Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2020.11.16-22.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

November 16. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                            

Mától másképp találkozunk, mint idáig. Mától is szól minden reggel a harang, de Isten igéje itt érkezik minden nap. A harang engem minden reggel arra hív, hogy imádkozzak az iskoláért, imádkozzak a gyülekezetért. A mi Istenünk imádság meghallgató Isten.

A heti szavunk: HITVALLÓ

A Bibliában Máté evangéliuma 5. részének 13-16-ig terjedő verseiben így szól hozzánk az Úr Jézus:

Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házban.

Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Elhiszed, hogy Rólad beszél itt az Úr Jézus? Te vagy az, aki azért vagy most otthon, hogy só legyél. Mit csinál a só? Jó ízt ad az ételnek. A te dolgod mától, hogy jó ízt adj azoknak, akikkel valami módon találkozol, vagyis: szerezz örömet. Ha Te is imádkozol, akkor Isten a szívedbe békességet ad, és örömöt. Megmutatja, ha Tőle kérdezed, hogy hogyan vidámíthatod meg az életet. Ez az egyik legfontosabb feladat ezekben a napokban. Nem kell erőlködnöd rajta, hogy így legyen, mert így lesz, ha Te is úgy indulsz ennek a furcsa hétnek, hogy imádságoddá lesz a heti énekünk:

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem, ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Imádkozzunk! Úr Jézus kérünk, segíts, hogy így legyen! Ámen


November 17. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                    

A mai igénk a Lukács evangéliumában a 9. fejezet 1-9. verseiben olvasható:

Összehívta tizenkét tanítványát, és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására. Elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak, és azt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és váltásra való ruhátok se legyen. Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. És ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük.

Elindultak hát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és mindenütt gyógyítottak.

Amikor Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, zavarba jött, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból, némelyek meg azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de kicsoda ez, aki felől ilyen dolgokat hallok? És látni akarta őt. Amikor az apostolok visszatértek, elmondták neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult külön velük egy Bétsaida nevű városba. De amikor a sokaság megtudta ezt, követte. Ő pedig magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

A heti szavunk: HITVALLÓ. Hogyan lehetünk hitvallóvá? Hogyan lehetsz hitvallóvá? Figyelted az igét? Mi történt a tanítványokkal?

    Magához hívta őket az Úr Jézus. Téged is hív. Ma is. Eddig a harangszó

hívott. Most a lelkiismereted mondja: HÍV AZ ÚR JÉZUS. Itt és most. Figyelj csak miért hív magához téged?

    Hogy erőt és hatalmat adjon. Mihez adjon erőt és hatalmat? Ahhoz,

hogy Ő lakjon a szívedben. S ha erre megkérted őt, akkor további erőt ad ahhoz, hogy tanulj ilyen szokatlan körülmények között is. Hirtelen felnőtt lettél, akinek felelősséggel el kell döntenie, hogy mi a jó. Tenned kell azt önként, amihez lehet, nincsen kedved. Erőt ad ahhoz, hogy türelemmel viseld mindazt, ami megszokott életedtől eltér. Erőt ad, hogy szerethesd azokat, akik körülötted vannak.

    Aztán téged is küld. Most nem otthonról, hanem azokhoz, akik otthon

vannak. Azért küld, hogy szeresd őket úgy, ahogy az Úr Jézus szeret téged. Egyre nehezebb lesz körülötted az élet, így egyre fontosabb, hogy érezd az Úr Jézus szeretetét, és add tovább azoknak, akik körülötted vannak. Ha így teszel, akkor szép jövő kerekedik abból, ami most nagyon sötétnek látszik.

Imádkozzunk: Úr Jézus! Egyre furcsább, ami körülöttünk történik. Köszönjük, hogy Te a régi szeretettel fordulsz felénk. Kérünk, adj erőt a nehéz feladatokhoz! Segíts, hogy bátoríthassuk a körülöttünk élőket! Ámen.


November 18. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                 

Máté evangéliuma 28. részének 16-20. verseiben olvassuk:

 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

„Jézus Krisztus mennybemeneteléről szól ez a szakasz. Ezek voltak az utolsó szavai. Akár azt is mondhatjuk, hogy ez volt a végrendelete. Mennyire fontosak annak az utolsó szavai, akit nagyon szeretünk. Arra nagyon odafigyelünk. Ha igazán szerettük, akkor meg is akarjuk cselekedni. Jézus arra vágyik leginkább, hogy mindenhova elvigyük az evangéliumot. Ennek pedig egyértelmű pontjai vannak: aki hitre jut, az keresztelkedjen meg, aztán ismerje meg az Úr Jézus tanításait egész élete alatt egyre mélyebben, és tartsa is meg, engedelmeskedjen Neki. Végül pedig azzal zárul a szava, hogy Ő velünk van mindenható hatalmával a világ végéig. Az első keresztyének hatalmas utakat megtettek, sokszor gyalog, hogy eleget tegyenek ennek a parancsnak. Sok nélkülözést és nehézséget vállaltak érte. Végül majdnem mindannyian az életüket adták érte, hogy elmondják az Úr Jézusról szóló örömhírt. Ez a mi feladatunk is. Valószínű, hogy nekünk nem is kell messzire utaznunk, mégis, akikkel találkozunk, azoknak vihetjük a jó hírt: az Úr Jézusé minden hatalom. Nekünk meg szabad hozzá tartoznunk.” (Somogyiné Ficsór Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján)

Imádkozzunk: Úr Jézus, köszönjük, hogy Tiéd minden hatalom mennyen és földön ebben a mostani helyzetben is! Segíts, hogy ennek békessége töltse be a szívünket. Segíts, hogy tovább adjuk másoknak is ezt a jó hírt! Ámen


November 19. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                              

Mózes második könyvének 3. és 4. fejezetében olvassuk ezt a történetet:

Mózes apósának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg.

Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor. Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok. Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz! Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre. És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak.

Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból.

Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?

Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek.

Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az ÚR? Erre az ÚR azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő. Dobd a földre! – mondta az ÚR. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle. Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd azt mondta neki az ÚR: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó. Ezután azt mondta az ÚR: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste. Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon. Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok. De az ÚR azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az ÚR? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell. Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. Erre fölgerjedt az ÚR haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell. Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette. Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghezvidd vele azokat a jeleket.

A heti szavunk: HITVALLÓ. Hogy is vagyunk mi ezzel? Lehet, hogy úgy, mint Mózes? Nagyon jó Istenem, hogy meg akarsz szabadítani bennünket! Kiváló a terved, de ne akard, hogy én ebben tevőlegesen részt vegyek! Kinevetnek! Kicsúfolnak! Annyi benne a bizonytalanság! Neked mindenre hatalmad van. Intézd nélkülem!

De Isten nem akarja nélkülem intézni. És nem akarja nélküled intézni. Ha hiszel az Ő szabadításában, azt meg kell vallani. Kétségtelen, hogy nehéz, de a legszebb út az életben.

Imádkozzunk!

Úr Jézus! Köszönjük, hogy bennünket is használni akarsz a terved megvalósításához. Segíts, hogy észrevegyünk minden feladatot, amit ránk akarsz bízni ezekben a napokban! Segíts, hogy bátran tegyünk vallást Rólad, hatalmadról. Ámen


November 20. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                      

Pál Korintusiakhoz írt első levele 15. részének 1-11. versei:

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is, amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak, azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak, végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.

Heti szavunk: HITVALLÓ. Nem arról szól a mai igénk, hogy: „Én hiszek Istenben! Adja meg, amit kérek!” Pál apostol arról szól, hogy Ő is így volt. Aztán rá kellett jönnie, amikor megjelent neki Krisztus, hogy a hit ott kezdődik, hogy megértem: Krisztus meghalt a mi bűneinkért. AZ ÉN BŰNEIMÉRT. Aztán feltámadt, hogy nekem is örökéletet szerezzen. Megszólított, szeretetével körülvett, mellém állt, hogy én is HITVALLÓ lehessek. Nem úgy, hogy magamat mutogatom, hanem úgy, hogy azt akarom, Krisztust, a Szabadítót lássa mindenki.

Egy ének szerzője így ír: „Jézus, aki élet, Jézus, aki fény, Jézus, aki meghalt a te bűneidért. Mért habozol hát mégis, mért nem akarsz szabad lenni? Nem hallod, hogy hív téged, mért nem akarsz hát menni? Jézus, aki élet, Jézus, aki fény, Jézus, aki meghalt a te bűneidért.”

Imádkozzunk!

Úr Jézus, nehéz nekünk magunkkal szembe mennünk, de kérünk, segíts, hogy Te legyél az élet, a fény az életünkben, s add, hogy ebből a fényből másoknak is jusson. Ámen

„Szívemben napsugár Jézus Te vagy! Szívemből egy sugárt másnak is adj! Egedből add nekem Szentlelkedet, lehessek napsugár fényes, meleg.”


November 21. Szombat

Áldás, békesség!                                                                         

Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja. Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt? Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei! Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg, tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett. Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni. Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:

Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében. Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében.

Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.

Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért, hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt. (Apostolok cselekedetei 4. rész 1-22.)

Péter és János a templomba mentek imádkozni. Találkoztak egy születése óta sántával, akit az Úr Jézus nevében meggyógyítottak. Ezért most felelniük kell. Péter - így olvastuk: - „megtelve Szentlélekkel” HITVALLÓ lett. „Ha egy beteg emberről kérdeztek, igen, az Úr Jézus gyógyította meg.” Már nem félt, mint nagycsütörtök éjszaka. Nem félt, mert megtelt Szentlélekkel.

Hitvallásunknak egyedül így van értelme: Isten Szentlelkével megtelve mondhatjuk el, hogy az életünk legfontosabb kérdése az üdvösségünk, és nincs más út a Mennybe, egyedül az Úr Jézuson keresztül. Minden időben fontos, hogy erről ne hallgassunk, de most különösen. Az egészségünk fenyegetettsége ne pánikot keltsen bennünk, hanem vágyat az Úr Jézussal való kapcsolatunk rendezésére. Kérjük Tőle bűneinknek bocsánatát, bennünket körülvevő szeretetének ajándékát. Azután már nem tehetjük, hogy amiket láttunk, és hallottunk, azokat ne szóljuk.

Imádkozzunk!

Úr Jézus, bocsáss meg, hogy hamarabb nyílik a szánk a kérésre, követelőzésre, panaszra, mások megszólására, mint arra, hogy hitünket bátran vállaljuk. Pedig a mi életünknek is egyedül Te vagy gyógyítója. Segíts, hogy hittel álljunk meg előtted, hittel tegyük kezedbe életünket. Hadd áldjunk Téged. Ámen

Énekeskönyvünk 425. éneke:

 Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.


November 22. Vasárnap

  Áldás, békesség!                                                                                     

Habakuk 2:1-4 és 3:18-19.

Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában.

Így felelt nekem az ÚR: Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.

Mert ez a látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várjál rá, mert bizonnyal eljön, nem marad el!

Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.

De én örvendezni fogok az ÚRban, és vigadok szabadító Istenemben.

Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.

Mai nagy kérdés Őrhelyemen állok-e? Hol van az én őrhelyem? Az őröknek mindig nagyon fontos szerepe van: védeni vagyont, embert, életet… Isten őrállónak állít most mindannyiónkat. Nem, nem a saját vagyonunkat őrízendő, de a szívünket, és a körülöttünk élők szívét igen. Őrálló vagyok. Mi a dolgom? A bátorítás. Soha nem az erőtlenítés. Nem a mások helyében én jobban tudnám… A magam helyén állok-e? Őrízem-e a békességet a családomban? Bátorítom-e a csüggedőket? Van-e bennünk szeretet, megértés, türelem, bölcsesség, előre, sőt felfelé mutatás Istenre?

Persze, hogy nincs. Egyedül nem megy. Elfogy, ami van. De jó, hogy Isten minden nap mellénk áll (ha kérjük), adja a szeretetét, s akkor már van miből adjunk. Igen, hitünk által élhetünk. Sőt örvendezhetünk Szabadító Istenünkben! Vasárnap van. A harang szól. Isten várja, hogy egészen csendes szívvel elé álljunk: akarom tudni, milyen feladatot bízol rám. Add, hogy Veled induljak azt véghez vinni.

Imádkozzunk: Köszönöm Úr Jézus, hogy annyira szeretsz, hogy még rám is őrálló feladatot bíztál. Segíts, hogy soha ne higgyem azt, hogy nélküled is jól tudom én azt magamtól végezni. Segíts, hogy ma különösen neked szentelhessem a napom, hogy a Te erőddel álljak a helyemen. Ámen

Uram Tehozzád futok, élő vízre szomjazom, Közelséged, ó mily jó énnekem.
Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem, Úgy kívánlak Téged, Istenem.

Én pedig szüntelen remélek, egyre jobban dicsérlek, Ajkam beszéli a Te igazságodat. Hadd legyen most a dalom jó illat oltárodon, Nagyon szeretlek Téged, Jézusom.