Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.01.04-10.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Január 4. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                               

János evangéliuma 4. részének 1-10. terjedő versei a Bibliaolvasó Kalauz szerinti mai igénk: Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Amikor pedig megtudta Jézus… Az Úr Jézus nem akart sem ütközni, sem dicsőséget keresni. Elment onnan. S Isten ezt a tovább lépést, úgy áldotta meg, hogy egy egész városra áldást hozott. Samária a zsidók által megvetett terület volt. Így a samáriaiak is elkerülték, megvetették a zsidókat. Az Úr Jézus itt áll meg a megvetettek között. Vállalja, hogy Őt is megvessék. Megszólít egy asszonyt. Ez sem volt szokás. Vállalja, hogy az asszony is bántással válaszoljon: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni?”

Hány jogos, vagy jogtalan megbántódásunk szül újabb és újabb keserűséget. Ha ő bánt, akkor én még inkább… Ugyan, milyen jogon szólsz egyáltalán hozzám? De jó, ha ma az Úr Jézus elcsendesíti az indulatainkat, a gondolatainkat. De jó, ha tudunk nem visszaütni a szavainkkal, elszenvedni a bántást, s azon felülemelkedve közvetíteni Isten ajándékát.

Úr Jézus, kérlek, csendesítesd el a szívemet, hogy ne a bántásokra koncentráljak, hanem a lehetőségekre, amik benne rejlenek, amik Tehozzád visznek közelebb. Ámen

Énekeskönyvünk 130. zsoltára:

1.Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.

2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.

3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.

4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze kiterjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnébül.


Január 5. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                  

János evangéliuma 4. részének 11-18. versei:

„Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.”

„Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

Könnyen összekeverjük a test szükségleteit a lélek szükségleteivel. Van, amikor azt hisszük, csak a test szükségei a fontosak. „De jó lenne hazavinni valami varázsitalt, s soha többé nem kellene idejönni. Nem kellene az emberek megvetését érezni. Szabadon élhetnék otthon!” S egyelőre még nem érti, hogy az Úr Jézus valóban szabadságot kínál neki. Másképp, mint ő gondolná.

Mi lehet az a „víz, ami örökéletre buzgó forrássá lehet bennünk”? Van ilyen egyáltalán? Lehet ma ilyen? Igen, igen! De ma is csak az Úr Jézustól kapható. Aki nem elégszik meg egy felszínes „adventi sétával”, egy felszínes találkozással, hanem vágyódik arra, hogy örökéletre szóló legyen az a találkozás, az addig keresi Őt, amíg leül mellé Jézus. Addig kérdezi, amíg teljesen megajándékozott nem lesz. Ott a samáriai kútnál egy megvetett asszony. Itt és most Te lehetsz az, aki megajándékozásra vár.

Úr Jézus, köszönjük, hogy ma is van időd mellénk ülni, megszólítani, mert meg akarsz gyógyítani. Kérünk, hadd mondjuk el neked ezen a héten terheinket. Az eszünkkel már tudjuk, hogy Nálad Élő Víz van. Adj, kérünk a lelkünknek megelégedést. Ámen

1.Jövel az élet vizéhez, Szomjazó és fáradott! Enyhül itt bűneid terhe, Megszűnik gond s bánatod. Jöjj hát ide, ne tétovázz! Itt égi üdv s örök nyugtot találsz, Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül!

2. Jöjj megújulni e vízhez, S hit hatja át szívedet, Eltűnik itten a régi S kezdesz egy új életet. Jöjj hát ide, ne tétovázz! Itt égi üdv s örök nyugtot találsz, Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül!


Január 6. Szerda

Áldás, békesség!                                                                           

János evangéliuma 4. részének 19-26. versei:

Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.

Isten Lélek. Akik Őt imádják, lélekben és igazságban imádják. De jó, hogy Lélek. Nem kell Samáriáig utaznod érte, ha keresed, ha vágyódsz utána. Csak CSENDBEN elkezdhetsz Vele beszélgetni. Elmondhatod, hogy szomjazod a jelenlétét. Vágyódsz Vele lenni. Elsorolhatod Neki a saját kételyeidet, a magad terheit, nehéz gondolataid, gondjaid. Ma is, Neked is szabad Vele beszélgetni. Téged is vár. Téged is ismer. A Te lelked is szeretné meggyógyítani. Mindegy, hogy a Te terhed mi. Mondd el Neki. Beszéld meg Vele. Szabad azt is megkérdezni Tőle: Valóban Te vagy a SZABADÍTÓ? És Ő nem fog bizonytalanságban hagyni. Neked is személyesen választ ad.

Úr Jézus! Vágyódom Hozzád. Kérlek az igazi találkozásért. Ámen

1.Vágyom melletted élni, Jézus, Csendben veled beszélni, Jézus,

Békét, üdvöt remélni, Jézus! Segíts, hogy úgy legyen!

2. Vágyom utadon járni, Jézus, Érted küzdeni bátran, Jézus,

Gyáván meg nem hátrálni, Jézus! Segíts, hogy úgy legyen!

3. Vágyom jobbodnál állni, Jézus, Fénylő orcádat látni, Jézus,

Téged örökké áldni, Jézus! Segíts, hogy úgy legyen!

Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét!

Te vagy a fény a szívemben Jézus, Krisztus jöjj, Te vezess utamon!


Január 7. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                  

János evangéliuma 4. részének 27-30. versei:

Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele? Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus? Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

Valami történt az asszonnyal. Hitt a szónak: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Olyant tett, amit egy órával előtte még elképzelni sem akart: Megkereste, sőt hívta a város többi lakóját! Az imént még azért szeretett volna élő vizet, hogy ne kelljen többet a kúthoz jönni, ne kelljen találkozni az emberekkel. Most pedig, hogy az ÉLŐ VÍZ ELKEZDETT CSORDOGÁLNI BENNE, már nem akarta elkerülni a többieket, hanem megosztotta velük örömét. Jöjjetek, lássátok!

Amikor az Úr Jézus beszélni kezd a lelkemmel, azt az örömöt nem tudom eltitkolni. El kell mondanom. Meg kell osztanom, hogy másoké is legyen, ne csak az enyém. El kell mondanom akkor is, ha nem értenek meg.

Azok az emberek elindultak a városból, és kimentek hozzá. Azt hiszem, olyan megdöbbentő volt az asszonyon látott változás, hogy látni kellett ŐT, Aki ezt a változást képes volt megcselekedni.

Jézus Krisztus az én szívemet is megváltoztatta. Ha eltitkolom, akkor nem segítek hozzá másokat, hogy ők is gyógyuljanak. Ha elmondom, kockáztatom, hogy megvetnek, kinevetnek. Ám legyen. Krisztus a Te lelkedet is meg tudja, meg akarja gyógyítani.

Úr Jézus, áldalak, hogy egy napon engem is megszólítottál. Köszönöm, hogy Te ma is ugyanaz vagy. Köszönöm, hogy ma is gyógyítani fogsz. Ámen

Énekeskönyvünk 458. éneke:

1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Január 8. Péntek

Áldás, békesség!                                                                    

János evangéliuma 4. részének 31-38. versei:

Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

Talán mindannyian átéltük már, amikor valami munka annyira fontossá válik, hogy elfeledve éhségünket, csak dolgozunk, és dolgozunk. Az Úr Jézus elfeled minden éhséget, szomjúságot, fáradtságot. Egy dolog fontos a számára. E samáriai falu lakóinak a lelke. Most nem az étkezés, a pihenés, a feltöltődés ideje van. Egy egész település lakói jönnek hozzá. Az ő lelki éhségük kielégítése sokkal fontosabb, mint a saját testi éhsége.

Szabad hinnem, látnom, hogy az Úr Jézus ma is félretesz mindent, ha Őt keresem. A lelkem megmentése, a lelked megmentése mindennél fontosabb.

Nekem is ilyen fontos mások lelke? Neked is ilyen fontos mások lelke? Mert ezt bízta rám. Ezt bízta rád, hogy menj és mondd. Hívd a másik embert.

1.Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél. Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Úr Jézus, kérlek, tégy hasznossá a Te munkádban. Ámen


Január 9. Szombat

Áldás, békesség!                                                                

János evangéliuma 4. részének 39-42. versei:

Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

„Maradj velem!”

Abban a városkában két napig maradt az Úr Jézus. A két nap története nincs leírva, de azért maradt ott, hogy beszélgethessenek Vele. Azért, hogy taníthassa őket. Azért maradt, hogy amikor majd továbbmegy, a lelkük most már örökre Vele maradjon. Saját hitet kaptak. Már nem az asszony szava miatt hittek, hanem azért, mert TALÁLKOZTAK A MESSIÁSSAL, és az ő szívükben is lángra lobbant a hit.

Amíg nekünk „azt hallottam”, „hitünk” van, addig mindenféle ár magával sodor. Amikor saját, Istentől kapott hitem van, akkor biztosan állok a viharban is. Szükségünk van erre a nagy kérésre: „Maradj velem”! Csak Vele, csak bennem, csak Benne élhetek igazán.

Az Úr Jézus mindenkinek önmagát akarja adni. Neked is.

Énekeskönyvünk 511. éneke:

1.Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Úr Jézus add, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy: Maradj velem! Hadd éljük meg ennek a nagyszerűségét naponta, hogy Veled, Benned, Általad élhetünk, munkálkodhatunk. Ámen


Január 10. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

János evangéliuma 4. részének 43-45. versei:

Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

Befogadták őt azok, akik látták mindazt, amit tett.

Befogadták. Befogadtam. Befogadod? Ezen múlik minden.

Mit jelent befogadni? Amikor találkozol valakivel, beszélgetsz vele, hallasz róla, azonnal megfogalmazódik benned egy vélemény. Jó, vagy rossz. Ha jó, keresed újra a társaságát. Beszélgetni szeretnél vele. Ha rossz vélemény alakult ki benned, inkább elkerülöd.

Akik a galileaiak közül látták az Úr Jézust Jeruzsálemben, olyan jó véleménnyel voltak róla, hogy keresték a társaságát Galileában is. Sőt beszéltek Róla másoknak is. Magával ragadta őket mindaz, amit az Úr Jézus mondott, és tett.

Amikor olvasom az Igét, az Úr Jézus szavait, tetteit, akkor az hat rám. Vagy elfordulok Tőle, vagy örömmel olvasom. Keresem újra, meg újra. S amit mond, azt szívesen teszem úgy, ahogy mondta. Vagyis befogadtam a szívembe. Hallgatok Rá. Keresem a tanácsát, mert megszólította a szívemet. Így „láthatom” én ma Őt. Nem a szememmel, hanem a szava érintheti a lelkemet ugyanúgy, ahogy érintette a samáriaiakét, vagy a Galileabeliekét.

Úr Jézus, kérlek, ebben az új esztendőben hadd kezdjek újat Veled. Szólj hozzám naponta. Vezesd a gondolataimat. Ámen

Énekeskönyvünk 205. énekének 10-13. versei:

10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat.

11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.

12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.

13. Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal, Szentlélek áldásával!