2021.01.11-17.
Január 11. Hétfő
Áldás, békesség!
János evangéliuma 4. részének 46-54. versei:
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
„Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Ilyenek vagyunk. Látni akarunk. Vagy a kezünkkel megtapintani. Tegyen csodát velünk a Mindenható! Olyan nagy szükségünk van a segítségre! De látszódjon! „A föld meghasadjon, vagy tűz nyelje el Sodomát!” S akkor, majd akkor, minden nagyon jó lesz.
Az Úr Jézus azonban látja a szívünket. Egymást becsaphatjuk, vagy legalábbis megpróbálhatjuk, de Őt nem. Ő látja, mi lakik bennünk. Látja, mire mondunk áment, s mikor és miért. Nem ránk pirítani akar, hanem meggyógyítani. Ezért nem hagyja szó nélkül a történéseket: Az apa sürgeti: Uram, jöjj, mert meghal a fiam! Ő visszakérdez: Ha nem látsz jelet, nem hiszel? MENJ, A FIAD ÉL!
Hiszel-e a szónak? Hallod-e, hogy Jézus Krisztus Téged is megszólít, vagy választ ad kétségbe esett megoldás keresésedre? Meghallod-e? Ez a királyi tisztviselő meghallotta. Nem is gondolta, hogy az ő rangját ettől több illetné meg. Hitt a szónak. Hazaindult. Nem keseregve. Nem tudta, hogy mi lesz, de hitt a szónak. Biztos volt az Úr Jézus ígéretében.
Életünk egy nagyon nehéz időszakában olvastam kétségbe esve az igét. S egyszerre ugrálni szerettem volna örömömben, mert megértettem, hogy nekem szól: meggyógyul a gyermekem! Szabad hinnünk szavát, mert ma is áldott, élő szó.
Új Jézus, köszönöm, hogy nem hagytál magunkra soha. Köszönöm, hogy adtad a Te segítségedet akkor is, amikor nem úgy jött az, ahogy vártuk. Légy áldott Urunk! Ámen
Jézus neve fenséges! Drága Megváltó, Nagy Alkotó. Immánuel, nem hagy ő el, Igéje áldott, élő szó.
Január 12. Kedd
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 1-9. versei:
Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
Volt egy hely, ahol gyógyulni lehetett. Bethesda = Irgalmasság háza. Ma is vannak gyógyulásra készített helyek. Bármilyen furcsa, Isten Háza gyógyulásra készített hely. Maga Isten (nem a lelkész) vár benne hétről hétre, hogy személyesen beszéljen veled. Személyesen neked szögezze a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni”? S itt lehet mellébeszélni: „Nincs segítségem”, „béna vagyok”, „tehetetlen vagyok”… S ez mind igaz. De nem ez volt a kérdés! „AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI? Az Úr Jézus a szíved őszinte válaszára vár. S ha az megszületett, s mindennél fontosabb a gyógyulás, akkor azt mondja: „Kelj fel, és járj!” Akkor ott a 38 éve betegnek. Ma itt, és most neked. Ő olyan különös orvos, hogy testet és lelket együtt gyógyít. Csak a testet szeretnéd? Azt is lehet, de elveszíted a legfontosabbat: a lelked békességét, a lelked üdvösségét. Az örökéletet. Azt a néhány évet, ami még itt vár rám, nem cserélném fel az örökkévalósággal. Boldog az az ember, aki hálás szívvel veszi testének gyógyulását, s nem feledkezik meg naponta áldani a GYÓGYÍTÓT, Jézus Krisztust.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is itt jársz közöttünk. Ma is gyógyítod, a Hozzád fordulót. Köszönöm, hogy naponta jöhetek Hozzád, s áldhatom szent neved! Ámen
Énekeskönyvünk 425. éneke:
1.Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.
2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.
3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Január 13. Szerda
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 10-15. versei:
A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Milyen nagyon szeretjük elvenni a másik ember örömét: „Hé! Mit csinálsz! Nem szabad szombaton ágyat cipelni! Ja, 38 éve feküdtél? És most meggyógyultál? Na és ez kit érdekel? Neked akkor is meg kell tartani a törvényt!” Ajándékozzon meg ma Isten bennünket azzal, hogy ne tegyük ezt. Nagy dolog együtt örülni másokkal. Az ige azt mondja: „Aki másokat felüdít, maga is felüdül.” Éljünk ezzel a boldog lehetőséggel.
S ha nem mi bántunk, hanem mi vagyunk a bántott fél, akkor hozzánk szól az Úr Jézus: meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Rosszabb is történhet, mint az életfogytiglani betegség? Sajnos igen. Az örök kárhozat nem életfogytiglan tart, hanem örökké.
Úr Jézus, ma arra kérlek, mentsd meg a szívemet! Attól is, hogy nem bántson másokat, de attól is, hogy azt higgyem, hogy nélküled is jó nekem élni. Ámen.
Énekeskönyvünk 467. éneke:
1.Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.
Január 14. Csütörtök
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 16-23. versei:
Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. Mert, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A tökéletes egység, és a tökéletes szeretet, ami ezek közül a versek közül felénk árad. Azt hiszem, fel sem tudjuk fogni, hogy milyen a tökéletes egyetértés, amikor nincsenek nézetkülönbségek, amikor senki nem a „jó békesség kedvéért” mond le a saját elképzeléséről, hanem teljesen egy a gondolat, egy a cselekedet. Nagyon ritkán nekünk is megadatnak ilyen percek, és azok bizony az életünk legszebb emlékeivé válnak.
Az Atya és a Fiú teljes egységben. S ha belegondolok, hogy mindezt értünk, értem – még akkor is, ha mi erre csak akadékoskodó szemmel tudunk nézni -, akkor hála tölti el a szívemet.
Úr Jézus, köszönöm, hogy olyan nagyon szeretsz, hogy mindent értem, értünk tettél, teszel. Tedd, kérlek a szívünket hálássá ezért. Ámen
Énekeskönyvünk 167. éneke:
1.Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.
Január 15. Péntek
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 24-30. versei:
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”
Micsoda ajándéka Istennek:
Hallhatjuk az Ő igéjét. Mert igéje szól. Minden nap. Kinyitom a Bibliám, és
beszél velem. Isten különös kegyelme, hogy hallhatom. Nem hallja mindenki. Aki azonban hallja, tekintse nagy-nagy ajándéknak, hogy hallhatja. Valaki ezelőtt 60-70 évvel a hitéért volt börtönben. Ott a takaróján lyukat vájt, hogy a lyukon bejövő fényben takaró alatt olvashassa a Bibliáját, ami az életét megtartó erő volt ott.
Hihetem azt, amit olvasok. Hihetem, hogy Isten velem beszél általa. Nekem
ígér. S ez a hit már önmagában ünneplőbe öltözteti a szívemet. Hát még az, amit magával hoz:
Az örök élet ajándékát. Vagy mondhatom így: megment a kárhozattól. Teljes
megbékélt szívvel várhatom a holnapot. Nem kell rettegnem a haláltól. Nem azért, mert én bátor vagyok, hanem azért, mert Isten ígérete igaz. S így nemcsak számmal vallom, hanem a szívemben is hiszem: „bűneinknek bocsánatát, testünknek feltámadását, és az örök életet.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy gyenge erőtlen testemet, gondolataimat a Te szavad erősíti, sőt bátorítja, s megajándékoz nemcsak a jelennel, hanem örök élettel. Áldott légy ezért. Ámen
Református énekeskönyvünk 479. éneke:
1.Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Január 16. Szombat
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 31-36. versei:
Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.
Azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. Az Úr Jézus azért jött ebbe a világba, azért tett mindent, hogy aki hisz Őbenne, annak üdvössége, örökélete legyen. Emberi gondolatainkkal el sem tudjuk képzelni. A Biblia azt mondja róla: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette Isten az Őt szeretőknek.” Mekkora kincs, amiért az Úr Jézus kész volt mindent odahagyni, hogy a miénk lehessen! Ó, de nagy kár, ha elmegyünk mellette úgy, hogy tudomást sem veszünk róla. Észre sem vesszük az égő és világító fáklyát, Pedig az értünk világít. Nekünk mutat utat. De kár, ha csak egy ideig fontos. De kár, ha csak addig figyelünk Rá, amíg az érdekünk azt kívánja. Ettől Ő sokkal többet kínál: Vele örökké tartó boldogságot.
Uram, köszönöm, hogy nem valamit adsz nekem, hanem mindent. A legtöbbet, amit fel sem tudok fogni. Add, hogy megmaradjunk a Te szeretetedben. Ámen
Református énekeskönyvünk 489. éneke:
1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk Te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Január 17. Vasárnap
Áldás, békesség!
János evangéliuma 5. részének 37-47. versei:
Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?
„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.”
Az ember mindent megtenne az élete „boldogságáért”, csak valahogy mindig eltéveszti, hogy hol keresse. Filozófiákban, vallásokban, saját egyéni nézetekben, vagy egy másik ember karjaiban… Ott akkor a Biblia lapjain keresték azok, akikkel Jézus beszélgetett, s mégis eltévedtek Ők is. Én is eltévedek, ha pusztán egy könyv betűibe zárva keresem a boldogságom. Bajban vagyok, amikor a könyv betűi között nem látom meg ŐT, Akiről a betűk írnak. Akire a betűk felmutatnak. Az Úr Jézus bizony TELJES ÉLETMÓD, SZEMLÉLETMÓD VÁLTOZÁSRA BÁTORÍT. Vele valami egészen új, egészen más kezdődik. Hány ember kezdte az Őt keresést ilyen „hitetlen” imával: „Jézus, ha vagy, mutasd meg nekem magad, kérlek”. S tapasztalta meg, hogy megmutatta magát élő Úrként. Sőt az Élet Uraként.
Részeltessen bennünket a csodában, a Rátalálás örömében, a Vele való élet boldogságában!
Úr Jézus, a legfontosabbat, az üdvösséget hadd találjuk meg benned! Ámen
Énekeskönyvünk 294. éneke:
1.Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!
2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!
3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!