kritikai érzéke el ne takarja előlem a Te értem cselekvő csodáidat! Ámen
Énekeskönyvünk 512. éneke:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Február 10. Szerda
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 18-23. versei: „ A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: "A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?" Szülei pedig így válaszoltak: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról." Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg."”
Féltek.
Hányszor irányít a félelem. „Fortélyos félelem igazgat minket” még mindig. Nemcsak József Attilát.
A vakon született szülei milyen nagyon örülhettek volna fiúk gyógyulásán. Helyette félni kellett a nép vezetőitől. Félni kellett öröm és hála helyett.
Ma hányszor „igazgat” a félelem. Pedig milyen jó lenne maradéktalanul örülni a Krisztustól kapott kegyelemnek, szabadító szeretetnek! De a „többség” másként gondolja. Ők nem hiszik. Ők elítélik… Akkor nekem is igazodnom kell! Kell?! De nagy kár, ha a többség akarata visz, mert azt mondja az Úr Jézus, hogy „tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon.”
Ha mindenki kárhozatba megy, akkor nekem is jó? „Menjetek be a szoros kapun! – bátorít az Úr Jézus - Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Nem baj az, ha sokan gondolkodnak másképp. Nem baj, ha sokan kigúnyolnak. Az sem baj, ha elítélnek. Az sem baj, ha az életemet is elveszik, mert Krisztusnak vallom az Úr Jézust. Aki Őhozzá tartozik, annak nem kell félnie.
Úr Jézus, add, hogy bátran, örömmel dicsérjelek Téged minden Te áldásodért, akkor is, ha félnem kellene. Ámen
Énekeskönyvünk 469. éneke:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Február 11. Csütörtök
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 24-34. versei: „Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették.”
„Dicsőítsd Istent!” Istent dicsőíteni a világ legnagyobb ajándéka. A legnagyszerűbb lehetőség, amiben embernek része lehet. Soha nem mehet parancsszóra, és soha nem történhet rossz szándékkal. De jó nekünk, ha tehetjük, ha Istent dicsérhetjük.
Ezt teszi a vakon született is. Igaz, másra, épp az ellenkezőjére akarják rávenni. Ő mégis Istent dicséri: Ha nem volna Istentől, semmit nem tudott volna tenni. Tudom, hiszem, csak Isten nyithatta meg a vak szemeimet.
Én ma mit teszek? Merem dicsőíteni az Úr Jézust abban a világban, amelyik egyre inkább, egyre határozottabban ellene van? Látom az engem meggyógyító Jézus Krisztust? Ne legyen köztünk semmi, ami elválaszt.
„Nincsen olyan boldog ember, amilyen éppen én vagyok. Lepel hullott a szememről, végre újra láthatok. Láthatom, hogy az én számomra nincs más élet, csak Te vagy. Kincset leltem Benned, Jézus, mely örökre megmarad.
Nincsen olyan boldog ember, amilyen éppen én vagyok. Okom van sok, nagy örömre, mikért hálát adhatok. Bár felhő van az égen most is, szívemben a nap ragyog. Láthatok a felhő mögé, ezért hát nem búsulok.
Nincsen olyan boldog ember, amilyen éppen én vagyok. Nem kell félnem, hisz tartanak erős mennyei karok. Derűt hozva az életemben, vígan rá támaszkodok. Kincset leltem Benned, Jézus, mely mindennél szebb, nagyobb.” (Vándor Gyula)
Énekeskönyvünk 167. éneke:
Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csodadolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.
Február 12. Péntek
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 35-38. versei: „Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt.”
"Hiszel te az Emberfiában?" Az élet legfontosabb kérdése ma is ez: Hiszek az Úr Jézusban? Nem, nem az a legfontosabb, hogy a gyermek milyen iskolába jár, milyen bizonyítványt hozott haza. Az sem, hogy a munkaképes korú ember mennyire jól fizető munkahelyet talál magának. Az sem, hogy nekem, nyugdíjasnak „hogy szolgál a kedves egészségem?” Szolgál-e egyáltalán… Az sem, hogy magányos vagyok, vagy társsal bajlódom. Egyetlen dolog fontos: hiszek-e az Úr Jézusban? Nem csak úgy általában. Nem: „elhiszem, a mit megtanultam, valaminek lennie kell…” Hiszek-e Őbenne, mint az életem egyetlen Gyógyítójában, Szabadítójában? Őbenne, Akire ha rábízom az életem, akkor soha többet nem kell izgulnom a „gyerek miatt”, mert Ő a legjobbat szánja neki. Nem kell aggódnom a munkahelyem, a fizetésem miatt, mert Ő gondot visel rólam. Nem kell aggódnom a rám törő betegségek, a magány, vagy éppen a társas élet „terhe” miatt, mert mindezek fölött nemcsak Úr az én Uram, ha kérem, hanem VELEM VAN. Nem hagy magamra. Szeretetével körülvesz. Mindenféle általam kitalált biztonságnál nagyobb biztonságot ad.
Hiszel-e az Úr Jézusban? Ez a mai nap, de az élet legfontosabb kérdése. „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind Te, mind a Te házad népe.” (Apostolok cselekedetei 16:31.)
Ú Jézus, kérlek, ajándékozz meg ezzel a legfontosabbal. Könyörülj meg rajtam, hogy el ne veszítsem. Ámen
Énekeskönyvünk 469. éneke:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Február 13. Szombat
Áldás, békesség!
János evangéliuma 9. részének 39-41. versei: „Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?" Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
Látok, vagy vak vagyok?
Aki nem veszítette el a szeme világát, az bizton állítja, hogy lát, hogy jól lát. Mégis egészséges szemmel is hányszor látjuk rosszul azt, ami történik körülöttünk, vagy éppen azt, amit mi magunk cselekszünk. Sokszor vagyunk magabiztosak abban, amit kimondtunk, vagy abban, amit tettünk. Helyesen döntöttünk. Tisztán látjuk a helyzetet. Aztán telik az idő. S valamiért egész másként látjuk az eseményeket. Ugyanazokat, mint az előbb. „Hogy lehet, hogy én ezt eddig nem láttam?!” – döbbenünk meg.
A 119. zsoltár írója imádkozik így: „Nyisd meg szememet, hogy megláthassam, milyen kedvesek a te törvényid.”
Nyisd meg szemet Istenem, mert különben elvakít a sok furcsa körülmény. Nyisd meg a szememet, hogy ne legyek vak. Nyisd meg a szemem, hogy láthassam a magam nyomorúságát. Nyisd meg, hogy láthassam a Te szeretetedet.
Érzem nincs már semmi baj Letörlöm könnyeim,
Elűzte egy kicsi dal, Bánatos perceim!
Köszönöm Uram köszönöm, Hogy visszaadtad örömöm!
Köszönöm Uram köszönöm, Hogy van még bánatom és örömöm!
Szivárvány száll az égre fel, Napfény az arcomon,
A kismadár is énekel, Boldogan hallgatom.
Köszönöm Uram köszönöm, Hogy visszaadtad örömöm!
Köszönöm Uram köszönöm, Hogy van még bánatom és örömöm!
Énekeskönyvünk 410. éneke:
1.Csak vándorút az életem, Míg majd hazámba érkezem, Szent Jeruzsálem városába, Mit fönn az Isten készített, Szövetségvérre épített, Hol ajkam majd csak őt imádja; Csak vándorút az életem, Míg majd hazám elérhetem.
2. Árván megyek az élten át, Nem ismer itt a vak világ; Ott várnak rám a hű testvérek; Ott vár az égi szent sereg; Ujjongva szolgálok neked, És örökké csak érted égek; Ó, Megváltóm, jövel, siess, Szívem csak tégedet keres.
Február 14. Vasárnap
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. részének 1-5. versei: „"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
Ismerem-e a Pásztor hangját?
Isten születésemtől fogva keres. Szól hozzám újra, meg újra. Az Ő szava minden mástól különbözik. Rádöbbentem-e már csak egyszer is, hogy most nem ember, hanem Isten beszél velem? Ha egyszer is átjárta a lelkem hozzám szóló szava, akkor többet azt nem felejthetem. Többet azt nem keverem össze semmi mással. Senki más szavával. Ismerem, és Hozzá akarok tartozni. Vele akarok élni. Mert mindennél és mindenkinél fontosabb lesz a számomra. Őt akarom szolgálni. Miért? Mert Őbenne soha nem csalódtam. Lassan 50 éve ismerem a hangját. Soha nem csapott be. Soha nem ígért olyant, ami ne lett volna igaz. Soha nem hagyott magamra terheim, bánataim, nehéz gondjaim között. Mindig odamehettem Hozzá, amikor szégyenszemre elrontottam újra, meg újra a dolgaim. Sem ki nem gúnyolt, sem meg nem szidott. Megbocsátott. Feloldozott a terheim alól. Atyám Ő. Áld, szeret.
Drága Pásztorom, köszönöm, hogy ismerhetem a hangodat. Vezess engem, kérlek, földi életem utolsó pillanatáig. Vezess el a Te otthonodba, kérlek. Ámen
Énekeskönyvünk 223. éneke:
1.Istenem, én nagy bűnös ember, Szent színed elé járulok, Vétkem oly mély már, mint a tenger, Mentségért hozzád fordulok. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
2. Szívem szerint ím elkesergem Gonosz és sok bűneimet: Hogy tőled én eltévelyedtem, Elhagytalak, Teremtőmet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
3. Hallgasd meg én fohászkodásim Atyai nagy szerelmedből, Bocsásd meg minden rút bűneim, Mentsd ki szívem ez ínségből. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
4. Ne büntess úgy, mint érdemlettem Tőled én undok bűnömmel, Mert akkor nyilván el kell vesznem: Térj hozzám hát jó kedveddel. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
5. Csak egy szót mondj, hogy újjá légyek, mondd ezt énnékem, bűnösnek: Megengedtem, menj el békével, Meglásd, többé ne vétkezzél. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
6. Nincs kétségem, megvigasztaltál, Erősítéd én szívemet, Könyörgésemben meghallgattál, Érzem már szent kegyelmedet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!